Háromszék, 2022. december (34. évfolyam, 9632-9650. szám)
2022-12-02 / 9632. szám
2022. DECEMBER 2., PÉNTEK áromszék Rendhagyó köntöst kapott a Sepsi felirat 1 » NAGY D. ISTVÁN » Mint ismert, a #Sepsi felirat gyakran kap újabb és újabb, alkalomhoz illő díszítést: a városban zajló jelesebb, meghatározó eseményekhez kötődőt vagy az évszakhoz igazodót, így a magyar nemzeti ünnepen, március 15-én piros-fehér-zöld színekben pompázott. A mostani díszítés kapcsán Antal Árpád polgármester lapunk megkeresésére szerdán elmondta: az önkormányzatot megkeresték a helyi románság azon képviselői, akikkel normális partneri viszonyban vannak, azt kérve, hogy a román nemzeti ünnep idejére a város díszítse fel a feliratot március 15. mintájára. Úgy érezték mint egy magabiztos, többségben lévő helyi közösség képviselői, ezt a gesztust az itt élő románok irányába megteszik, ezzel is jelezve, hogy „mi itt helyben meg tudjuk oldani a román-magyar kérdéseket, nem szükséges máshonnan jönniük és megszervezniük a mi életünket” - fogalmazott az elöljáró. Egy igen beszédes szimbólumot választottak - az 1918. december elsejei gyulafehérvári nagygyűlésről készült fényképfelvételt, Sampilă Márta egyik utólag színezett, talán legismertebb alkotását, melyet úgymond felvetítettek a #Sepsi feliratra, melléje pedig elhelyezték a nyilatkozatot román és magyar nyelven. Az összeállítással is emlékeztetik a Romániában élőket, hogy a több mint száz éve megfogalmazott „ígéreteket, vállalásokat számon tartjuk, és fontosnak tartjuk, hogy a román állam betartsa azokat mind a magyar, mind más nemzeti közösségek irányába”. A polgármester tegnap Facebook-bejegyzésben is ismertette álláspontját. Antal Árpád szerint „mindannyiunk érdeke, hogy békében, egyetértésben, egymást segítve éljünk Sepsiszentgyörgyön - a nehéz időkben még inkább -, ezért tettünk egy gesztust az óriásbetűk díszítésével a román közösség felé, eleget téve a románság azon képviselői kérésének, akikkel konstruktív partnerségi viszonyt ápolunk, így köszöntjük együtt közösségünk román ajkú tagjait”. Szerinte „a békés együttélés kulcsa megbeszélni közös dolgainkat, valódi párbeszédet folytatni a múlt eseményeiről, hogy végül sérelmeinken, különbözőségeinken felülkerekedve köszönthessük egymást az ünnepnapokon. Azokkal a szomszédainkkal, munkatársainkkal vagy éppen családtagjainkkal, rokonainkkal, akikkel őszinte barátság, bajtársiasság köt össze, tudjuk jól és érezzük, hogy Sepsiszentgyörgy a mi otthonunk, nincs köztünk semmiféle viszály, hiába próbálnak kívülállók, idegenek feszültséget kelteni, egymás ellen uszítani. Ha mégis adódnak nézeteltéréseink, azokat meg tudjuk magunk is oldani. Nincs szükségünk máshonnan érkező szélsőséges provokátorokra!” - zárta bejegyzését a polgármester. Anna Maria Popa: jó itt élni! A felirat új, átmeneti „köntöse” kapcsán kifejtette véleményét Anna Maria Popa, a román nyelvű Andrei Mureșanu Színház vezetője, a kérelmezők egyike is, aki egyébként következetesen felszólal a magyarellenes megnyilvánulások ellen. Facebookon közzétett bejegyezésében egyebek mellett jelzi: a hagyományos Isten éltessen. Románia! köszöntés előtt szeretne mindenkit emlékeztetni, hogy Erdély csupán 1918 óta része Romániának, azt megelőzően az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, illetve még korábban autonóm államként létezett. Azzal folytatja, hogy Gyulafehérváron elhangzottak ígéretek, és nem árt időközönként emlékezni a nyilatkozatra, amint az megíródott, valamint a nemzetgyűlés részvevői elfogadták azt. A múlt az múlt, és a jelen a fontos, hiszen az formálja a jövőt - írja, és emlékeztet: a maga részéről többször elmondta, Székelyföldön jó élni, tudunk szépen és békésen ünnepelni, erre jó példa mindazon támogatás, amit azt követően kapott, hogy eldöntötte, részt vesz az idei ünnepi események megszervezésében. Az igazgató hangsúlyozza, minden közintézmény támogatta azokat a prefektúra, a megyei tanács, a polgármesteri hivatal, a művelődésügyi minisztérium -, s az a kérésük is teljesülhetett, hogy a #Sepsi felirat a nagy egyesülést idéző díszítést kapjon. Anna Maria Popa leszögezi, Erdélyben az emberek képesek békésen és egyetértésben élni, tudnak kommunikálni a kölcsönös tisztelet jegyében. A gondok akkor adódnak, amikor kintről mások jönnek, gondolván, ők jobban tudják, mit és hogyan kell tenni. Végül az igazgató arra is kitér, hogy a román államnak tisztelettel kellene kezelnie minden polgárát, nemzetiségtől függetlenül, illetve köszönetet mond románoknak, magyaroknak, szászoknak, cigányoknak, és abbéli reményét fejezi ki, hogy együtt építhetjük a jövőnket. FOTÓ: ALBERT LEVENTE KÖZELET kármentő . Illetlen beszéd uoian Romașcanu kulturális miniszterünk megmondta, hogy Csoma Botond szövege, amelyet a román nemzeti ünnep alkalmából mondott el a parlamentben, „oda nem illő beszéd” volt. Az ilyesmit megelőzendő, nem kellene megengedni, hogy ilyen alkalmakkor a magyarok is megszólaljanak a román parlamentben. Ha Csornát - akit aztán sokan rögtön dumának, azaz pestisnek aposztrofáltak - nem engedik szóhoz jutni, akkor nem kellene rögtön véleményt nyilvánítania róla a nemzet nagy(szájú)asszonyának, Diana Soșoacănak, és az aranyos AUR-os vezér, George Simion sem kényszerül arra, hogy hallván az áruló, irredenta beszédet, hazafiai élén tiltakozásul kivonuljon a parlament ülésterméből. Mert miket is mondott ez az RMDSZ-es politikus? Hát például hogy az erdélyi románok politikai és vallási vezetői nagyon jól tudták 1918-ban, Erdély nemcsak román, hanem magyar, szász és zsidó föld is. Sajnos, az AUR-osokat nem engedték szóhoz jutni pedig megvédték volna a hazát, ott helyben, a román parlamentben. Kulturális miniszterünk aztán higgadtan reagált Csoma Botond bátor beszédére, és egyértelműen kinyilvánította: történelmileg Erdély a románoké, igaz, hogy éltek, élnek benne magyarok, szászok, zsidók is. (Azt nem mondta, hogy sajnos, a magyaroktól nem sikerült megszabadulni mint a szászoktól és a zsidóktól.) Azt is említette, hogy Erdélyben évszázadokon át a románok voltak többségben. Bizony így lehetett! Ha fellapozzuk a Kriterion Könyvkiadó által Bukarestben 1976-ban kiadott Történeti kronológia első kötetét, ilyeneket olvashatunk a 208. oldalon: „XIII. század. Román autonóm területek említése Erdélyben: Fogaras (terra Blachorum,1222), Omlás, Hátszeg (1247) Máramaros (1300).” Mindez azt bizonyítja, hogy bizony ez színtiszta román föld, ahol meghúzhatnák magukat a magyarok. (Ezek után akarná Csorna, hogy egy új alkotmányban a kisebbségek államalkotó tényezőnek számítsanak? Azt is megjegyzi a miniszter úr, hogy a Gyulafehérvári nyilatkozatot Románia betartja. Azt nem mondta, de tudjuk, hogy szokás szerint erről a telhetetlen magyaroknak más a véleménye, és azt mondják, inkább nekik tartanak be. De szerencsére azt elmondta, hogy Romániát a kisebbségek, így a magyar kisebbséggel szembeni bánásmód példájaként emlegetik. Van nekik parlamenti képviseletük, majdnem mindig kormányon vannak, és van anyanyelvű oktatásuk stb. (Ezért is érthetetlen, hogy Magyarország feleslegesen pénzt pocsékol iskolák, óvodák egyetemek építésére, helyreállítására. Gondolom, azért, hogy ezáltal a szegregációt erősítse. Ezeket a machinációkat szerencsére sikeresen verték és verik vissza, például Bánffyhunyadon, Nagyváradon és még Marosvásárhelyen is. Arra nem tért ki, hogy 800 évig éltek itt a szászok, majd majdnem mind a 800 ezren elmentek a nagy egyesülés után. De lám, olyan nagy nálunk az egyenjogúság, hogy egyikükből, aki itt maradt, Románia elnöke lett. (Nem tudom, miért nem mondja, szokás szerint, hogy az európai normákat jóval meghaladó módon bánnak a kisebbségekkel.) Azzal zárta sorait: Éljenek a románok, bármilyen nemzetiségűek! (Ebben vajon mindenki benne van?) A volt bukaresti polgármesternő, Gabriela Firea is reagált Csoma Botond bolond beszédére, amelyet megdöbbenten hallgatott. Azt nem értem, miért nem mondták el, mekkora szerencséjük van a magyaroknak, hogy Erdélyt Romániához csatolták, mert ha most Magyarország része lenne, akkor nemcsak az itt élő románok, hanem magyarok is nézhetnék magukat. A román sajtó ugyanis állandóan beszámol az ottani szörnyűséges állapotokról, a demokrácia hiányáról, a jogállamiság lábbal tiprásáról, a sajtószabadság visszaszorításáról, a korrupcióról stb. A budapesti Erzsébetváros DK-s polgármestere, Niedermüller Péter is megmondta volt, hogy „Trianonnak köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában és a többi környező országban, mint mi itthon, Magyarországon... Mert nekik megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához tartozás, a jobb élet, a jövő reménye”. Úgyhogy, itt örvendhetnek a magyarok, eredeti demokráciánkban. i íí/^í.'í ÍC'13 o j? r.h.;? KUTI JÁNOS Főszerkesztő: Farcádi Botond • Főszerkesztő-helyettes: Farkas Réka • Főmunkatárs: Kisgyörgy Zoltán • Szerkesztőbizottság: Mózes László (riport), Szekeres Attila (történelmünk) • Albert Levente (fotó), Csinta Samu (interjú), Demeter J. Ildikó (olvasószolgálat), Demeter Virág Katalin (közélet), Fekete Réka (egészségügy, tanügy), Czegő Csongor (olvasószerkesztő), Gazda Zoltán (olvasószerkesztő), Incze Ibolya (olvasószerkesztő, család), Józsa Zsuzsanna (tájékoztatás), Kuti János (glossza), Miska Brigitta (sport), Nagy B. Sándor (színház), Nagy D. István (közélet), Tibodi Ferenc (sport), Váry O. Péter (kultúra) • Tudósítók: Bokor Gábor (Orbaiszék, telefon: 0758 881 608), Hecser László (Erdővidék, telefon: 0758 881 611) • Tördelőszerkesztő: Csata Klára, Málnási Emese, Szabó Kriszta • Korrektor: Botka Ágnes, T. Dietrich Kriszta • Kiadja a Háromszék Kiadó Kft. • Ügyvezető: Ferencz Csaba • Sándor Teréz (titkárság) • Levélcímünk: 520003 Sepsiszentgyörgy, Mihai Viteazul tér 2. szám • Szerkesztőség: telefon: fax: 0267 351 504, 0740 310 468, 0723 185 123 • e-mail: szerkesztőség: hpress@3szek.ro, internet: http://www.3szek.ro • Reklám: Bernád Ella és Dancs Sarolta, e-mail: reklam@3szek.ro, telefon: 0267 351 734 • Forgalmazza: H-Press Kft., ügyvezető: Torma Csaba, e-mail: distric@3szek.ro, reklamáció: 0754 042 512; Román Posta • Nyomda: T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy • Szerviz: H.EL.P. Kft. • ISSN 1221-0161