Háromszék, 2022. október (34. évfolyam, 9590-9610. szám)
2022-10-27 / 9608. szám
8_ Íg| Háromszék________2022. október 7?., csütörtök_____________történelmünk ■ A munkácsi turulmadár hányattatásai Minekutána október 13-án a munkácsi városi tanács aznapi határozata értelmében rögtön eltávolították, lefűrészelték a turulmadarat a vár fokán álló millenniumi emlékmű tetejéről, október 21-én ukrán állami jelképet illesztettek helyére. Ukrajna címerének heraldikai elemét, a háromágú szigonyt rögzítették az obeliszk tetejére, s október 25-én fel is avatták azt. A mély felháborodást keltő jelképcsere okán mai Történelmünk rovatunkban áttekintjük a millenniumi emlékmű hányattatásait. Összeállításunk alapját Elbe Istvánnak az Országos Széchényi Könyvtár nemzetikonyvtar.blog.hu oldalán megjelent Hét vidéki millenniumi emlékmű című tanulmánya képezi. Felhasználtuk Marosi Anitának a Kárpátalja.ma portálon megjelent Kárpátalja anno A munkácsi vár első turulmadara című írását, valamint a Kárpáti Igaz Szó és a Kárpátalja tudósításait. Millenniumi emlékművek A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezredik évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A honalapítás millenniumának megünneplését és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés: „a törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökítése czéljából elhatározza, hogy a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-út és a tó közötti részében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állít, b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkollásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen emlékoszlopokat emel, c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állítja fel”. A felsorolt emlékek közül kétségkívül a budapesti millenniumi emlékmű a legkiemelkedőbb alkotás. Zala György szobrász és Schickedanz Albert építész monumentális művének teljes befejezése és az avatási ünnepség 1929-ig váratott magára. Közben lezajlott jelenkori történelmünk legszomorúbb eseménye és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került. A „maradandó emlékeket” barbár módon megrongálták, néhányukat még a trianoni békediktátum előtt elpusztították. Az emlékjelek felállításának fő kezdeményezője, szervezője és mozgatórugója Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő volt, aki már 1890-ben szorgalmazta a magyar országgyűlésben a honfoglalás ezeréves évfordulójának méltó megünneplését. A fővárositól eltérően, a rendelkezésre álló rövid idő ellenére a vidéki emlékművek a millenniumi ünnepségek idejére elkészültek vagy legalább az alapkőletételük megtörtént, és a következő évben e műalkotásokat is felavatták. Az 1896. évi ünnepségek során a zimonyi, a brassói, a nyitrai és a dévényi emlékműveket adták át, míg a munkácsi, a pusztaszeri és a pannonhalmi emlékek alapkövébe a millenniumi ünnepségek eseményeit megörökítő okiratokat helyeztek el. Az emlékművek talapzatára egységesen a „896-1896” felirat került. Az emlékművek szobrászati elemeinek kivitelezésére a bizottság a kor neves művészeit kérte fel. A munkácsi emlékmű Magyarország északkeleti kapujában, a Vereckei-szorosból kiszabaduló Latorca által körülölelt hegyen magasodik Munkács vára. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a vár császári kézre került, és a Habsburgok a bevehetetlen vár falai között a birodalom egyik legjobban őrzött börtönét rendezték be. Thaly Kálmánnak az 1895-ös látogatását követően sikerült kieszközölnie, hogy számolják fel végre az itt működő fegyintézetet, mert ez az állapot méltatlan lett volna a millennium egyik kiemelt ünnepi helyszínéhez. Az emlékmű helyét a vár északkeleti felében, a Hajdú-bástyán jelölték ki. A 33 méter magas obeliszk felállításához a 2,5 méter vastag falakat részben visszabontották, ugyanakkor az alépítmény négyzet alakú kiképzése továbbra is egy bástyára emlékeztetett. Az obeliszk tetejére egy csőrében kardot tartó, kiterjesztett szárnyú turul került, Bezerédy Gyula szobrász alkotása. A madár szárnyainak fesztávolsága 4,5 méter volt. Az alapkő letételének országos ünnepét 1896. július 19-én tartották. Az emlékművet következő évben avatták fel. Leszerelték a turulszobrot Az első világháború végén Északkelet-Magyarországra bevonuló cseh légionáriusok a munkácsi vár birtokba vételekor, szokatlan módon, nem kezdték meg azonnal az obeliszk bontását. Feltételezhetően ledönteni nem tudták és robbantani nem akartak, mert akkor megsérült volna a jó állapotban lévő várépület, amelyet később kaszárnyának rendeztek be. Végül békésebb módszerhez folyamodtak: 1924 decemberében felállványozták az emlékművet, 17-én leemelték a turulmadarat, majd az obeliszket is elbontották. Mindez mintegy száz napba tellett. A Munkács című lap 1924. december 28-i számában Vozáry Aladár tollából a következő jegyzet jelent meg: „A munkácsi várat a csehszlovák hadügyi kincstár nagy költséggel kaszárnyává alakíttatja át és átalakítás közben sor került a turul lerombolására, az emlékoszlop lebontására is. Ez a művelet 124 000 koronába kerül. A munkálatok októberben kezdődtek meg és a nyugatról érkező, a nyugatra induló munkácsi vonatok utasai s a vár alatt elhaladó emberek már hetek óta látják, hogy a millenáris oszlop körül nagy s erős állványzatot emelnek. Sokaknak szívébe markolt a turul leszedésének híre, az állványok látása, sokak lelkét fájdalom, keserűség töltötte el, hogy e történelmi emlék lebontásra van ítélve. Ködös nap volt környékünkön is december 17-e. A turul csőrében e napon már nem volt ott a kard, azt már előbb kivették. Délután a lenyugvó nap sugarai áttörtek a ködön s bearanyozták az állványbörtönbe zárt turult. Az oszlop körül emelt állványon minden hang és szó nélkül dolgoztak a munkások. Sem dal, sem fütty, mely a munkát kísérni szokta, nem hallatszott. A vár, mint az utóbbi időben mindig, nem hivatalos és nem katonai személyek előtt zárva volt. A falu utcái is üresek voltak, csak az ablakokból nézték a sváb gazdák, mi történik fenn a várban. Délután fél három óra körül járt az idő. A turulnak kőkockába ragadó karmait lefűrészelték. Az oszlop tetején hosszas és erős munka után egyszer csak megmozdult a turul. Az emberkezek megmozdították, kimozdították helyéről. Lánc, kötél, a rabság szimbólumai vették körül, s aztán parancs és utasítás szerint leeresztették a földre. Nem hangzott továbbra sem egyetlen hangos szó sem. Azoknak bensejében, akik ott voltak, sírt a lélek, zokogott a szív. Fájt nagyon, fájt kimondhatatlanul, ami történt. Az állványon dolgozó s magukat most nemzetközieknek valló őslakó munkások keblében is minden nemzetköziség ellenére fájóan dobbant meg valami, amint hozzáértek a turulhoz, amint leeresztették a leláncolt magyar vasmadarat. És egy távolabb eső faluban megszólalt a lélekharang. Valakinek lelke ugyanakkor szállt vissza az egek Urához... Az oszlop teteje üresen maradt. Csak a karom kapaszkodott erősen a kőkockába. Másnap az is lekerült a vár egyik sáncába. A turult a városi katonai raktárba szállították és a hét végére eltűnik az oszlop felső részének minden nyoma, csak a talapzat marad helyén... Most már örülhetnek azok, kiknek szemét, lelkét, gondolatvilágát bántotta a turul. Az oszlop és a turul nem zavarja tovább senki érzését. De azok, akik lebontását és eltávolítását sürgették és elhatározták, nem végeztek alapos munkát. Mert még mindig ott van a vár, amely a múltra emlékeztet. Ha a múltat s annak minden emlékét el akarják temetni és pusztítani, bontsák le a várat, szedjék szét a vár dombját, fordítsák új irányba a Latorca folyását, tüntessék el a várat koszorúzó hegyeket, mert ezek mind-mind a múltra emlékeztetnek. A turul s a millenáris oszlop most már nem bántja azok szemét, akiknek eddig bántotta. De bántja a mi lelkünket az az üresség, mely a turul s az oszlop helyén van. » 9 Az eredeti emlékmű. Fénynyomat az eperjesi Divald K. Fia műterméből (részlet) Csehszlovák katonák az 1924-ben leszerelt turullal fotó: kárpátalja.ma