Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-07-03 / 1. szám

Pest, 1839. Szerda Julius*­3kán A’ folyóirato­k. Az újság hivatalok nem gyárai, hanem destil­­lajói minden híreknek, tudni valóknak ’s eszméknek. Az emberiség sehol sem tünteté ki annyira változa­tosságát, mint az újságoknál. Ugyanegy hirt ezer kü­­önböző lap ezerfélekép adhat, a’ nélkül, hogy lé­nyegében szükségkép változást kellene szenvednie. Leginkább kitűnik ez az angol’ franczia folyóiratoknál. Ezeknek mindegyikét ezer v. több részvényes tartja ki, ’s ezer illy részvényes feltételeket szab a’ kiadónak, mi alakban kívánja e’ vagy ama híreket olvasni; ’s a’ lap’ kiadója a’ feltételeket szigorún megtartván boldogul, senkitől szemrehányásokat nem nyert ol­vasói pedig tán soha boszúságot nem szenvednek, mi­után minden inyek szerint megyen. A’ dologban van valami igaz, ’s ha némellyek előtt első pillanatra ez lealacsonyitónak ötlik fel, véleményem szerint pedig csupán ezen súrlódás, ellentörésben jó a’ figyelmesen olvasó ’s a’ világban széttekintő az igaz útra, ’s itt is áll azon igazság, hogy az okosoké a’ világ. Valóban semmi a’ szellemi világban olly mozgást nem okoz, mint a’folyóirat. Nagybecsű’s önálló munkák benne a’ főtünemények: sziklák, magas bérezek, vagy mo­solygó völgyek, patakok , folyók ’s megrendítő zu­­hatagok; a’ folyóiratok teszik a’ levegőt, melly mind­ezeket átfolyja, körűlövedzi ’s élteti. A’ hírlapok ál­tal jőve a’ legrejtélyesb létre ; mindegyik iparkodék társát a’ hir’ kezelésében megelőzni, ’s ez által a’ sebesség ; a’ hírlapok a’ közkedvesség által szaporod­ván , téré nyílt ’s helye minden érdekesnek, titkos­nak közlésére, ’s megjött a’ nyilványosság. De a’ szaporodás által mindegyik tágasb tért akarván mun­­kálódásának nyitni, beáll a’ vetélkedés, ’s a’ verseny­zés, melly mindig a’ jobb szülője. Nem kimélteték semmi fáradság, nem hagyaték semmi erő nyugalom­ban , a’ literatura lassanként életet adott, ’s felver­­gődék azon álláspontra, mellyre előbb utóbb minden literaturának emelkednie kell.—De miilyennek kell va­­lamelly hírlapnak vagy bár­minemű folyóiratnak lennie, hogy azon hatást gyakorolhassa,melly a’ népre nézve jó­tékony , nyugalom-zavarás helyett csendbiztositó le­gyen. Ott, mint fentebb említők, hol a’ folyóiratok a’ részvényesek’ elveitől függeszti fel munkálódását, illy körülmények köztt ugyanannyi számú ellnkező vé­leményű ember mindig fenntartja a’ politicai egyen­súlyt, melly nélkül alkotvány fenn nem állhat. Inkább érdekesb tán nálunk magyaroknál, hol a’ kiadó ma­ga határozza meg elveit, tudni, miilyenek legyenek azok, hogy jelen körülményeink köztt a’ népre ’s an­nak emelkedésére hassanak. ’S itt legyen szabad ál­­talányosan e’ fölött véleményem elmondanom. Véleme­ lső szám. at mdsodik félév, ményem szerint minden folyóirat kiszabja magának azon irányt’s kört, mellyben munkálodni kíván. Ezen irány ’s körhöz illőleg különös figyelmébe kell ven­nie azon értelmi ’s művességi fokot, azon irányt, mely­­lyet magának, a’ mennyire lehet általányos foga­lomban valamelly közönség van. De ezen iránynak épen nem kell vakon hódolnia. Nálunk különösen, hol annyi a’ balitélet, annyi tárgyról félszeg a’ foga­lom , a közönség irányára nézve inkább a’ forma tar­tassák szem előtt­­ az anyag, vagy inkább a’ mag mindig valamelly nemesb, idealis­ törekvést’ rejtsen magában. Hogy példával éljek, teszem ha egy rész a’ novellákat, ’s általában a’ szépliteraturát kedvelné annak ellenszegülni épen nem volna jó hatással, de ezen kívánságokat úgy teljesíteni, hogy belőle maga­sabb , nemesb irány tündököljék ki, ez nemcsak az i­­ró, hanem bár melly szerkesztőség fő kötelessége. Hat­ni úgy mi legkönnyebb legüdvösb, a’ főkivántatóság. Az eszmék annyira korszerűek, annyira különválók, mennyire lehetséges kielégítők, ’s mind ezek mellett oil idomuak legyenek, mellyek megkedveltetők, köny­­nyen megfoghatók ’s maradandók. Egy encyclopaediai lap mindazt közölheti, mit a’ tudományos’s eszményi világban érdekesnek talál, mellyel általányos vona­lakban megismerteti a’ kül valamint a’ bel viszonyo­kat, érdekeket, eltörölheti a’fennálló balitéleteket, iíj eszméket kültet, hoz forgásba, máshol megpendi­­tetteket iránya szerint elfogad, megczáfol. De elég-e valamelly lapnak, ezen külső formát megadni, sőt még a’ bensőre nézve is, mindezen megkivántatósággal azt felruházni, miket előszámláltunk. Hazafias lélek, nemzetiség iránt buzgóság lángoljon át, az egészen ; ez éltesse , ez melegítse át, még akkor is midőn meg­rögzött hibáinkról van szó, midőn a’ külvilág szépsé­geit állítjuk fel mintául ? élet erő, ’s kedv ömöljék el, melly akaratlanul magához édesgeti az olvasót. Min­denek felett kerülni kell az egyoldalúságot. Az úgy nevezett franczia feuillionisták különös nyelvvel élnek journali czikkeikben. A’ nélkül hogy felülegesek vol­nának , könnyen érthetők, a’ nélkül hogy tárgyuk­tól eltérnének, itt ott el tudnak hinteni eszméket, mik ismét más láncz sorozatot tesznek. A’ legnagyobb ál­­talányosságban mondám el véleményem, miként lehet­ne valamelly lapot érdekesiteni; de feledém em­litni, hogy viszont az olv. közönségtől megvárhatni írásban egyről másról a’ szerkesztőséget tudósítani, melly vé­leményét ’s ízlését ezelőtt világossá teheti, ’s minde­­nekfelett üdvös hatású a’ folyóiratnak szorgalmas ol­vasása , át nézése, mert habár ez egyes darabokat, ad is, gondos szerkesztőség mindig ügyel ezen egye­sek’ egészitésére ’s ezen különféle ágaknak bármi el­

Next