Határőr, 1947 (2. évfolyam, 18-19. szám)
1947-06-20 / 18-19. szám
2 HATÁRŐR séggel nem csak mint fegyveres alakulattal, de mint kultúrtényezővel is számolni lehet és kell. De nemcsak az egyes versenyszámokban, csapat- és egyéni versenyekben produkáltak szép eredményeket bajtársaink. Hanem dicsérendők azok a jelenségek, amelyek nem képezték verseny tárgyát és nem pontozták őket, noha jelentőségükben túlszárnyaltak egy-két kevésbbé fontos versenyszámot. Itt kell méltatni azt az örvendetes jelenséget, hogy sok csapatban, színdarabban vagy énekkarban a zászlóaljparancsnok együtt versenyzett, játszott, énekelt honvédeivel. Vagy azt, hogy a legtöbb nagy teljesítményen, váltófutáson, vagy csoporttáncon meglátszott az, hogy az eredmény nem egy honvéd, hanem egy munkaközösség, őrs, század vagy zászlóalj szorgos és ügybuzgó munkájának köszönheti létrejöttét. Valamely esemény tárgyilagos bírálatát azonban éppen az különbözteti meg az üres kétkedéstől, hogy előbbi nem nélkülözi a hibák építőszándékú, a kiküszöbölés módját magában foglaló felsorolását. Mi pedig nem akarunk megrekedni az eredményeknél és lepihenni határainkra, hanem jobbat és többet akarunk produkálni. Ezért rá kell mutatnunk az elkövetett hibákra, hogy azok okait megszüntetve, tovább haladhassunk kitűzött céljaink felé. Az elkövetett hibák két csoportra oszthatók: olyanokra, amelyeket a Határőr-napok rendezői követtek el és olyanokra, amelyeket a Határőr-napokon résztvevő bajtársaink követtek el A Határőrnapok rendezői részéről elkövetett hibák közül elsősorban a programm túlzsúfoltságára kell rámutatnunk. Ez azért okozott nehézségeket, mert a Határőr-napokra felrendelt bajtársak számát zászlóaljanként 70 főben maximáltuk. Ennek következtében akadt olyan határvadász, aki délelőtt 3—4 atlétikai és katonai versenyszámban indult, délután énekelt, táncolt és színjátékban szerepelt. Természetesen a fokozott igénybevétel nemcsak alaposan kifárasztotta bajtársainkat, de egyéni teljesítményeik és csapateredményeik rovására is ment. A jövőben ennek elkerülésére vagy a programmot fogjuk jobban széttagolni, vagy a zászlaljanként felrendeltek számát emeljük majd fel. A Határőr-napok rendezőit terhelő hiba az is, hogy a versenyek helyett nem írtuk pontosan körül, pedig erre, vidéki bajtársainkról lévén szó, feltétlen szükséges lett volna. Ennek következtében előfordult, hogy egyes versenyszámok résztvevői negyedórákig keresgéltek, amíg a sportpályát vagy más verseny színhelyét megtalálták. Ezt elkerülendő, a jövőben az eligazító táblákon térkép is lesz. Hiba volt az is, hogy az előkészítő propaganda, bár széleskörű és sokrétű volt, de jelek szerint, nem volt elég alapos. A sajtófogadás, rádiófélóra, villamoshirdetések és falragaszok ellenére pl. a Sportcsarnok látogatottsága nem volt olyan nagy, mint amilyent a műsor megérdemelt volna. Kétségtelenül ebben számos előre nem látható tényező is szerepet játszott. A rendkívül meleg időjárás, vagy a belpolitikai válság tetőzése. Mégis, ha a belépőjegyek túlnyomó többségének elhelyezéséről jobban gondoskodunk, akkor a váratlanul fellépő akadályok nem okozhattak volna meglepetéseket. Ez a megállapítás egyben magában foglalja e hiba jövőbeni kiküszöbölésének módját, az összes jegyek előzetes eladását. Hibákat azonban nemcsak a rendezők követtek el, hanem a résztvevő bajtársak is. Az ellenük emelhető kifogások fegyelmi természetűek. Nem elegendő ugyanis a zárt egységben, vagy szolgálat közben tanúsított feszes, fegyelmezett magatartás. Hanem fegyelmezett határvadászokhoz méltó módon kell viselkedniök mindig, bármely alkalommal és bármely körülmények között. A jövőben nem szabad pl. annak előfordulnia, hogy bajtársaink, mint egyes versenyszámok szurkolói, hangos és durva felkiáltásokkal kísérjék a bírók működését. Ez éppen annyira fegyelmezetlenség, mint sportszerűtlen magatartás. Meg kell szűnniök a pontatlan megjelenéseknek, elkéséseknek is. Hibás és egészségtelen továbbá az olyan versenyszellem, amely a kevésbbé jó helyezetteket kigúnyolja, vagy lenézi Mivel a felsorolt hibák a fegyelemre vonatkoznak, kiküszöbölésük a csapat- és nevelőtisztek közös feladata. Jobban tudatossá kell tenni a fegyelem fogalmát, hogy az ne kényszerű kötelezettség, de szükségszerű s ezért öntudatosan vállalt magatartás legyen és minden határvadász vérévé váljék. Csak így tudjuk elkerülni, hogy bajtársaink a szolgálati jelvénnyel együtt fegyelmezettségüket is le ne vessék. Úgy véljük, nem vagyunk túl elnézőek önmagunkkal szemben, ha összefoglalásul megállapítjuk, hogy a felsorolt hibák nem alapvető természetűek. Reméljük, hogy kiküszöbölésük s az okok megszüntetése után szabaddá válik a további előrehaladás útja. És azt szeretnők, ha 1—2 év múlva az első „Határőr-napra“ nem mint csúcsteljesítményre emlékeznénk, hanem úgy, mint elért eredményeink felfelé ívelő görbéjének kiinduló pontjára. Lóránt Imre alez.