Határszél, 1989. április-augusztus (1. évfolyam, 1-16. szám)
1989-07-28 / 14. szám
HATÁR 18. oldal ........ I - - - SZÉL AZ OLVASÓ OLDALA A KASTÉLYT NE ADJÁK EL! Mi, a Tiszadobon megrendezett XII. művelődéstörténeti nyári,egyetem résztvevői, itt tartózkodásunk alatt megtudtuk, hogy a jelenlegi gyermekváros területén lévő történelmi jelentőségű Andrássy-kastély és a körülötte lévő park egy részének — mely természetvédelmi terület — eladásáról a megyei tanács külföldi állampolgárokkal tárgyal. Véleményünk szerint megengedhetetlen, hogy a jelenlegi politikai és hatalmi struktúra nemzeti vagyonunk kiárusításával próbálja életben tartani magát, kihasználva a tulajdonviszonyok tisztázatlanságát. A kastélynak jelenleg jogi értelemben nincs valódi tulajdonosa. A kezelői jog, melyet a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács gyakorol, nem jelent elidegenítési (értékesítési) jogosítványt. Amíg a kastély és a környező park nem kerül valóságos önkormányzati szerv tulajdonába, a jelenlegi helyzet bármilyen megváltoztatása törvényellenes. Tiltakozunk az ellen, hogy történelmi jelentőségű vagyontárgyaink bármilyen módon külföldi tulajdonba jussanak , amelyet elősegít a jogi viszonyok bizonytalansága. 37 ALÁÍRÁS ÖSSZEFOGÁST A SZENVEDÉLYBETEGEKÉRT! A szenvedélybetegek problémája — társadalmi probléma. De igazán társadalmi problémaként kezeljük-e? Sem a hagyományos, sem az új független szervezetek, pártos programjaiban, napi megnyilatkozásaiban nem kap jelentőségéhez méltó teret, mintha nem is nagyon akarnának tudomást venni a probléma létezéséről, a nemzet jövőjét súlyosan fenyegető jelenlétéről. Az intézményes állami egészségügyi és szociálpolitikai problémakezelés még mindig erőtlen, kevéssé eredményes. A tudományos területek mind több színvonalas kutatás folyik, egyre gazdagabb szakirodalom válik hozzáférhetőbbé — a gyakorlati hasznosítás azonban csekély. Vallási téren azt tapasztaljuk ugyan, hogy mind a történelmi egyházakban, mind pedig a kis egyházakban áldozatkész kis csoportok buzgólkodnak — de szellemük még nem járta át kovászként egyházaik hívő népét és intézményes vezetését, s ráadásul tevékenységük széttagolt, sem egymással sem az állami, mozgalmi szervezetek hasonló munkájával nem koordinált. Időszerűnek, sőt sürgetőnek látjuk, hogy minden olyan intézmény, szervezet, csoport, mozgalom képviselői tárgyalást kezdjenek egymással, akik felelősséget éreznek nemzetünk sorsáért s benne a szenvedélybetegek helyzetéért. Ezért a szenvedélybetegeket Mentő Szamaritánus Egyesület most kezdeményező lépést tesz: meghívja tanácskozásra az érintetteket, melyet Nyíregyházán 1989. július 29-30-án rendezünk a Róm. Katolikus Plébánia szervezésében. Házigazda Csépányi Ferenc prépost, kanonok, főesperes úr. A tanácskozás elsősorban találkozásra ad alkalmat, s arra, hogy felismerjük: mit kell tennünk a szenvedélybetegek problémája összehangoltabb megoldásáért. A résztvevők arra készüljenek fel, hogy nagy vonalakban ismertetik saját szervezetük törekvéseit, s felvázolják a lehetséges együttműködési pontokat, kereteket, valamint a célszerű feladatmegosztást. A tanácskozás végén szeretnénk egy közös állásfoglalást kialakítani. A Szenvedélybetegeket Mentő Szamaritánus Egyesület Vezetősége Van, aki másképp csinálja... 1989. július 28. A KISGAZDAPÁRT VÉLEMÉNYE A Kelet-Magyarország július 19-i száma címoldalán Seres Ernő tollából közzétett „Faluboldogítók" cikkre reagálva a következő észrevételeket tesszük: — A KM továbbraa is az agyonhallgatás taktikáját követi, mert ugye amiről nem beszélünk az nincs is. — A Független Kisgazda Párt megyei választmánya 1989. július 15-re összehívott népgyűlés anyaga belefért két tőmondatta. — Mindenki tudja, hogy a társadalom létfeltétele a munka, de ma már azt is tudjuk, hogy a tisztességes munka feltétele a tisztességes bér. — A FKgP a falun, a mezőgazdaságban, de minden más területen történő vállalkozásnál is első helyre kívánja visszaállítani, reform útján visszaépíteni (peresztrojka) a „gazdaszemléletet"! . A FKgP reformpolitikájából eredően nem új földosztást akar, erre nincs is szükség, mert a föld tulajdonjoga döntően 1947-ig azok kezébe került, akik a földet művelik. A tsz-törvény módosítása ma már arra is lehetőséget ad, hogy a hatalmas latifundiumokat átépítsék, kisszövetkezeteket és egyéb polgári jogi társaságokat alakítsanak, ahol az érdekeltségi rendszer, a gazdaszellem hellyel-kőzet már-már kibontakozhat, s így a mgtermelés hatékonyságát az emberi tényező megsokszorozhatja. A magyar nép törzsét képező becsületes dolgozó kisbirtokos parasztokból vékáik csúfot űztek „kutaknak” elnevezve őket, s ma már nyilvánosságra kerültek meghurcoltatásuk esetei is. Ezeket az embereket is — Vörös Vince pártelnökünk szavát idézve — erkölcsileg és anyagilag rehabilitálnunk kell előbb-utóbb, s jobb előbb! — A vagyonuktól megszabadított kisbirtokosok talpraállítása nem csak az ő érdekük és az utódaik érdeke, hanem az egész magyar nép érdeke, a piacgazdaság megvalósításának feltétele is. A FKgP megyei szervezete már most javaslatot terjeszt elő az „un.kerekasztal” ból. El kell érni, hogy a parasztgazdaságok (akik azt igénylik) elsőbbséget élvezzenek gazdaságuk talpraállításánál az újrakezdési kölcsön odaítélésénl (személyenként 300.000,-Ft, vállalkozásonként 3 vagy 4 millió Ft) négyévi kamatmenetesség mellett. Ezek a gazdák nem fogják elszórakozni, s nem rohannak a pénzzel Bécsbe kocsit, hűtőszekrényt stb-t vásárolni, hanem gazdaságuk fejlesztésére fordítják. Ilyen meggondolás alapján célszerű minden újrakezdő parasztgazdaság (társulás, Kft.stb) részére odaítélni a személyenkénti 10.000 Us $- támogatást is melyet Mr Bush volt szíves felajánlani piacgazdaságunk kiépítéséhez. Krúdy Gyula egyik regényében még 1883-ban is az ellen hadakozott, hogy a magyar jobbágyfalu lakosságának „utazási igazolványát” végre töröljék el, mert még Pucér Jóska alias „Mikecz" is Vay Gyurka (az utolsó Szatmár megyei csendbiztos) idejében csak ennek birtokában utazhatott szülőfalujából a paraszt a vásárra. A FKgP. azért küzd, hogy ne ebbe az irányba haladjon a falu, s ne maradjon csendben, hanem saját igaza mellett igenis szólhasson, ne csak „dolgozni akar’Vjon. FKgP. választmánya nevében: NAGY MIKLÓS