Határőr, 1946 (1. évfolyam, Különszám)

1946-08-01 / Kettős szám

A forintról és ami előtte történt... Most, amikor oly sokat hallunk és olvasunk a stabilizációról, új pén­zünkről , a forintról, bizonyára nem lesz érdektelen visszapillantani az előzményekre, az újjászülető de­mokratikus Magyarország viszo­nyaira és a pengőnk elértéktelene­désére. Nem szándékozom gazdasági ta­nulmányt írni, hanem átfogó képet szeretnék mutatni az infláció gazda­sági ás politikai okairól. Mindnyájunk előtt ismeretes az a szörnyű pusztulás, amely országunk javait érte. A tatárdúlási óta nem voltunk ilyen rossz helyzetben. A fegyverszünet megkötésekor fö'd- jeink megműve1 ellenek, gyáraink, üzemeink romok, közlekedési vona­laink használhatatlanok voltak. Áru­készletünk, nyersanyagunk nem ma­radt és ami a legelviselhetetlenebb volt — nem volt élelmünk. Az emberek még a front megrázó eseményeinek hatása alatt álltak és nem láttak kivezető utat a zűrzavar­ból. És mégis megindult a gazda­sági élet vérkeringése. Kézi szerszá­mokkal. a háborús cselekményektől és iaz éhezéstől járni alig tudó iga­vonókkal megkezdődött a földek megmunkálása. Az ősi föld évezre­des hagyományához hűen megmen­tette népünket az éhenhalástó! és megteremtette a legszükségesebbe­ket. A bányákban, az ipari üzemekben is megindult a munka. A munkásság áldozatos kötelességtudással látott hozzá az újjáépítéshez. Hihetetlen nagy erőfeszítések után ma már sok téren elértük a békebeli termeién nagyságát. Ismeretesek a széncsata adatai, melynek sikeréhez hozzá­járultak az önkéntes bányászok is — követésre méltó példájukkal. A parasztság és a munkásság meg­tette a kötelességét és bár a háború alatt is legtöbbet szenvedett, a békés élet feltételeinek megterem­tése a parasztság és a munkásság el­vitathatatlan érdeme. Vannak azonban az országban olyanok — sajnos nagyon sokan vannak — akik az ország újjáépíté­séből nem vették ki és nem is veszik ki részüket. Ezek nem dolgoznak semmit, mert szerintük a munkának nincs semmi értelme és a munkából nem lehet megélni. Persze ők munka nélkül is nagyon jól tudnak élni. Aki dolgozik, annak .lassan el kel­lett adogatnia évek óta gyűjtött ingó­ságait, hogy éhségét kielégítse. A nem dolgozók ezzel szemben béke­beli életnívójukat megha'adó’n fényűzően, bőségben élnek és nagy vagyonokat szereznek. Munkáist, dolgozó értelmiségit nem láthatunk a kávéházakban, étter­mekben, vagy a Dunakorzón, még- kevésbbé a nyaraló- és fürdőhelye­ken. Még egy mozielőadás költsége is ritkán engedhető meg iegy dolgozó család részéről. Joggal feltehetjük a kérdést, ho­gyan fejlődhettek ennyire gazdasági viszonyaink. Röviden válaszolva: az illegális, másszóval fekete kereske­delem sajátossága folytán kialakult konjunktúra, azaz a gyors meggaz­dagodás lehetősége következtében. Ami a dolgozóknak nélkülözést je­lentett, az a léhűtőknek, szélhámo­soknak. feketézőknek — gyűjtőnéven a konjunktúra lovagjainak — a tej­jel-mézzel folyó Kanaán gyönyöreit juttatta. Ezek a koniunktúralovagok erkölcsi gátlások nélkül spekuláltak liszttel, zsírral, szalonnával, cukor­ral, tűzkővel és minden olyan javak­kal, [melyek egy helyen beszerezhe­tők voltak, más helyen hiányoztak. Az adópengő bevezetése egyesek­nek szinte hihetetlen pénzszerzési le­hetőséget nyújtott. Tudvalévő, hogy a zugkereskedeTem íratlan de a gya­korlatban kialakult törvényei sze­rint az arany vagy a dollár ára sima pengőben reggel mindig alacsonyabb

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék