Határszél, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
2. oldal A teremtés Vili. napja: környezetvédelem TÍZ SZEM SZALONCUKOR íz szem szaloncukor még ezekben a nehéz időben sem igazán nagy dolog. Ám azoknak, akiknek évekig nem jutott a karácsonyfájukra cukor, még a karácsonyuk is csak titokban tehetett, kimondhatatlan öröm, hogy végre ünnepelhetik a karácsonyt. Ennek támogatására hirdette meg a Keresztény Demokrata Néppárt az egyházak segítségével a „ 10 szem cukrot Erdélynek!’’ akciót. A gyűjtők gyerekek voltak, az akciónak nagy sikere volt, jelentős mennyiségű szaloncukor gyűlt össze amelyet a szervezők már el is juttattak az erdélyi gyerekeknek. T HIBAIGAZÍTÁS „Stettner Ottó — az elegáns” — írtuk december 29-i lapunk színházi tudósításában a kép alá. Stettner Ottó eleganciáját természetesen eszünk ágában sincs kétségbe vonni — ám a kép Simor Ottót ábrázolta! Elnézést kérünk az érintettektől és olvasóinktól! L HATÁR _szél__11990. január 5. Keserű utónapok Elmúlt az ünnep, és ez azonnal meglátszott Nyíregyházán a Jósavárosban. A boltok a karácsonyt követő szerdán délután kifosztottan álltak, és ami a legszomorúbb, se kenyér, se tej nem volt a polcokon. Azt nem firtatjuk, ki volt a hibás. Ezt derítse ki az illetékes. Lényegében a vevő nem a felelőst, hanem az árut kereste. Jó lenne egyszer eljutni oda, hogy az ünnep nem válik keserűvé az előtte vagy az utána következő ellátás miatt. Tudjuk, ami nálunk van, az nem kereskedelem. Azt is, hogy a legtöbb boltos nem kereskedő. Nem kétséges, az elosztásos világ még sokáig fog visszaköszönni. És az érdekeltség hiánya is.Mindez azt sürgeti: a vízfejű állami kereskedelem helyett kellene már végre egy érdekeltségi alapon működő, szervezett, lelkes kereskedők által mozgatott ellátási rendszer. Magyarázhat bármit az élelmiszerkereskedelem, a tejipar, a sütőipar, — mindez csak szó. Ami nem pótolja a kenyeret és a tejet. (bürget) LAKTANYA A katona elindult lefelé a lépcsőn. Sietett, nagy lendülettel vette a lépcsőfokokat. Az egyik pihenőben találkozott a főhadnaggyal. — Álljon meg, hova rohan annyira? — kérdezte. A katona nem válaszolt, csak állt némán. — Mi az ott a mellén, kit gyászol? — érdeklődött erélyesen a főhadnagy, és a katona kabátjára tűzött felette vászondarabkára mutatott. — A romániai és az erdélyi halottakat — mondta a katona. — Ilyen nincs. — jelentette ki a tiszt. — Azonnal vegye le! A katona azóta sem vette le. ■ Egy másik katona hiába mondta, a december 21-i ünnepségen — a sok pénzkiosztás és dicséret között — nem jutott egy néma perc a temesvári halottaknak. Történt mindez 1989. decemberének utolsó napjaiban Nyíregyházán. (bakaméri) Pajzán anyanyelvünk Napjainkban divatossá vált iskolarendszerünk bírálata. Hogy ez mennyire jogos, ne én döntsem el. Arra is sok panasz van, hogy a serdületlenebb nemzedék nem éppen olyan szavakat, kifejezéseket, fordulatokat használ, amelyek az úri kaszinók nyelvét jellemeznék. Ilyenkor mondjuk: hibás a szülő, hibás az iskola... Ha egymásra mutogatunk, attól még nem lesz jobb a helyzet. Én itt most csak egy dologra szeretnék rámutatni. Vegyük elő a hetedikesek (azaz a 12-13 évesek) számára készült Magyar nyelvi feladatlapok című kiadványt! A 10. oldalon a tárgyas szószerkezeteket lehet gyakorolni. A feladat címe: A béka megjósolja az időjárást. A példamondat valóban jó a tárgyas szószerkezet megértésére. Majd a bevezető szöveg következik: „Bizonyára hallottatok már olyan hiedelmekről (babonákról), amelyek egy-egy állathoz fűződnek. (Például: a négylevelű lóhere; a gólya; a kuvik?”). Eddig a biológiai ismereteim szerint a lóhere növény. S ha a szerző az állatvilágba teszi, akkor a (hím ivarú) lónak egy bizonyos része. Ha valaki pajzán, az magánügy — de egy oktatási segédanyagban szükséges-e éppen erre a testrészre koncentrálni? Ezt ugyanis mind a felnőttek, mind az iskolások meglehetősen sűrűn emlegetik — igaz, kissé gorombább formában Akkor meg minek reklámozzuk? Mizser Lajos Fények A magasztos pillanatok közben és után sem hal ki az emberekből a derű. Vagy mondjuk úgy: akiben van epe, csak egy ici-pici, az nem hagyja ki a poénokat, így voltunk ezzel a múlt évben is, amikor tüntetés, temetés, felvonulás, emlékezés követte egymást. Éppen a karácsonyi nagy ökumenikus istentiszteletet közvetítették a Hősök teréről, amikor valaki megjegyezte. — Jó év volt ez a gyertyaöntőknek és a fáklyakészítőknek. Az utóbbi negyven évben nem fogyott annyi, mint az idén. És valóban, száz- és százezer gyertya lobogott, égtek a fáklyák. Én most félretenném a kicsit cinikus megjegyzést. Inkább azt mondanám: ki hitte volna még egy évvel ezelőtt is, hogy Kelet -Közép -Európában egyszer a gyertya és a fáklya fénye hozza meg a világosságot? Nem a gyertyások diadala volt ez az elmúlt év. Hanem a fényé. (b) HISZEK AZ EMBERBEN! Ritkán áradt ily bőséggel az emberi segítőkészség, mint az elköszönt óév heteiben. Nem csak a sorsfordító történelmi események buzogtatták fel a jóság és gondoskodás apadónak látszó forrásait. Szilveszter mámora után, a józan, ötödik újévi napon talán még tisztábban látjuk, már korábban is megindult valami a társadalom rejtőzködő mélyein. Az utóbbi időben szinte már holttá nyilvánított fogalom, a KÖZÖSSÉG, visszanyerte eredeti fényét, új életre kelt. Bizonyára nem is volt halott, csak az észszerűség egyre erőszakosabb világában szégyenkezve meghúzta magát. Rejtőzködött a hitetlenek és hitevesztettek gúnyolódása elől. Szégyelte megfakult ruháját, az önzetlenséget, a jóságot, a szeretet. Szégyelte elszegényített nevét. Talán éppen ezért jelent meg először, megújuló öntudattal éppen a szegények, a rászorultak megsegítésére. Hordta névtelenül a szeretet apró csomagjait, hogy enyhítsen a nincstelenség nyomasztó érzésén. Azután már nyíltan kinyújtotta kezét a béke, a szeretet közös találkozóin termekben, templomokban és a mindenki karácsonyfái alatt. Végül, éppen a történelem nagy vihara közepette teljes öntudatával állt ki, hogy erőt öntsön a rettegőkbe és megnyomorítottakba. Öntudatra lelve így adta vissza százezerek hitét és reményét. Bizonyságot téve arról, hogy a személyes példa, az egyes ember hősiessége is csak a közösség fenntartó erejében találhat biztos támaszra. Köszöntlek új év! Köszönnek magadra lelt emberi közösség! Van esélyünk a boldogságra! (T.L.) FÜGGETLEN TÁRSASÁGI HETILAP —SZERKESZTIK NYÍREGYHÁZÁN. Lapgazda: HATÁR-SZÉL Kft. —Igazgató-főszerkesztő: BÜRGET LAJOS. Helyettes főszerkesztő: TARNAVÖLGYI GYÖRGY. Tervezőszerkesztő: SZABÓ GYÖRGY. Szerkesztőségi titkár: KERTÉSZ SÁNDORNÉ. Szerkesztőség: 4400 Nyíregyháza, Soltész Mihály u. 33. Tel.: 11970. — Kiadja a HATÁRSZÉL Kft. — Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója. — Kiadói szerkesztő: KALENDA ZOLTÁN — Készült a Nyírségi Nyomdában a Határ-Szél Kft. Ventura szövegszerkesztő rendszerével. — Felelős vezető: JÁGER ZOLTÁN. — Terjeszti a Magyar Posta. — Előfizethető bármelyik postahivatalban vagy kézbesítőnél, illetve a szerkesztőségben. — Előfizetési díjak: egy hónapra 78 Ft, negyedévre 234 Ft, fél évre 468 Ft, egy évre 936 Ft. — Engedélyszám: lll/PHF/192/Sza/1989. ISSN: 0864—8700.