Határőr, 1946 (1. évfolyam, Különszám)

1946-08-01 / Kettős szám

saink a helyes látás birtokába jus­sanak. Vegyük először az első kérdést: a földosztást. A bajtársak közül na­gyon sokan a többtermelést féltik az új helyzetben. A nagybirtok tartotta el a várost, — hangzott a vélemény s az új gazda,elég, ha saját szükség­letére tud termelni. A nagybirtok, mint nagyüzem mel­lett tényleg szól egy-két érv. Na­gyobb gazdasági tehetség van a gé­pesített gazdálkodásra, nagyobb tervszerűség is mutatkozhatik meg ott. De nem addig van az. Arra is kell gondolni, kié lesz a nagybirtoknak a haszna és milyen életük van azok­nak, akik ezt a hasznot előállítják. Nyomorúság, nedves szobákban több család, tüdővész és minden népbe­tegség. Ezeknek az állapotoknak kö­szönhetjük, hogy a kis magyar nép­ből is vagy másfélmilliónyian levál­tak és új hazát mentek keresni Ame­rikába ... A földesuraink pedig kül­földi üdülőhelyeken közömbösen mu­latoztak. De nem áll az se, hogy a nagybir­tokok megszűnte után a város éhen fog halni. A kisbirtokosoknak is szüksége lesz ruhára, lábbelire, szer­számokra, sőt villanyra, rádióra is. Ezt mind saját termelvényei ellené­ben kapja a várostól. És ha a kisbirtokosok szövetkez­nek, a nagybirtok előnyeihez is hozzájuthatnak. Közös erővel, közös használatra vásárolhatnak gépeket és más drágább munkaeszközöket. A termelvények értékesítését és a szükséges cikkek beszerzését szin­tén végezhetik szövetkezetekbe tö­mörülve. Aki ezek után is azt gondolja, hogy hanyatlás fog előállni a föld­osztás után, annak azt kell meg­mondanunk, hogy Európa legfejlet­tebb mezőgazdasági államaiban már régen nincs nagybirtok. Nekünk is el kell indulnunk ezen az úton, ha nem akarunk végleg lemaradni a haladó népek mögött. A felemelke­dés útja ez: a legnagyobb magyar dolgozó rétegnek, a földmunkásság­nak a hozzájuttatása az anyagi ja­vakon kersztül a kultúra áldásaihoz és a nyomorult­ viszonyok között élő „büdös paraszt“ öntudatos, művelt réteg lesz,­­így be tudjuk hozni a csaknem évszázados elmaradásunkat és a haladó népek élvonalába ke­rülhetünk, így azt hiszem, most már meg­értjük egymást, mint ahogy meg­értéshez fogunk jutni a másik fon­tos kérdésben is. Mi magunk részéről történelmi jelentőségűnek tartjuk, hogy végre alkalmunk van a svábságtól meg­szabadulni. Az ország legjobb vidé­kein élve, nagy gazdasági és ugyan­akkor jelentékeny politikai súlyt jelentettek. Hogy az elmúlt háború­ban nem azon az úton haladtunk, amelyiken kellett volna, nagyban hozzájárult a hazai svábság. Szeren­csétlenségünket nagyrészben nekik is köszönhetjük. Tehát: helytelen védeni őket azon az alapon, hogy milyen nagyszerű gazdálkodást ve­zetnek stb. A magyar politikának mi lehet a célja, hogy virágzó sváb gazdaságokat hizlaljon, ami idegen hatalmi erők hazai alapjául szol­gálhat adott pillanatban — vagy pedig a magyar nép minden körül­mények közötti erősítése, föleme­lése. Azt hiszem, most már egy véle­ményen vagyunk. Természetesen, nem a hibákat kell először észre­venni és azokon keresztül ítéljük meg az intézkedéseket nagy általá­nosságban. A véghezvitelben mutat­kozó kisebb-nagyobb hibák termé­szetesen ki fognak előbb-utóbb kü­­­szöbölődni és azt hisszük, rövid idő kérdése és egyöntetűen azon a véle­ményen leszünk, hogy e két fontos intézkedés­ az újkori magyarság dia­dalmas honfoglalása. Dr. Komáromi Szilveszter alhogy.

Next