Határőr, 1946 (1. évfolyam, Különszám)
1946-08-01 / Kettős szám
saink a helyes látás birtokába jussanak. Vegyük először az első kérdést: a földosztást. A bajtársak közül nagyon sokan a többtermelést féltik az új helyzetben. A nagybirtok tartotta el a várost, — hangzott a vélemény s az új gazda,elég, ha saját szükségletére tud termelni. A nagybirtok, mint nagyüzem mellett tényleg szól egy-két érv. Nagyobb gazdasági tehetség van a gépesített gazdálkodásra, nagyobb tervszerűség is mutatkozhatik meg ott. De nem addig van az. Arra is kell gondolni, kié lesz a nagybirtoknak a haszna és milyen életük van azoknak, akik ezt a hasznot előállítják. Nyomorúság, nedves szobákban több család, tüdővész és minden népbetegség. Ezeknek az állapotoknak köszönhetjük, hogy a kis magyar népből is vagy másfélmilliónyian leváltak és új hazát mentek keresni Amerikába ... A földesuraink pedig külföldi üdülőhelyeken közömbösen mulatoztak. De nem áll az se, hogy a nagybirtokok megszűnte után a város éhen fog halni. A kisbirtokosoknak is szüksége lesz ruhára, lábbelire, szerszámokra, sőt villanyra, rádióra is. Ezt mind saját termelvényei ellenében kapja a várostól. És ha a kisbirtokosok szövetkeznek, a nagybirtok előnyeihez is hozzájuthatnak. Közös erővel, közös használatra vásárolhatnak gépeket és más drágább munkaeszközöket. A termelvények értékesítését és a szükséges cikkek beszerzését szintén végezhetik szövetkezetekbe tömörülve. Aki ezek után is azt gondolja, hogy hanyatlás fog előállni a földosztás után, annak azt kell megmondanunk, hogy Európa legfejlettebb mezőgazdasági államaiban már régen nincs nagybirtok. Nekünk is el kell indulnunk ezen az úton, ha nem akarunk végleg lemaradni a haladó népek mögött. A felemelkedés útja ez: a legnagyobb magyar dolgozó rétegnek, a földmunkásságnak a hozzájuttatása az anyagi javakon kersztül a kultúra áldásaihoz és a nyomorult viszonyok között élő „büdös paraszt“ öntudatos, művelt réteg lesz,így be tudjuk hozni a csaknem évszázados elmaradásunkat és a haladó népek élvonalába kerülhetünk, így azt hiszem, most már megértjük egymást, mint ahogy megértéshez fogunk jutni a másik fontos kérdésben is. Mi magunk részéről történelmi jelentőségűnek tartjuk, hogy végre alkalmunk van a svábságtól megszabadulni. Az ország legjobb vidékein élve, nagy gazdasági és ugyanakkor jelentékeny politikai súlyt jelentettek. Hogy az elmúlt háborúban nem azon az úton haladtunk, amelyiken kellett volna, nagyban hozzájárult a hazai svábság. Szerencsétlenségünket nagyrészben nekik is köszönhetjük. Tehát: helytelen védeni őket azon az alapon, hogy milyen nagyszerű gazdálkodást vezetnek stb. A magyar politikának mi lehet a célja, hogy virágzó sváb gazdaságokat hizlaljon, ami idegen hatalmi erők hazai alapjául szolgálhat adott pillanatban — vagy pedig a magyar nép minden körülmények közötti erősítése, fölemelése. Azt hiszem, most már egy véleményen vagyunk. Természetesen, nem a hibákat kell először észrevenni és azokon keresztül ítéljük meg az intézkedéseket nagy általánosságban. A véghezvitelben mutatkozó kisebb-nagyobb hibák természetesen ki fognak előbb-utóbb küszöbölődni és azt hisszük, rövid idő kérdése és egyöntetűen azon a véleményen leszünk, hogy e két fontos intézkedés az újkori magyarság diadalmas honfoglalása. Dr. Komáromi Szilveszter alhogy.