Határszél, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

2. oldal A teremtés Vili. napja: környezetvédelem TÍZ SZEM SZALONCUKOR íz szem szaloncukor még ezekben a nehéz időben sem igazán nagy dolog. Ám azoknak, akiknek évekig nem jutott a karácsonyfájukra cukor, még a kará­csonyuk is csak titokban tehetett, kimond­hatatlan öröm, hogy végre ünnepelhetik a karácsonyt. Ennek támogatására hirdette meg a Keresztény Demokrata Néppárt az egyházak segítségével a „ 10 szem cukrot Erdélynek!’’ akciót. A gyűjtők gyerekek vol­tak, az akciónak nagy sikere volt, jelentős mennyiségű szaloncukor gyűlt össze ame­lyet a szervezők már el is juttattak az erdé­lyi gyerekeknek. T HIBAIGAZÍTÁS „Stettner Ottó — az ele­gáns” — írtuk december 29-i lapunk színházi tudósításában a kép alá. Stettner Ottó elegan­ciáját természetesen eszünk ágában sincs két­ségbe vonni — ám a kép Simor Ottót ábrázol­ta! Elnézést kérünk az érintettektől és olvasó­inktól! L HATÁR _szél__11990. január 5. Keserű utónapok Elmúlt az ünnep, és ez azonnal meglátszott Nyír­egyházán a Jósavárosban. A boltok a karácsonyt köve­tő szerdán délután kifosztot­­tan álltak, és ami a legszo­morúbb, se kenyér, se tej nem volt a polcokon. Azt nem firtatjuk, ki volt a hibás. Ezt derítse ki az illetékes. Lényegében a vevő nem a felelőst, hanem az árut ke­reste. Jó lenne egyszer eljutni oda, hogy az ünnep nem vá­lik keserűvé az előtte vagy az utána következő ellátás miatt. Tudjuk, ami nálunk van, az nem kereskedelem. Azt is, hogy a legtöbb boltos nem kereskedő. Nem kétsé­ges, az elosztásos világ még sokáig fog visszakö­szönni. És az érdekeltség hiánya is.Mindez azt sürge­ti: a vízfejű állami kereske­delem helyett kellene már végre egy érdekeltségi ala­pon működő, szervezett, lel­kes kereskedők által moz­gatott ellátási rendszer. Magyarázhat bármit az élel­­miszerke­reskedelem, a tej­ipar, a sütőipar, — mindez csak szó. Ami nem pótolja a kenyeret és a tejet. (bürget) LAKTANYA A katona elindult lefelé a lép­csőn. Sietett, nagy lendülettel vette a lépcsőfokokat. Az egyik pihenőben találkozott a főhad­naggyal. — Álljon meg, hova rohan annyira? — kérdezte. A katona nem válaszolt, csak állt némán. — Mi az ott a mellén, kit gyá­szol? — érdeklődött erélyesen a főhadnagy, és a katona kabát­jára tűzött felette vászondarab­kára mutatott. — A romániai és az erdélyi halottakat — mondta a katona. — Ilyen nincs. — jelentette ki a tiszt. — Azonnal vegye le! A katona azóta sem vette le. ■­ Egy másik katona hiába mondta, a december 21-i ün­nepségen — a sok pénzkiosz­tás és dicséret között — nem ju­tott egy néma perc a temesvári halottaknak. Történt mindez 1989. de­cemberének utolsó napjaiban Nyíregyházán. (bakaméri) Pajzán anyanyelvünk Napjainkban divatossá vált iskola­­rendszerünk bírálata. Hogy ez mennyi­re jogos, ne én döntsem el. Arra is sok panasz van, hogy a serdületlenebb nemzedék nem éppen olyan szavakat, kifejezéseket, fordulatokat használ, amelyek az úri kaszinók nyelvét jelle­meznék. Ilyenkor mondjuk: hibás a szü­lő, hibás az iskola... Ha egymásra mu­togatunk, attól még nem lesz jobb a helyzet. Én itt most csak egy dologra szeretnék rámutatni. Vegyük elő a he­tedikesek (azaz a 12-13 évesek) számá­ra készült Magyar nyelvi feladatlapok című kiadványt! A 10. oldalon a tárgyas szószerkezeteket lehet gyakorolni. A feladat címe: A béka megjósolja az idő­járást. A példamondat valóban jó a tár­gyas szószerkezet megértésére. Majd a bevezető szöveg következik: „Bizonyá­ra hallottatok már olyan hiedelmekről (babonákról), amelyek egy-egy állat­hoz fűződnek. (Például: a négylevelű lóhere; a gólya; a kuvik?”). Eddig a bi­ológiai ismereteim szerint a lóhere nö­vény. S ha a szerző az állatvilágba te­szi, akkor a (hím ivarú) lónak egy bizo­nyos része. Ha valaki pajzán, az magán­ügy — de egy oktatási segédanyagban szükséges-e éppen erre a testrészre koncentrálni? Ezt ugyanis mind a fel­nőttek, mind az iskolások meglehető­sen sűrűn emlegetik — igaz, kissé go­rombább formában Akkor meg minek reklámozzuk? Mizser Lajos Fények A magasztos pillanatok közben és után sem hal ki az emberekből a derű. Vagy mondjuk úgy: akiben van epe, csak egy ici-pici, az nem hagyja ki a poénokat, így voltunk ezzel a múlt évben is, amikor tüntetés, temetés, felvonulás, emlé­kezés követte egymást. Ép­pen a karácsonyi nagy öku­menikus istentiszteletet közvetítették a Hősök te­réről, amikor valaki meg­jegyezte. — Jó év volt ez a gyertyaöntőknek és a fák­lyakészítőknek. Az utóbbi negyven évben nem fogyott annyi, mint az idén. És va­lóban, száz- és százezer gyertya lobogott, égtek a fáklyák. Én most félreten­ném a kicsit cinikus meg­jegyzést. Inkább azt mon­danám: ki hitte volna még egy évvel ezelőtt is, hogy Kel­e­t -Közép -Európában egy­szer a gyertya és a fáklya fénye hozza meg a világos­ságot? Nem a gyertyások diadala volt ez az elmúlt év. Hanem a fényé. (b) HISZEK AZ EMBERBEN! Ritkán áradt ily bőséggel az emberi segítőkészség, mint az elköszönt ó­év heteiben. Nem csak a sorsfordító törté­nelmi események buzogtat­­ták fel a jóság és gondosko­dás apadónak látszó forrása­it. Szilveszter mámora után, a józan, ötödik újévi napon ta­lán még tisztábban látjuk, már korábban is megindult valami a társadalom rejtőz­ködő mélyein. Az utóbbi idő­ben szinte már holttá nyilvá­nított fogalom, a KÖZÖS­SÉG, visszanyerte eredeti fé­nyét, új életre kelt. Bizonyára nem is volt halott, csak az ész­szerűség egyre erőszako­sabb világában szégyenkez­ve meghúzta magát. Rejtőz­ködött a hitetlenek és hite­­vesztettek gúnyolódása elől. Szégyelte megfakult ruháját, az önzetlenséget, a jóságot, a szeretet. Szégyelte elsze­gényített nevét. Talán éppen ezért jelent meg először, megújuló öntu­dattal éppen a szegények, a rászorultak megsegítésére. Hordta névtelenül a szeretet apró csomagjait, hogy eny­hítsen a nincstelenség nyo­masztó érzésén. Azután már nyíltan kinyújtotta kezét a bé­ke, a szeretet közös találko­zóin termekben, templomok­ban és a mindenki kará­csonyfái alatt. Végül, éppen a történelem nagy vihara köze­pette teljes öntudatával állt ki, hogy erőt öntsön a rette­­gőkbe és megnyomorítottak­ba. Öntudatra lelve így adta vissza százezerek hitét és re­ményét. Bizonyságot téve ar­ról, hogy a személyes példa, az egyes ember hősiessége is csak a közösség fenntartó erejében találhat biztos tá­maszra. Köszöntlek új év! Kö­szönnek magadra lelt emberi közösség! Van esélyünk a boldog­ságra! (T.L.) FÜGGETLEN TÁRSASÁGI HETILAP —SZERKESZTIK NYÍREGYHÁZÁN. Lapgazda: HATÁR-SZÉL Kft. —Igazgató-főszer­kesztő: BÜRGET LAJOS. Helyettes főszerkesztő: TARNAVÖLGYI GYÖRGY. Tervezőszerkesztő: SZABÓ GYÖRGY. Szerkesz­tőségi titkár: KERTÉSZ SÁNDORNÉ. Szerkesztőség: 4400 Nyíregyháza, Soltész Mihály u. 33. Tel.: 11­970. — Kiadja a HATÁR­SZÉL Kft. — Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója. — Kiadói szerkesztő: KALENDA­ ZOLTÁN — Készült a Nyírségi Nyom­dában a Határ-Szél Kft. Ventura szövegszerkesztő rendszerével. — Felelős vezető: JÁGER ZOLTÁN. — Terjeszti a Magyar Posta. — Előfizethető bármelyik postahivatalban vagy kézbesítőnél, illetve a szerkesztőségben. — Előfizetési díjak: egy hónap­ra 78 Ft, negyedévre 234 Ft, fél évre 468 Ft, egy évre 936 Ft. — Engedélyszám: lll/PHF/192/Sza/1989. ISSN: 0864—8700.

Next