Háromszék, 2021. szeptember (33. évfolyam, 9317-9338. szám)

2021-09-17 / 9329. szám

áromszék 2021. SZEPTEMBER 17.HÉTVÉGE KÖZELET Felújított tanintézmények Középajtán Szerda délelőtt kis ünnepséggel egybekötve adták át a Kárpát­medencei Óvodafejlesztési Program támogatásával megújult, a középajtai óvodának és Benkő József Általános Iskolának otthont biztosító épületet. A felszólalók köszönetet mondtak az anyaországi támogatásért, a Romániai Magyar Pedagógus­­­szövetségnek (RMPSZ) az odaadó munkáért, a helyi és megyei önkormányzatnak a pénzügyi segítségért. Az épület szép, a be­rendezés új, felszereltsége modern - minden bizonnyal bárme­lyik városi tanintézmény szívesen mondaná magáénak. HECSER LÁSZLÓ »Benkő Klára, a nagyajtai Kriza János Általános Iskola igazgatója ünnepnek ne­vezte az iskolának és óvodának otthont biztosító épület felújítá­sát, mely a Nemzetpolitikai Ál­lamtitkárság Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programjának köszönhetően példátlan fejlődé­sen esett át az elmúlt egy évben. „A mai naptól egy kívül-belül felújított, modernizált, a XXI. század kihívásainak megfelelő, ám patináját így is megőrző gyö­nyörű épületet vehetünk birtok­ba. Hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik személyes elkötelezettségükkel, fáradha­tatlan és kitartó munkájukkal hozzájárultak egy vízió megva­lósításához” - fogalmazott. Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusának konzulja, Soós Zoltán a magyar kormány 2016-ban indított óvodafejlesz­tési programját a gondoskodás programjának nevezte. Ez az első ütemben még csak 17,5 milliárd forintos forrásból indult, mostanra, a harma­dik ütemnél, már 61 milliárd forintnál tartanak - ebből 37 milliárd Erdélyt illette meg -, a jelentős összegből pedig 103 óvoda és bölcsőde épült, va­lamint számos fontos tanin­tézmény újult meg. A konzul a program kivitelezésében partnerükké vált Romániai Magyar Pedagógusszövetség szerepét is méltatta, majd azt kívánta, az új és felújított böl­csődék és óvodák a jövő nem­zedékének gyarapodásához és fejlődéséhez járuljanak hozzá. Borus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke el­mondta: annak idején öröm­mel fogadták a programot, mert tudták, az a közösségünk megerősítéséhez fog jelentő­sen hozzájárulni. Magyaror­szág kormányának stratégiai partnereként a Kárpát-meden­cei óvodafejlesztési program­ban hatvanhárom bölcsőde, óvoda építéséhez vagy fel­újításához járultak hozzá, 220 játszóteret telepítettek az óvodák udvarára, oktatási és kiegészítő terek újultak meg, kaptak új bútorzatot, ugyan­akkor hozzájárultak az óvoda­­pedagógusok átfogó szakmai és módszertani fejlődéséhez is azáltal, hogy akkreditált programon való részvételi le­hetőséget biztosítottak, nehézségeket elhárítani. Saját pénzügyi forrásból is jelentős összeget, mintegy százezer lejt kellett elkülöníteniük, a me­gyei tanácstól pályázat által további hetvenezer lejt tettek a támogatásként kapott hatvan­hatmillió forint mellé, hogy célt érjenek. Berszán István, az Erdővi­déki Református Egyházmegye esperese áldásában úgy fogal­mazott: addig van jövőnk itt, a Kárpát-medencében, amíg óvodáinkat gyermekzsivaj töl­ti be. A lelkipásztor némileg elmarasztalóan szólt a Nagyaj­­tát az elmúlt harminc eszten­dőben igazgatókról, mondván, mostohagyerekként kezelték őket. Amennyiben nem állt volna a középajtai iskola mel­lé az osztrák házaspár, Walter és Erna Böhm, akik a gyerme­keknek írószereket, az óvodá­soknak játékokat hoztak, az informatikai labort egykor föl­szerelték és modern mosdókat építettek, vagy a holland Oest Europe Commisie Egyesület, akik játszóteret építettek a volt óvoda udvarára és bútor­zattal látták el az iskolát, nem sok fejlesztést látott volna ez a jobb sorsra érdemes közös­ség - mondotta. „Tulajdonkép­pen a történelem igazságának a helyreállítása történik ma. Mert ennek az épületnek de­Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője úgy fogalmazott: örvend, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a külhoni magyar óvodák és oktatási intézmények fejlesztését Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője úgy fogalma­zott: örvend, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a külhoni magyar óvodák és ok­tatási intézmények fejleszté­sét. Jó látni, hogy a gyengébb, málladozó falú intézmények száma csökken, a szépülőké pedig Báróitól Torjáig, Málnás­tól Sepsiszentgyörgyig, Var­­gyastól Bükszádig, Borosnyóig és Uzonig nő. Gál Nándor, a sepsiszent­györgyi Művészeti és Népisko­la igazgatója Tamás Sándor me­­gyeitanács-elnök üdvözletét tolmácsolta. A megyevezető el­ismeréssel szólt Magyarország kormányáról és az ügy mellé elkötelezetten álló Romániai Magyar Pedagógusszövetség­ről, s kifejezte véleményét, hogy ha jól felszerelt óvodák és iskolák lesznek a falvakon is, a legeldugottabb településről is kikerülhetnek olyan fiatalok, akik nemzetünk dicsőségére válnak. Bihari Edömér községi pol­gármester régi álomnak ne­vezte az épület teljes, a pad­lótól a kupás cserépig tartó megújulását. Mint mondotta, nem ment minden mindig egy­szerűen, de az érdekelt felek együttműködésével sikerült a igén valamikor a névadó tu­dós pap idejében felépítettek egy kicsi iskolát. Melléje egy tanítói lakot, adtak hozzá 80 hektár iskolaerdőt azért, hogy a gyermekeket tanítani tudják, és azért, hogy az intézményt, az iskolát fenn tudják tartani. Mutatja a falu egykori életét az a tény, hogy miután kinőt­te ezt az iskolát, akkor, száz évre rá, egy újabbat építtetett a református egyház. A régit lebontották, és megépítették az új épületet, mert a XIX-XX. századnak a fordulóján Közé­pajtán több mint kétszáz isko­laköteles gyermek volt beírva. 1905-ben hozták azt a rende­letet, amivel az egyházak az iskolákat átadták a magyar kormánynak működtetésre, megmaradva természetesen felekezeti jellegűnek, egészen a II. világháború végéig, 1945- ig. Átvészeltük Trianont, az ál­lamosítást, utána a diktatúra éveit, megfogyatkozva, de hála egykori tanítóknak, nevelők­nek, akik küldetéstudatuknak tekintették a pedagógusi pá­lyát, újabb és újabb generációk kerültek ki évről évre a közé­pajtai iskolapadokból, megáll­­ván helyüket az élet nagy is­kolájában is” - fogalmazott az esperes. Csempészek vagy terroris­ ta T Nem tudom, hogy amióta megtörtént a 2001. szeptember 11- i­­i támadás - amikor utasszállító repülőgépeket öngyilkos JL 1 terrorista merénylők Amerikában két felhőkarcolóba és a Pentagon épületébe vezettek -, mi a szabály azokra a repülőgépek­re, amelyek letérnek az előzőleg tervezett és jóváhagyott útról. De ki merte volna kiadni a tűzparancsot a többi repülőgép megsem­misítésére, mikor látták, hogy az első „eltévedt” gép az iker­tornyok egyikébe csapódott? Többször is megtörtént korábban, hogy azokat a repülőket, amelyek nem a megadott légifolyosón röpködtek, lelőtték. Ez történt 1983. szeptember elsején is egy dél­koreai géppel, amelynek fedélzetén 269-en voltak, és azt lelőtték az oroszok. De voltak olyan utasszállító repülők, amelyeket csak úgy, véletlenül szedtek le az égboltról. Az oroszok egy amerikai U2-es kémrepülőgépet is lelőttek 1960. május elsején. Ma már kémrepülőgépekre nincs szükség, mert ezek helyét átvették az űrhajók, amelyek kölcsönösen leskelődnek más országok titkai után a magasból. És emiatt még egyet sem lőttek szét, pedig ha megtennék, akkor szép kis űrháború törhetne ki. Amerika szeptember 11. miatt bosszúból megtámadta Afganisz­tánt, és úgy legyőzték a tálibokat, hogy azok csak most, húsz év után tudták visszafoglalni az országot, rögtön, miután kivonultak az amerikai (és a szövetséges NATO-) katonák. Mostanság csak olyanokat hallani, hogy ha egy gép rossz úton jár, akkor felszáll két vadászgép, és leszállásra kényszeríti, bár nem tudni, miként. Mégsem lehet csak úgy nekimenni és letaszíta­ni légi útvonaláról. Lehet, hogy most már más szabályozás létezik Amerikában, és egy nagyobb baj megelőzéséért egy kisebbet választanak, biztos, ami biztos alapon, és leszedik a vadászgépek a tévelygőnek látszó személyszállító gépet, nehogy az a Fehér Házba vagy a Capitolium­­ba csapódjon. A mi légterünkbe is behatolt Ukrajna irányából egy AN-2-es repülőgép, és észre sem vettük. Csak utólag derült ki, mikor elhagy­ta Romániát és a Moldovai Köztársaságban leszállt tankolni. Most azt állítják, hogy csempészrepülőgép volt, és lassan ölő mérget hozott hozzánk, nikotint koporsószeg formájában, pontosabban százkartonnyi cigarettát. Állítólag jól jövedelmező és szervezett ez a csempészés, mert a Moldovai Köztársaságban a gép leszállásánál tartálykocsi is várakozott, amely üzemanyaggal látta volna el, és még egy traktor is, amely ki tudja húzni, ha netán elakad a sárban. Azt sem mondhatni, hogy a csempészeket rajtakapták, mert a repülőgép már megszabadult drága füstölnivaló terhétől. Ki tudja, hogy valójában miért indult útnak?Állítólag alacsonyan szállt, száz méter magasságban, és azért nem vették észre az illetékes hatóságok, mert a radarok nem mutatták. És ugyebár a katoná­kat nem arra képezték ki, hogy az eget kémleljék, hanem csakis a képernyő bámulására. Persze most azt mondhatják, hogy cigarettát csempésztek, mert már korábban is volt eset ilyesmire. Legutóbb egy jó hónappal ezelőtt történt drónos cigarettacsem­pészet, amit a Szatmár megyei Halmiban lepleztek le. A drónok most jöttek divatba és egyre nagyobb teret nyernek a különféle termékek szállításában. Az ukrán és a moldovai határ mentén élők ilyeneket tudnak majd használni saját cigarettaszükségletük kielé­gítésére. Azok is alacsonyan szállnak, és biztosan nem fognak rájuk légvédelmi ágyúkkal lövöldözni, ahogy verebekre sem szoktak. Nagyon remélem, hogy az említett AN-2-es repülőgép valóban „csak” csempészéssel foglakozott, és még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha egy olyan terrortámadást hajt végre, mint ami Ameri­kában történt húsz évvel ezelőtt. Mert ahogy átjött a határ felett, és itt kóválygott egy órát, akár még Bukarestig, sőt, tovább is eljutha­tott volna. (Lehet, hogy rájött, nincs elég benzinje és visszafordult.) Számba is vettem az estleges támadható célpontokat. A terroris­ták a hatalom jelképeit és fontos objektumokat romboltak le Ameri­kában. Nálunk támadhatták volna a Deveselura telepített amerikai rakétaelhárítási rendszert vagy a Konstanca megyei katonai bázist. Esetleg célpont lehetne a Parlament palotája, a Cotroceni-palota vagy a kormány épülete a Győzelem téren. A pártok székházaiba is belerepülhetnének öngyilkos merénylők. De nem nagyon valószínű, hogy ilyent tesznek, mert azt gondolhatják, hogy ha ezeket nem rombolják le, akkor az azokban tevékenykedők még több kárt okoz­hatnak Romániának, mintha megsemmisítenék őket. KUTDÁNOS Bo kármentő ■ 1 Egészségügyi központ létesül Egészségügyi központot létesítenek Sepsiszentgyörgyön a Ci­garetta utcában a Kovászna Megyei Út és Hídépítő Rt. felsza­baduló telephelyén. A megyei önkormányzat tulajdonában levő cég mintegy háromhektáros ingatlanja átkerül a megye köztulajdonába. Az ehhez szükséges közel 9 millió lej rendel­kezésre áll, a költségvetési törvényben az országos büdzséből biztosították. A Kovászna Megyei Tanács szerdai soros ülésén felhatalmazta Tamás Sándor elnököt az átvételi szerződés alá­írására. Az útépítő vállalat telephelye a városból kiköltözik Mi­­kóújfalu és Málnásfürdő közé. (sz.)

Next