Határőr - A Hazáért, 1960 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1960-01-05 / 1. szám
Teremtsünk elevenebb életet — : pártszerűbb légkört! — Néhány megjegyzés a törzsalapszervezetek munkájáról — A MAGASABB EGYSÉGEK parancsnokságain működő pártalapszervezetek száma önmagában talán nem indokolná, hogy külön foglalkozzunk problémáikkal. De ha arra gondolunk, hogy ezek az alapszervezetek a párttagság milyen nagy százalékát foglalják magukban, és milyen széleskörű a befolyásuk az egész magasabb egység életében, a dolog jelentősége rögtön szembetűnővé válik. Ebből indultunk ki legutóbb, amikor elbeszélgettünk a törzsben folyó pártéletről az elvtársakkal annál a két alapszervezetnél, ahol Vona, illetve Unger százados elvtárs a párttitikár. A beszélgetések nyomán igyekszünk rávilágítani néhány közös problémára, amely ezekben az alapszervezetekben felmerült. Minden félreértés elkerülése végett hangsúlyozni kell, hogy választásunk teljesen alkalomszerű volt; egyik alapszervezet sem dolgozik különösen „jól”, vagy „rosszul”. Több-kevesebb sikerrel ugyanolyan munkát végeznek, mint a többi magasabb egység parancsnokságán dolgozó pártalapszervezet. Vona és Uncer elvtársaknál is a pártkongresszus anyagának ismertetését, a verseny továbbfejlesztését, a Központi Bizottság októberi határozatának végrehajtását, az új kiképzési év előkészítését tekintették az elvtársak a legfontosabb feladatnak az utóbbi hónapokban. Ezek végrehajtásában sikerült is eredményeket felmutatni. A TÖRZSEKBEN folyó pártmunka sem mentes olyan fogyatékosságoktól, mint amilyenek a szakmai munkában jelentkeznek. Az országos parancsnoki értekezleten fejtette ki Kaszás ezredes elvtárs, hogy a felügyeleti szemléket megelőző hónapokban nagy „hajrá” volt a csapatoknál, majd utána bizonyos elernyedés, visszaesés következett. Ezzel egyértelmű az, amit az elvtársak a pártmunkáról, a pártéletről elmondanak a magasabb egységek parancsnoksági alapszervezeteiben, íme, a vélemények: Megyeri főhadnagy elvtárs (Vona elvtársék alapszervezetéből): „Nagy probléma az alapszervezet életében a folyamatos pártmunka hiánya. A munkát mindig csak egy-egy határozat megjelenése lendíti fel...” Unger százados elvtárs: „A nagy kampányfeladatok időszakos fellendülést eredményeznek a pártéletben. A baj az, hogy közben visszaesés van. Általános probléma tehát a magasabb egységek parancsnokságainak pártéletében a kampányszerűség. Mit jelent ez? Az még csak elképzelhető, hogy egy világifjúsági találkozó, vagy egy évforduló megünneplésének politikai előkészítése valóban kampányfeladat. De abban, amit az elvtársak felvetnek, nemcsak ilyenekről, sőt nem is elsősorban ilyenekről van szó. A visszaesés rendszeresen bekövetkezik állandó feladatok esetében is. Gondoljunk csak arra, hogy a megjelenő párthatározatok nem hetekre, hanem sokszor évekre szóló feladatokat szabnak meg. Nem hetekre szól például a vallásos ideológia és a klerikális reakció elleni harc feladatait tárgyaló határozat. Ugyanez vonatkozik a párt művelődéspolitikai irányelveire, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatait tartalmazó központi bizottsági határozatra, de még a határőreiig pártbizottságának a fegyelmi helyzet megszilárdítására vonatkozó határozatára is. Lehetne több példát is felsorolni. Mindegyik azt bizonyítja: nagy hiba, ha ezek megjelenése csak átmenetileg élénkíti fel a pártéletet. Az ilyen szalmaláng-fellobbanások helyett arra van szükség, hogy a vezetőségek alapos tervek és gondosan kidolgozott pártmegbízatások alapján egyenletessé, átgondolttá tegyék a pártmunka végzését, meglepő egyöntetűséggel vetnek fel az elvtársak egy másik, az előzőhöz, hasonló jelenséget is. Megyeri elvtárs: „A politikai osztály pártcsoportja gyengén dolgozik, a fellobbanások jellemzik...” Unger elvtárs: „A pártélet a legrendszeresebben és legtöbb eredménnyel nem a politikai osztály, hanem a hadtáp pártcsoportjánál folyik.." Pedig a politikai osztályok pártcsoportjaihoz tartoznak rendszerint a párt- és KISZ- bizottsági titkárok is; mindegyikük olyan elvtárs, aki a pártmunka, a pártélet irányítója. Jogosan vetődik fel a kérdés: vajon a pártonunkában tapasztalható visszaeséseknek nem éppen az az egyik oka, hogy a rendszeres pártéletet ezek az elvtársak sem veszik elég komolyan? Élesen kell erről szólni, mert nemcsak a jó, hanem a rossz példa is ragadós. Szokásos, hogy a pártcsoport-ülések elmaradását, a pártmegbízatások teljesítésének elmulasztását „a pókmunkával”, a „közbejött más feladatokkal” próbálják indokolni az elvtársak. De ezek elfogadhatatlanok. Tehát: változtassanak magatartásukon az érintett elvtársak, vegyék komolyan a pártfegyelmet, de — ne csak másoknál. TAPASZTALHATÓ bizonyos tehetetlenség, vagy felesleges merevség is a törzsek pártéletében. Az egyik helyen az operatív munka területén dolgozó elvtársak panaszolják, hogy nem tudják felvetni speciális problémáikat, mert nincs önálló pártcsoportjuk. A másikon a vezető tisztek mondják, hogy nem tudnak a vezetéssel összefüggő problémákról vitatkozni, mert a pártcsoportban vannak sorállományú elvtársak is, akikre ezek a kérdések — a katonai titoktartás miatt — nem tartoznak. Közben mindkét helyen megfeledkeznek arról, hogy a pártcsoportok kialakítása teljesen tőlük, az alapszervezet vezetőségétől függ. Ha nem jó a pártcsoportok szervezése, egyedül ők változtathatnak rajta. Egyébként semmiféle határozat, vagy szabályzati előírás sem tiltja, hogy a vezetőség adott esetben azokat az elvtársakat összehívja, akiknek közös problémáik vannak. Ehhez az érintetteknek még csak egy pártcsoportba sem kell tartozniuk. A magasabb egységek parancsnokságain működő pártalapszervezetekben példásan megszervezett pártéletnek, és meleg, elvtársias légkörnek kell lennie. Először azért, mert ez következik pártunk eszméiből, a párt szervezeti szabályzatából, a vezető pártszervekhatározataiból. Másodszor azért, mert a magasabb egység pártszervezete csak így járulhat hozzá kellő eredményességgel a magasabb egység feladatainak megoldásához. Magasabb egységeink előtt pedig most nagyon sok feladat áll, különösen a vezetők és a beosztottak, az alárendelt és az elöljáró szervek közti elvtársias viszony megteremtésében. Vezető szerepük van ebben a parancsnokságok alapszervezeteinek. A parancsnoksági alapszervezet szelleme kihat az alegységekre. Nem mindegy, hogy milyen az a szellem, ami innen kisugárzódig MEGKÖVETELIK mindezek a renyheség, a tehetetlenség felszámolását. A pártbizottságoknak segíteniük kell ebben a magasabb egységek parancsnokságainak pártalapszervezeteit. László István 4 Propagandista tanfolyamot tartottak december 30-án Guba őrnagy elvtársék magasabb egységénél. A tanfolyamon részt vevő politikai helyettesek behatóan tanulmányozták az 1960-as kiképzési évre szóló politikai oktatási rendeletet, és ennek alapján a múlt évi tapasztalatokat, az új feladatokat. Foglalkoztak a harcosok politikai oktatásában elsőnek sorra kerülő anyagokkal is. A főbb elvi kérdések és a konkrét nevelési célok tisztázása után most megvan minden feltétel ahhoz, hogy a magasabb egység propagandistái eredményesen kezdjék meg az új évben a politikai oktatást. Részt vett a tanfolyamon és előadást tartott Varga József őrnagy elvtárs, a politikai csoportfőnökség propaganda alosztályának vezetője is. Előadásában kiemelte, hogy az elmúlt évben elért eredményeket az új oktatási évben tovább kell fokozni. Azt már elértük, hogy a harcosok vissza tudják adni a tanultakat — ezt mutatták az őszi szemle tapasztalatai. Az új kiképzési évben ezzel már nem lehetünk elégedettek, magasabb célt kell az oktatás elé állítani. Ez a cél az, hogy a politikai oktatás intenzíven hasson az emberek gondolkodásmódjára, ez, amit tanítunk, ne csak isméretté, hanem meggyőződéssé is váljon bennük. Ehhez javítani kell az oktatás módszereit, különösen a ma még fellelhető dogmatikus vonások kiküszöbölésével. Hangsúlyozta, hogy a politikai oktatás igazi fokmérője, nem a vizsgáztatás, hanem maga az élet, az hogy miképpen gondolkodnak, hogyan cselek-szenek az általunk nevelt hargosok. A tanfolyam részvevői élénk figyelemmel kísérték az elhanggzott előadásokat, melyek nagy segítséget adtak munkájukhoz.