Háromszék, 2022. szeptember (34. évfolyam, 9568-9589. szám)

2022-09-26 / 9585. szám

15. SPORTNAPOK I 2022. SZEPTEMBER 26. •HÉTFŐ • XXXIV. ÉVFOLYAM • 9585. SZÁM Háromszék www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 3 LE] • ELŐFIZETŐKNEK: 2110 LE] Mozgásba hozták a várost Idén tizenötödször mozgott együtt Sepsiszentgyörgy, ugyanis péntektől vasárnapig szervezték meg a Sportnapokat. A színes programkínálat a gyermekeknek és a felnőtteknek is lehetőséget biztosított arra, hogy megtalálják maguknak azt a mozgásfor­mát, amelyet örömmel űznek egyedül, csapatban vagy a családdal. Az első két nap nem kedvezett az időjárás, azonban a szürke felhők sem tántorították el a résztvevőket, akiknek vidámsága és önfeledt hangulata színes térré varázsolta a Szabadság teret. » 2 FOTÓ: ALBERT LEVENTE Emlékjelek Farkas Árpádnak Farkas Árpádra emlékez­tek szombaton Székely­­szentmiklóson, ahol a költőt megkeresztelték és ahol gyermekkorát töltöt­te. A templomkertben kő­emléket állítottak és fát ültettek. » 3 Csángótelep letűnt világa A zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban pénteken új­szerű időszakos kiállítás nyílt Csángótelep 1935- 1996 címmel. »4 Elismerés az Operának Demeter László baráti mu­zeológus felterjesztésére Magyar Örökség Díjban részesült a Kolozsvári Ma­gyar Opera, melyet Selme­­czi György zeneszerző mél­tatott szombaton a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében tartott ün­nepségen. »10 F­őhet a fejük a szolgálatos román nem­zet- és országféltőknek, hogy milyen időtálló kitüntetést kapjanak elő hirtelen Cătălin Chereches nagybányai polgármester­nek. Az elöljáró ugyanis szemet, illetve főképp fület gyönyörködtető, sok vérbeli nacionalistát megszégyenítő modorban adta fel a leckét múlt csütörtökön a város már hagyományosnak szá­mító ünnepségén, a Gesztenyefesztiválon, hogy mit is jelent a hamisítatlan toleráns viszonyulás a nemzeti kisebbségek édenében, Romániában. Történt ugyanis, hogy a város nagyembere az önkormányzat szűkebb sleppjétől kísérve meg­szemlélte az ünnepség előkészületeit, és - mit ad Isten - árgus szemei megakadtak egy tűrhetet­len pimaszságon. A magyar kürtőskalácsosnak volt képe a bódéjára anyanyelvén felírni az általa árult termék nevét. Nem is kellett több az éber elöljárónak, el is hangzott a „kérés”: ahol olyan felirat látható, melyet „nem értünk” (ők, a románok persze), azt tessék szépen egy román zászlóval letakarni. Az nyilván kizárólag a vé­letlen műve lehet, hogy a trikolórokat valamiért csak és kizárólag a magyar feliratok esetében hiányolta. Ennél is cifrább a príma szolgai vi­szonyulás, amit a slepptől hallani/látni lehetett, egy sem került közülük, aki megjegyezte volna: ezt azért nem kéne, helyette érkezett az „igenis uram”. A végrehajtás sem ütközött akadályba, bár nem lett az igazi, a trikolór végül nem a feliratokra került, utóbbiakat csak eltakarták a román változattal. Hiába, a kérés az parancs. A történetnek ugyanakkor messze nincs vége. Némi zavar csúszott a rendszerbe, ugyanis a magyar alpolgármester másnapra eltávolíttatta a trikolórokat és a román „takarófeliratot”, ami alaposan kiverte a biztosítékot a polgármes­ternél. Sürgősen kirúgással fenyegette meg a helyettesét, miközben valódi szellemi gyöngysze­meket „izzadt ki” magából, igaz, ezek egyike sem volt különösebben eredeti. Chereches úr egyrészt tisztázta: a város neve Baia Mare, és udvarias­ságból néha megengedik, hogy a magyar neve is megjelenjen. Másrészt igazi jó tanulóként, némi logikai csavarral, de felmondta az egyik leggya­koribb mélyromán leckét. Eszerint egy román nevű városban ő elvárja, hogy ahová vásárolni megy, ott román nyelven és ne magyarul hir­desse a cégér, hogy kenyér kapható, ha pedig egyesek galádul mégis magyarul írnák ki, akkor tegyék mellé a román nemzeti lobogót. És most jön a logikai csavar és a slusszpoén, mert, ha magyarul írja, a román nem érti, ergo neki ott nincs keresnivalója, nem neki szól, „a románnak, akiről egyesek úgy gondolják, hogy papagájként kell szótárakban megnéznie, mit is jelent az, amit mások magyarul odaírnak.” Nem kétséges, elvbarátaitól Cherecheș úr mindenképp megérdemel valamilyen plecsnit, az elvakult nemzetféltés oltárán hozott áldoza­taiért, de a szánalmas kivagyiság, olcsó kiski­rálykodás, uszítás műfajban is nagyot alkotott. De, ha netán ezek nem lennének elegendőek, mestereinek legalább azt méltányolniuk illik, hogy egyike a legtehetségesebb papagájoknak, amely ily hibátlanul be tudta magolni és el tudja károgni a legsötétebb nacionalista narratívát. És még szótárra sincs szüksége. NAGY D. ISTVÁN A kürtös, a polgármester és a papagáj mától holnapra

Next