Határszél, 1989. április-augusztus (1. évfolyam, 1-16. szám)

1989-07-28 / 14. szám

HATÁR 18. oldal ........ I - - - SZÉL AZ OLVASÓ OLDALA A KASTÉLYT NE ADJÁK EL! Mi, a Tiszadobon megrendezett XII. művelődéstörténeti nyári,egye­tem résztvevői, itt tartózkodásunk alatt megtudtuk, hogy a jelenlegi gyermekváros területén lévő törté­nelmi jelentőségű Andrássy-kas­­tély és a körülötte lévő park­ egy részének — mely természet­­védelmi terület — eladásáról a me­gyei tanács külföldi állampolgárok­kal tárgyal. Véleményünk szerint megenged­hetetlen, hogy a jelenlegi politikai és hatalmi struktúra nemzeti va­gyonunk kiárusításával próbálja életben tartani magát, kihasználva a tulajdonviszonyok tisztázatlansá­gát. A kastélynak jelenleg jogi érte­lemben nincs valódi tulajdonosa. A kezelői jog, melyet a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács gyakorol, nem jelent elidegenítési (értékesí­tési) jogosítványt. Amíg a kastély és a környező park nem kerül valóságos önkor­mányzati szerv tulajdonába, a je­lenlegi helyzet bármilyen megvál­toztatása törvényellenes. Tiltakozunk az ellen, hogy tör­ténelmi jelentőségű vagyontárgya­ink bármilyen módon külföldi tulaj­donba jussanak , amelyet előse­gít a jogi viszonyok bizonytalansá­ga. 37 ALÁÍRÁS ÖSSZEFOGÁST A SZENVEDÉLYBETEGEKÉRT! A szenvedélybetegek problémája — tár­sadalmi probléma. De igazán társadalmi problémaként kezeljük-e? Sem a hagyo­mányos, sem az új független szervezetek, pártos programjaiban, napi megnyilatkozá­saiban nem kap jelentőségéhez méltó te­ret, mintha nem is nagyon akarnának tu­domást venni a probléma létezéséről, a nemzet jövőjét súlyosan fenyegető jelenlé­téről. Az intézményes állami egészségügyi és szociálpolitikai problémakezelés még mindig erőtlen, kevéssé eredményes. A tu­dományos területek mind több színvonalas kutatás folyik, egyre gazdagabb szakiro­dalom válik hozzáférhetőbbé — a gyakor­lati hasznosítás azonban csekély. Vallási téren azt tapasztaljuk ugyan, hogy mind a történelmi egyházakban, mind pedig a kis egyházakban áldozatkész kis csoportok buzgólkodnak — de szellemük még nem járta át kovászként egyházaik hívő népét és intézményes vezetését, s ráadásul te­vékenységük széttagolt, sem egymással sem az állami, mozgalmi szervezetek ha­sonló munkájával nem koordinált. Időszerűnek, sőt sürgetőnek látjuk, hogy minden olyan intézmény, szervezet, cso­port, mozgalom képviselői tárgyalást kezd­jenek egymással, akik felelősséget érez­nek nemzetünk sorsáért s benne a szen­vedélybetegek helyzetéért. Ezért a szenve­délybetegeket Mentő Szamaritánus Egye­sület most kezdeményező lépést tesz: meghívja tanácskozásra az érintetteket, melyet Nyíregyházán 1989. július 29-30-án rendezünk a Róm. Katolikus Plébánia szervezésében. Házigazda Csépányi Ferenc prépost, ka­nonok, főesperes úr. A tanácskozás első­sorban találkozásra ad alkalmat, s arra, hogy felismerjük: mit kell tennünk a szen­vedélybetegek problémája összehangol­tabb megoldásáért. A résztvevők arra készüljenek fel, hogy nagy vonalakban ismertetik saját szerveze­tük törekvéseit,­­ s felvázolják a lehetsé­ges együttműködési pontokat, kereteket, valamint a célszerű feladatmegosztást. A tanácskozás végén szeretnénk egy közös állásfoglalást kialakítani. A Szenvedélybetegeket Mentő Szamaritánus Egyesület Vezetősége Van, aki másképp csinálja... 1989. július 28. A KISGAZDAPÁRT VÉLEMÉNYE A Kelet-Magyarország július 19-i szá­ma címoldalán Seres Ernő tollából közzé­tett „Faluboldogítók" cikkre reagálva a kö­vetkező észrevételeket tesszük: — A K­M továbbraa is az agyonhallga­­tás taktikáját követi, mert ugye amiről nem beszélünk az nincs is. — A Független Kisgazda Párt megyei választmánya 1989. július 15-re összehí­vott népgyűlés anyaga belefért két tőmon­da­tt­a. — Mindenki tudja, hogy a társadalom létfeltétele a munka, de ma már azt is tud­juk, hogy a tisztességes munka feltétele a tisztességes bér. — A FKgP a falun, a mezőgazdaság­ban, de minden más területen történő vál­lalkozásnál is első helyre kívánja vissza­állítani, reform útján visszaépíteni (pe­resztrojka) a „gazdaszemléletet"! . A FKgP reformpolitikájából eredően nem új földosztást akar, erre nincs is szük­ség, mert a föld tulajdonjoga döntően 1947-ig azok kezébe került, akik a földet művelik.­­ A tsz-törvény módosítása ma már arra is lehetőséget ad, hogy a hatalmas latifundiumokat átépítsék, kisszövetkeze­teket és egyéb polgári jogi társaságokat alakítsanak, ahol az érdekeltségi rendszer, a gazdaszellem hellyel-kőzet már-már ki­bontakozhat, s így a mg­termelés haté­konyságát az emberi tényező megsokszo­rozhatja.­­ A magyar nép törzsét képező becsü­letes dolgozó kisbirtokos parasztokból vé­káik csúfot űztek „kutaknak” elnevezve őket, s ma már nyilvánosságra kerültek meghurcoltatásuk esetei is. Ezeket az em­bereket is — Vörös Vince pártelnökünk szavát idézve — erkölcsileg és anyagilag rehabilitálnunk kell előbb-utóbb, s jobb előbb! — A vagyonuktól megszabadított kis­birtokosok talpraállítása nem csak az ő érdekük és az utódaik érdeke, hanem az egész magyar nép érdeke, a piacgazda­ság megvalósításának feltétele is. A FKgP­ megyei szervezete már most javaslatot terjeszt elő az „un.kerekasztal” b­ól. El kell érni, hogy a parasztgazdaságok (akik azt igénylik) elsőbbséget élvezzenek gazdaságuk talpraállításánál az újrakezdé­si kölcsön odaítélésénl (személyenként 300.000,-Ft, vállalkozásonként 3 vagy 4 millió Ft) négyévi kamatmenetesség mel­­­lett. Ezek a gazdák nem fogják elszóra­­­kozni, s nem rohannak a pénzzel Bécsbe kocsit, hűtőszekrényt stb-t vásárolni, ha­nem gazdaságuk fejlesztésére fordítják. Ilyen meggondolás alapján célszerű minden újrakezdő parasztgazdaság (tár­sulás, Kft.stb) részére odaítélni a szemé­lyenkénti 10.000 Us $- támogatást is me­lyet Mr Bush volt szíves felajánlani piac­­gazdaságunk kiépítéséhez. Krúdy Gyula egyik regényében még 1883-ban is az ellen hadakozott, hogy a magyar jobbágyfalu lakosságának „utazá­si igazolványát” végre töröljék el, mert még Pucér Jóska alias „Mikecz" is Vay Gyurka (az utolsó Szatmár megyei csend­biztos) idejében csak ennek birtokában utazhatott szülőfalujából a paraszt a vá­sárra. A FKgP. azért küzd, hogy ne ebbe az irányba haladjon a falu, s ne maradjon csendben, hanem saját igaza mellett igen­is szólhasson, ne csak „dolgozni akar’V­jon. FKgP. választmánya nevében: NAGY MIKLÓS

Next