Háromszék, 2022. december (34. évfolyam, 9632-9650. szám)

2022-12-02 / 9632. szám

2022. DECEMBER 2., PÉNTEK áromszék Rendhagyó köntöst kapott a Sepsi felirat 1 » NAGY D. ISTVÁN » Mint is­mert, a #Sepsi felirat gyak­ran kap újabb és újabb, alkalomhoz illő díszítést: a városban zajló jelesebb, meghatározó események­hez kötődőt vagy az évszak­hoz igazodót, így a magyar nemzeti ünnepen, március 15-én piros-fehér-zöld szí­nekben pompázott. A mostani díszítés kap­csán Antal Árpád polgár­­mester lapunk megkeresé­sére szerdán elmondta: az önkormányzatot megkeres­ték a helyi románság azon képviselői, akikkel nor­mális partneri viszonyban vannak, azt kérve, hogy a román nemzeti ünnep ide­jére a város díszítse fel a feliratot március 15. mintá­jára. Úgy érezték mint egy magabiztos, többségben lévő helyi közösség képvi­selői, ezt a gesztust az itt élő románok irányába megte­szik, ezzel is jelezve, hogy „mi itt helyben meg tudjuk oldani a román-magyar kérdéseket, nem szüksé­ges máshonnan jönniük és megszervezniük a mi éle­tünket” - fogalmazott az elöljáró. Egy igen beszédes szim­bólumot választottak - az 1918. december elsejei gyu­lafehérvári nagygyűlésről készült fényképfelvételt, Sampilă Márta egyik utó­lag színezett, talán legis­mertebb alkotását­­, me­lyet úgymond felvetítettek a #Sepsi feliratra, melléje pedig elhelyezték a nyilat­kozatot román és magyar nyelven. Az összeállítással is emlékeztetik a Romániá­ban élőket, hogy a több mint száz éve megfogalmazott „ígéreteket, vállalásokat számon tartjuk, és fontos­nak tartjuk, hogy a román állam betartsa azokat mind a magyar, mind más nemze­ti közösségek irányába”. A polgármester tegnap Facebook-bejegyzésben is ismertette álláspontját. An­tal Árpád szerint „mind­annyiunk érdeke, hogy békében, egyetértésben, egymást segítve éljünk Sepsiszentgyörgyön - a ne­héz időkben még inkább -, ezért tettünk egy gesztust az óriásbetűk díszítésével a román közösség felé, ele­get téve a románság azon képviselői kérésének, akik­kel konstruktív partner­ségi viszonyt ápolunk, így köszöntjük együtt közössé­günk román ajkú tagjait”. Szerinte „a békés együttélés kulcsa megbeszélni közös dolgainkat, valódi pár­beszédet folytatni a múlt eseményeiről, hogy végül sérelmeinken, különböző­ségeinken felülkerekedve köszönthessük egymást az ünnepnapokon. Azokkal a szomszédainkkal, mun­katársainkkal vagy éppen családtagjainkkal, roko­nainkkal, akikkel őszinte barátság, bajtársiasság köt össze, tudjuk jól és érezzük, hogy Sepsiszentgyörgy a mi otthonunk, nincs köztünk semmiféle viszály, hiába próbálnak kívülállók, ide­genek feszültséget kelteni, egymás ellen uszítani. Ha mégis adódnak nézetelté­réseink, azokat meg tudjuk magunk is oldani. Nincs szükségünk máshonnan ér­kező szélsőséges provokáto­rokra!” - zárta bejegyzését a polgármester. Anna Maria Popa: jó itt élni! A felirat új, átmeneti „kön­töse” kapcsán kifejtette vé­leményét Anna Maria Popa, a román nyelvű Andrei Mureșanu Színház vezetője, a kérelmezők egyike is, aki egyébként következetesen felszólal a magyarellenes megnyilvánulások ellen. Facebookon közzétett bejegyezésében egyebek mellett jelzi: a hagyományos Isten éltessen. Románia! kö­szöntés előtt szeretne min­denkit emlékeztetni, hogy Erdély csupán 1918 óta része Romániának, azt megelőző­en az Osztrák-Magyar Mo­narchiához tartozott, illet­ve még korábban autonóm államként létezett. Azzal folytatja, hogy Gyulafehér­váron elhangzottak ígére­tek, és nem árt időközönként emlékezni a nyilatkozatra, amint az megíródott, vala­mint a nemzetgyűlés rész­vevői elfogadták azt. A múlt az múlt, és a jelen a fontos, hiszen az formálja a jövőt - írja, és emlékeztet: a maga részéről többször elmond­ta, Székelyföldön jó élni, tudunk szépen és békésen ünnepelni, erre jó példa mindazon támogatás, amit azt követően kapott, hogy eldöntötte, részt vesz az idei ünnepi események meg­szervezésében. Az igazga­tó hangsúlyozza, minden közintézmény támogatta azokat­­ a prefektúra, a me­gyei tanács, a polgármes­teri hivatal, a művelődés­­ügyi minisztérium -, s az a kérésük is teljesülhetett, hogy a #Sepsi felirat a nagy egyesülést idéző díszítést kapjon. Anna Maria Popa leszö­gezi, Erdélyben az emberek képesek békésen és egyetér­tésben élni, tudnak kommu­nikálni a kölcsönös tisztelet jegyében. A gondok akkor adódnak, amikor kintről mások jönnek, gondolván, ők jobban tudják, mit és hogyan kell tenni. Végül az igazgató arra is kitér, hogy a román államnak tisztelet­tel kellene kezelnie minden polgárát, nemzetiségtől füg­getlenül, illetve köszönetet mond románoknak, magya­roknak, szászoknak, cigá­nyoknak, és abbéli remé­nyét fejezi ki, hogy együtt építhetjük a jövőnket. FOTÓ: ALBERT LEVENTE KÖZELET kárm­entő . Illetlen beszéd uoian Romașcanu kulturális miniszterünk megmond­ta, hogy Csom­a Botond szövege, amelyet a román nemzeti ünnep alkalmából mondott el a parlament­ben, „oda nem illő beszéd” volt. Az ilyesmit megelőzendő, nem kellene megengedni, hogy ilyen alkalmakkor a magya­rok is megszólaljanak a román parlamentben. Ha Csornát - akit aztán sokan rögtön dumának, azaz pestisnek aposztrofáltak - nem engedik szóhoz jutni, akkor nem kellene rögtön véleményt nyilvánítania róla a nemzet nagy(szájú)asszonyának, Diana Soșoacănak, és az aranyos AUR-os vezér, George Simion sem kényszerül arra, hogy hallván az áruló, irredenta beszédet, hazafiai élén tiltako­zásul kivonuljon a parlament ülésterméből. Mert miket is mondott ez az RMDSZ-es politikus? Hát például hogy az erdélyi románok politikai és vallási vezetői nagyon jól tudták 1918-ban, Erdély nemcsak román, hanem magyar, szász és zsidó föld is. Sajnos, az AUR-osokat nem engedték szóhoz jutni pedig megvédték volna a hazát, ott helyben, a román parlamentben. Kulturális miniszterünk aztán higgadtan reagált Csom­a Botond bátor beszédére, és egyértel­műen kinyilvánította: történelmileg Erdély a románoké, igaz, hogy éltek, élnek benne magyarok, szászok, zsidók is. (Azt nem mondta, hogy sajnos, a magyaroktól nem sikerült megszaba­dulni mint a szászoktól és a zsidóktól.) Azt is említette, hogy Erdélyben évszázadokon át a románok voltak többségben. Bizony így lehetett! Ha fellapozzuk a Kriterion Könyvki­adó által Bukarestben 1976-ban kiadott Történeti kronoló­gia első kötetét, ilyeneket olvashatunk a 208. oldalon: „XIII. század. Román autonóm területek említése Erdélyben: Fogaras (terra Blachorum,1222), Omlás, Hátszeg (1247) Máramaros (1300).” Mindez azt bizonyítja, hogy bizony ez színtiszta román föld, ahol meghúzhatnák magukat a ma­gyarok. (Ezek után akarná Csorna, hogy egy új alkotmány­ban a kisebbségek államalkotó tényezőnek számítsanak?­ Azt is megjegyzi a miniszter úr, hogy a Gyulafehérvári nyilatkozatot Románia betartja. Azt nem mondta, de tudjuk, hogy szokás szerint erről a telhetetlen magyaroknak más a véleménye, és azt mondják, inkább nekik tartanak be. De szerencsére azt elmondta, hogy Romániát a kisebb­ségek, így a magyar kisebbséggel szembeni bánásmód példájaként emlegetik. Van nekik parlamenti képviseletük, majdnem mindig kormányon vannak, és van anyanyelvű oktatásuk stb. (Ezért is érthetetlen, hogy Magyarország feleslegesen pénzt pocsékol iskolák, óvodák egyetemek építésére, helyreállítására. Gondolom, azért, hogy ezáltal a szegregációt erősítse. Ezeket a machinációkat szerencsére sikeresen verték és verik vissza, például Bánffyhunyadon, Nagyváradon és még Marosvásárhelyen is.­ Arra nem tért ki, hogy 800 évig éltek itt a szászok, majd majdnem mind a 800 ezren elmentek a nagy egyesülés után. De lám, olyan nagy nálunk az egyenjogúság, hogy egyikük­ből, aki itt maradt, Románia elnöke lett. (Nem tudom, miért nem mondja, szokás szerint, hogy az európai normákat jóval meghaladó módon bánnak a kisebbségekkel.) Azzal zárta sorait: Éljenek a románok, bármilyen nemzetiségűek! (Ebben vajon mindenki benne van?) A volt bukaresti polgármesternő, Gabriela Firea is rea­gált Csom­a Botond bolond beszédére, amelyet megdöbben­­ten hallgatott. Azt nem értem, miért nem mondták el, mekkora szerencsé­jük van a magyaroknak, hogy Erdélyt Romániához csatolták, mert ha most Magyarország része lenne, akkor nemcsak az itt élő románok, hanem magyarok is nézhetnék magukat. A román sajtó ugyanis állandóan beszámol az ottani szörnyű­séges állapotokról, a demokrácia hiányáról, a jogállamiság lábbal tiprásáról, a sajtószabadság visszaszorításáról, a kor­rupcióról stb. A budapesti Erzsébetváros DK-s polgármestere, Niedermüller Péter is megmondta volt, hogy „Trianonnak kö­szönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában és a többi környező országban, mint mi itthon, Magyarországon... Mert nekik megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához tartozás, a jobb élet, a jövő reménye”. Úgyhogy, itt örvendhetnek a magyarok, eredeti demok­ráciánkban. i íí/^í.'í ÍC'13 o­ j? r.h.;? KUTI JÁ­NOS Főszerkesztő: Farcádi Botond • Főszerkesztő-helyettes: Farkas Réka • Főmunkatárs: Kisgyörgy Zoltán • Szerkesztőbizottság: Mózes László (riport), Szekeres Attila (történelmünk) • Albert Levente (fotó), Csinta Samu (interjú), Demeter J. Ildikó (olvasószolgálat), Demeter Virág Katalin (közélet), Fekete Réka (egészségügy, tanügy), Czegő Csongor (olvasószerkesztő), Gazda Zoltán (olvasószerkesztő), Incze Ibolya (olvasószerkesztő, család), Józsa Zsuzsanna (tájékoztatás), Kuti János (glossza), Miska Brigitta (sport), Nagy B. Sándor (színház), Nagy D. István (közélet), Tibodi Ferenc (sport), Váry O. Péter (kultúra) • Tudósítók: Bokor Gábor (Orbaiszék, telefon: 0758 881 608), Hecser László (Erdővidék, telefon: 0758 881 611) • Tördelőszerkesztő: Csata Klára, Málnási Emese, Szabó Kriszta • Korrektor: Botka Ágnes, T. Dietrich Kriszta • Kiadja a Háromszék Kiadó Kft. • Ügyvezető: Ferencz Csaba • Sándor Teréz (titkárság) • Levélcímünk: 520003 Sepsiszentgyörgy, Mihai Viteazul tér 2. szám • Szerkesztőség: telefon: fax: 0267 351 504, 0740 310 468, 0723 185 123 • e-mail: szerkesztőség: hpress@3szek.ro, internet: http://www.3szek.ro • Reklám: Bernád Ella és Dancs Sarolta, e-mail: reklam@3szek.ro, telefon: 0267 351 734 • Forgalmazza: H-Press Kft., ügyvezető: Torma Csaba, e-mail: distric@3szek.ro, reklamáció: 0754 042 512; Román Posta • Nyomda: T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy • Szerviz: H.EL.P. Kft. • ISSN 1221-0161

Next