Háromszék, 2022. március (34. évfolyam, 9441-9463. szám)

2022-03-30 / 9462. szám

2022. MÁRCIUS 30., SZERDA aromszeék U] CÉLOK A TURUL IRODÁNÁL Adományszervezés és bizalomépítés Újratervezi bevételi forrásait és hangsúlyosabban nyit a helyi közösség, a vállalkozói szféra felé a sepsiszentgyörgyi Turul Iroda, melynek legújabb kétéves projektje keretében újszerű ado­mánygyűjtő módszereket indítanak el. A cél az, hogy a civil szervezet programjai által pártfo­golt gyermekek és fiatalok foglalkozásaihoz, ezek fejlesztéséhez megfelelő anyagi hátteret biztosítsanak, illetve hosszú távon megerősítsék a Turul Iroda szervezeti fenntarthatóságát is. DEMETER VIRÁG KATALIN , A Civil Támogatási Alap által finanszírozott, #localready elnevezésű, februárban in­dított projekt kapcsán a Tu­rul Iroda elnöke ismertette: a következő 24 hónapban négy különböző adomány­­gyűjtő tevékenységet bo­nyolítanak le, melyek során 10 ezer eurót kívánnak ös­­­szegyűjteni. Furus Levente hangsúlyozta, tulajdonkép­pen bevételeik újraterve­zéséről van szó, hiszen az iroda 95 százalékban pá­lyázatokból finanszírozza programjait, tevékenysége­it, ám ez most már nem ki­számítható bevételi forrás egy ekkora szervezetnek. Úgy látják, elérkezett az ide­je annak, hogy valamilyen szinten változatossá tegyék a bevételeiket, és ezt első­sorban egy adománygyűjtő projekt révén tudják meg­valósítani. Különleges projektről van szó, mely révén civil szervezetek önálló ado­mánygyűjtő kísérleteit tá­mogatják. Romániában mindössze 15 szervezet nyert ilyen jellegű finanszí­rozást, köztük harmadik­ként a Turul Iroda. „Évente több mint száz fiatallal és gyermekkel foglalkozunk, ehhez pedig elengedhetet­len, hogy egy kiszámítható, stabil lábakon álló szerve­­­­­­zetet építsünk hosszú távon, ehhez szeretnénk bevonni a helyi közösséget, hogy meg­értsék, mennyire fontos a gyermekekkel való foglal­kozás, a fiatalok nevelése. Javítani kívánjuk a kap­csolattartást a mostani tá­mogatóinkkal, de a magán­­személyeket is szeretnénk bevonni a különféle ado­mánygyűjtésekbe” - fogal­mazta meg a célokat Furus Levente. Oláh Katalin, a projekt pénzügyi felelőse arról beszélt, hogy a következő időszakban négy nagyobb adományszervezési tevé­kenységre készülnek, s ebben számítanak a helyi média támogatására is. Ki­emelte, új projektjükkel nem csak azt vállalják, hogy bizonyos foglalkozásokat megvalósítsanak, hogy tá­mogatásokat gyűjtsenek a gyermek-, ifjúsági és ön­kéntes programjaik lebo­nyolításához, de a közösségi szemléletet is alakítani kí­vánják. Az adománygyűjtést álta­lában úgy tapasztaljuk meg, hogy bekopognak hozzánk vagy megállítanak az utcán, ám ez ennél sokoldalúbb feladat, a Turul Iroda pedig egy más jellegű, többek közt digitális és sms-kampányra is készül. Ha valaki bármi­lyen kis összeget ajánl fel tá­mogatásként több hónapon keresztül­­ és ilyen felaján­lóból több is van -, az már nagy támogatás például egy tábor megszervezésében. Kevés összegnek tűnhet az 5,10 lejes egyéni hozzájáru­lás, viszont egy szociálisan hátrányos fiatal számára nagy segítség felszerelések, oktatói anyag beszerzésé­ben, de akár az üzemanyag is megvásárolható egy-egy kiránduláshoz - fejtette ki Oláh Katalin. Hozzáfűzte, éppen azért lényeges a mé­dia támogatása, hogy ezt a fo­lyamatot minél jobban meg­ismertessék, megértessék a sepsiszentgyörgyiekkel. A Turul Iroda képviselői elismerték: ahhoz, hogy ezt a szemléletváltást megvaló­sítsák, magának a szerve­zetnek is nagyobb átlátha­tóságot, felelős hozzáállást kell tanúsítania, mert csak így tudják megnyerni a kö­zösség bizalmát, nyitottsá­gát, s ahogy eddig is tették, a következőkben is rend­szeresen beszámolnak egy­­egy kampányt követően az adományozók számáról, a befolyt összegekről, azok felhasználásáról. A szervezet partnere az új projektben az izlan­di SEEDS egyesület és a Brassói Közösségi Alapít­vány, támogatója pedig a Ci­vil Támogatási Alap. Könyvtárlátogatás a Berde Mózsa Kör irodalmi foglalkozásainak egyikén KÖZELET jegyzet­ t . Sárga szirmok, újra épen öt esztendeje, hogy Annácska márciusban felfe­dezte azokat a sárga virágokat. Tavaszodott, Súgás­­fürdő környékén barangolt szüleivel, s az ébredés, újjáéledés hírnökei arra ösztönözték, hogy megörökítse a bájos növénykéket. Nem szakította le őket, mert már elbű­völte őt a természet, a hegyek - pontosabban dombok -, a fák, a füvek, hanem lerajzolta édesanyjának éppen március nyolcadikára. Akkoriban még csak emlegette az igazi he­gyeket, azóta ismerkedni is kezdett azokkal. Persze, kellett egy kis eligazítás, rásegítés, ugyanis családjával lehetőség szerint kirándulnak, nyaranta pedig túrázgatnak a Foga­­rasi-havasokban, mi több, Annácska egy éve síedzésekre is jár, hétvégeken pedig néha versenyekre. Ismerői csodál­koznak is, miként, honnan lehet ennyi erő és elszántság egy kilencéves kislányban, ő ugyanis naponta négyig az iskolában töltekezik, utána síedzésre indul Sugásfürdőre, s a megmaradt szabad délutánokon pedig egyéb, jókedvű alkotás következik. Annácska most mégsem örül a tavasznak. Sajnálja, hogy olvad a hó, s véget ér a síszezon, mert időközben élete részévé vált e téli sport. Különösen a sugásfürdői lesiklá­sok fognak hiányozni, hiszen hetente akár három alka­lommal is odakint levegőztek, mozogtak, zsongtak, mint a méhek az illatos virágokon. Jó volt ott és együtt lenni, a gyermeksereg örömmel, jó lélekkel járt oda. Annácska mostani síidénye rövidebbre is sikerült, lesikló társaihoz csak később csatlakozhatott, s most, a tavasz érkeztével megint hamarabb kényszerül eltenni a felszerelését. Sza­ladgálás közben ugyanis leesett, megütötte a térdét, pár napig még gipszcsizmát is viselt, emiatt többet most nem mehet sípályára. Annácskát ez bántja, fáj is neki egy kicsit, akárcsak mostanság a térde, mert nem mehetett az utolsó, komoly versenyre sem, ráadásul nemrég le kellett monda­nia arról a csoportos - „kisbakancsos” - kirándulásról is, amelyet éppen szeretett Sugásfürdője környékén tartottak. Ő ugyanis e remek túrák rendszeres résztvevője, így azt is tudja, cimborákkal sokkal izgalmasabb a természetben a kalandozás, így aztán Annácska nem láthatta azt, amit sokan mások: a jelzett túraösvény elején, alig hagyták maguk mögött a sártengert - mintha mesehősökként kellett volna leküzdeniük egy akadályt -, máris feltűnt a két távolabbi sípálya, a kisebben még mozgolódtak a sízők, de a na­gyon már nem, mert alaposan megolvadt a hó. Bizony, örült volna e látványnak, mert e két hely számára olyan, mint az otthon két meghitt szobája. És nem pillanthatta meg azokat a sárga szirmú virágocskákat sem, amelyek pontosan ugyanolyanok voltak, mint amelyek öt évvel ezelőtt elbűvölték. Sugásfürdői sárga virág: alighanem martilapu, melynek színe­s formája különlegesebb, mint szokványos neve, mely nem csupán a tavasz beharangozó­­ja, hanem hirdetője az élet folytonosságának. És Annácska nem láthatta az erdőket, a még mindig havas Görgőt sem, illetve azt sem, ahogy a túrázással ismerkedő apróságok a lapos csúcs felé totyognak, arcukon derűvel és örömmel, a legkisebbek pedig apjuk nyakába kapaszkodnak... Ő ugyan már korábban is ráérezhetett arra, hogy e zsebkendőnyi táj értékesebb és látványosabb, különlegesebb, mint egy közönséges erdős rész, de később azt is belátja majd, hogy e közeli helyeket főként azok értékelik, akiktől alig karnyúj­tásnyira húzódik. Azok, akik itt, e városkában élnek, s akik tudják, hogy eme ébredező, márciusi erdő az éltetőjük és lélegeztetőjük is egyben, s nekik bizony létfontosságú ez az egyszerű természeti szépség. Ehelyett Annácska a hiányérzettel ismerkedhetett. Azzal a fojtogató érzéssel, amikor nagyon bántja, hogy nem lehet barátaival, kiránduló, síző társaival. És azzal is szembe­sülhetett, hogy íme, nem törvényszerű, hogy mindig meg­szokottan és jól alakulnak a dolgok. Ám ez a nem kívánt felismerés akár arra is ösztönözheti, hogy amikor legköze­lebb tavaszi sárga virágokkal találkozik, még jobban örül­jön azoknak az egyszerű, mégis pompás szirmoknak, s e nélkülözhetetlen apróságokhoz még jobban ragaszkodjon... MÓZES LÁS?H-Ó Főszerkesztő: Farcádi Botond • Főszerkesztő-helyettes: Farkas Réka • Főmunkatárs: Kisgyörgy Zoltán • Szerkesztőbizottság: Mózes László (riport), Szekeres Attila (történelmünk) , Albert Levente (fotó), Csinta Samu (interjú), Demeter J. Ildikó (olvasószolgálat), Demeter Virág Katalin (közélet), Fekete Réka (egészségügy, tanügy), Czegő Csongor (olvasószerkesztő), Gazda Zoltán (olvasószerkesztő), Incze Ibolya (olvasószerkesztő, család), Józsa Zsuzsanna (tájékoztatás), Kuti János (glossza), Miska Brigitta (sport), Nagy B. Sándor (színház), Nagy D. István (közélet), Tibodi Ferenc (sport), Váry O. Péter (kultúra) • Tudósítók: Bokor Gábor (Orbaiszék, telefon: 0758 881 608), Hecser László (Erdővidék telefon: 0758 881 611) • Tördelőszerkesztő: Csala Klára, Málnási Emese, Szabó Kriszta • Korrektor: Botka Ágnes, T. Dietrich Kriszta • Kiadja a Háromszék Kiadó Kft. • Ügyvezető: Ferencz Csaba • Sándor Teréz (titkárság) • Levélcímünk: 520003 Sepsiszentgyörgy, Mihai Viteazul tér 2. szám • Szerkesztőség: telefon: fax: 0267 351 504, 0740 310 468, 0723 185 123 • e-mail: szerkesztőség: hpress@3szek.ro, internet: http://www.3szek.ro • Reklám: Bernád Ella és Dancs Sarolta, e-mail: reklam@3szek.ro, telefon: 0267 351 734 • Forgalmazza: H-Press Kft., ügyvezető: Torma Csaba, e-mail: distric@3szek.ro, reklamáció: 0754 042 512; Román Posta • Nyomda: T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy • Szerviz: H.EL.P. Kft. • ISSN 1221-0161

Next