Határőr - A Hazáért, 1960 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1960-01-05 / 1. szám

uom­inust a viszoki t­ó, az alárendeltek és elöljárók között! Suiszku nék­i belügyminiszter elvtárs felszólalása bevezető részé­ben rámutatott a parancsnoki értekezlet feladataira, majd a határőrség munkájának értéke­lésével foglalkozott. Megállapí­totta, hogy bár egyes területe­ken van javulás, egészségtelen jelenségek is tapasztalhatók. — Egyenesen, kommunista módon kell ezekkel szembenézni, és hozzáfogni megszüntetésükhöz — mondta a miniszter elvtárs. — A tapasztalatok a tények gondos vizsgálatára köteleznek mindannyiunk­rt. A továbbiakban részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen okok váltják ki a fegyelmi té­ren meglevő fogyatékosságokat, és a csökkenő számú, de még jelentkező határsértési kísérle­teket. Beszédének e részében széleskörű elemzés alapján ki­mutatta, hogy belső helyzetünk és a nemzetközi viszonyok ala­kulása nem indokolja a határ­őrség munkájában meglevő hi­bákat — az okot elsősorban sa­ját tevékenységünkben kell ke­resni. Éppen ezért a múlt évre kiszabott célkitűzések teljesí­tésében a határőrségre további feladatok hárulnak. A követ­kező évben nem fog megjelenni új parancs, a határőrségnek to­vábbra is a 37. számú minisz­teri parancs alapján kell vé­geznie feladatait. A miniszter elvtárs óvta az értekezleten résztvevő vezető tiszteket attól, hogy a jelen­ségeket különböző általános megállapításokkal magyarázzák, mert az eltereli a figyelmet a mélyebben rejlő okok elem­zéséről. Felhívta a figyelmet arra, hogy gondosan meg kell ismerni a bevonuló fiatalokat, és úgy kell foglalkozni velük, hogy a szocializmus meggyőző­­­­déses híveiként, jó határőrök legyenek. Abból kell kiindulni, hogy a fiatal harcosok rend­szerünk hívei, nem szabad őket bizalmatlanul kezelni, még ak­kor sem, ha egy-egy ember nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. — Bízni kell a határőrökben, ez a dolog alapja — hangsú­lyozta a miniszter elvtárs, és aláhúzta, hogy véleménye sze­rint előrehaladásunknak éppen az a fő akadálya, hogy az elöl­járók még mindig nem bíznak eléggé beosztottjaikban. Sok még a tennivaló a határőrök és a tisztek, tiszthelyettesek viszonyának megjavításában, a közvetlenebb, emberi kapcsola­tok kialakításában. Véleményét meggyőző példákkal támasztot­ta alá, és kimutatta, hogy az e téren levő negatív esetek he­lyenként milyen súlyos követ­kezményekhez vezettek. A következőkben hosszasan foglalkozott az elöljáró és alá­rendelt szervek közti vi­szonnyal, az országos parancs­nokság és a magasabb egységek parancsnokságainak a belső po­litikai állapot javítására irá­nyuló tevékenységével. Kifej­tette, hogy még nem lehet ki­elégítőnek minősíteni az e téren levő helyzeteit. Különösen sok feladat van a hivatásos állo­mány nevelésével kapcsolatban.­­­ Az alárendeltek és az elöl­járók között kommunista vi­szonynak kell lenni — emelte ki a miniszter elvtárs. Rámu­tatott, hogy ennek a viszonynak a megteremtésében a pártszer­vezetekre hárul a fő feladat. A pártszervezetek segíthetnek a legtöbbet abban, hogy egész­séges légkör alakuljon ki, amelyben megnyilatkozhat az emberek véleménye. Ennek az is feltétele, hogy megfelelő pártszerű viszony legyen a pa­rancsnokok és a párttitkárok között. Ha ezek a feltételek biz­tosítva vannak, a parancsnokok nagy segítséget nyernek mun­kájukhoz.­­ Legyen meg az emberek egyenjogúsága a pártszerveze­tekben, a munkában pedig ér­vényesüljön az alá- és föléren­deltség — mondotta a minisz­ter elvtárs, majd szót emelt a lazaságok, az elnézés ellen. Hangsúlyozta, hogy olyan lég­körnek kell lennie, amelyben megbecsülik a jól dolgozó, nagy határőrizeti tapasztalatok­kal rendelkező embereket. — Aki hosszabb ideje van egy he­lyen, nagyobb felelősséget érez, de nagyobb felelősséggel is tar­tozik, — mondta Biszku elv­társ. Kifejtette, hogy itt nem is elsősorban anyagi jutalmazá­sokról, hanem arról van szó, hogy az ilyen elvtársak ember­séges bánásmódban részesülje­nek, s ha hibáikat bírálják, érezzék, hogy ezzel is erősíteni akarják őket A határőrzés érdekében a ha­tárőrségnél állandó politikai készenlétnek, éberségnek kell lenni.­­ Munkánkkal azt kell elérni, hogy a határőrök ne csak az ellenőrzés miatt, hanem belső meggyőződésükből telje­sítsék mind jobban szolgálatu­kat — mondatta a miniszter elvtárs. Felszólalásának befejező ré­szében gazdasági életünk vár­ható fejlődését és a nemzetközi helyzet kilátásait elemezte, majd felszólította az értekezlet résztvevőit a napirenden sze­replő kérdések gondos tanul­mányozására, a hibák megszün­tetése érdekében szükséges in­tézkedések megtételére. Kassás Ferenc ezredes elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben tapasztal­ható eredményeket elsősorban a vezetés színvonalának emel­kedésével, és az „Irányelvek” következetesebb végrehajtásá­val értük el. Véleménye sze­rint emelkedett a kiképzés színvonala, a pártszervezetek és politikai szervek munkájának hatékonysága, mely összességé­ben — a párt helyes politikája alapján — a minisztérium és a határőrség vezetése által kifej­tett erőfeszítésnek, az itt dol­gozó kommunistáknak, tisztek­nek és a személyi állomány be­csületes munkájának köszön­hető. '' — Amikor ezeket az ered­ményeket elismerjük — mon­dotta — hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évben a fejlődés a határőrség munkájában nem volt egyenletes, és minden te­rületre kiterjedő.­­ Kifejtette, hogy a kiképzés színvonalának emelésében a felügyeleti szem­léket megelőző hónapokban ko­moly hajrá, majd utána bizo­nyos elernyedés, visszaesés kö­vetkezett. Megállapításait kon­krét adatokkal támasztotta alá. Külön szólt a súlyos rendkívüli eseményekről, majd kiemelte: — A következő évben nagy fel­adatokat kell megoldani, hogy az eredményeket megszilárdít­suk; a fejlődés ütemét a határ­őrség minden területén — te­hát az említett alapvető terü­leteken is — gyorsítsuk meg annak érdekében, hogy a 37. számú parancsot megfelelően végre tudjuk hajtani. Ezután a szájánál és pártve­zetés színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokról beszélt, amelyek alapvető feltételét ké­pezik a határőrségnél folyó munka megjavításának. Az egyik ezek közül a szub­jektivizmus felszámolása. — A szubjektivizmus azért veszélyes, mert az óhajt képzeli valóság­nak, a jelenségeket úgy szem­léli, hogy a saját elgondolásaira találjon megfelelő igazolást, ez pedig gyakran torz következte­tésekhez, és helytelen intézke­désekhez vezet — hangsúlyozta. A másik kérdés az irányító és végrehajtó szervek közötti vi­szony. Mint végleteket említet­te, hogy a felsőbb szervek el­lenőrzéseik során gyakran úgy tekintik a hibákat, mintha azokhoz semmi közük sem len­ne, az alárendelt szervek vi­szont az ellenőrzéseikben feles­leges zaklatást látnak. — A ve­zetők és a vezetettek közti bi­zalom nélkül tartós eredményt elérni nem lehet — emelte ki Kaszás elvtárs. Harmadik kér­désként a tisztek és a katonák közötti viszony megjavításával foglalkozott. — Ha az elvek alapvetően eltérnek a szocialis­ta fegyveres szervek és a bur­ásod fegyveres szervek között, nem lehetnek azonosak a mód­szerek sem, amelyekkel a cél­kitűzések elérését biztosítani akarják. Nagyon súlyosan árt az ügynek, aki a katonákhoz durvá­n húzta alá a kérdés jelentőségét. Végül a lakosság és a határőrség közötti kapcso­lat megjavítását említette, mint a vezetés alapvető feladatát. Tényekkel támasztotta alá, hogy még ezen a téren sincs minden rendben, és felszólította az értekezlet résztvevőit a ne­gatív jelenségek megszünteté­sére. Befejezésül azt a meggyőző­dését fejezte ki, hogy a párt-k­­ongresszus határozatai alap­án, felhasználva a kedvező kül- és belpolitikai helyzetet, a határőrség valamennyi kom­munistája, vezetője és egész személyi állománya a követke­ző évben jelentős lépést tesz előre a 37. számú parancs vég­rehajtásában.­ ­ Az országos parancsnoki értekezleten elhangzott hozzászólásokból — ☆ 5

Next