A Hazáért, 1961 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-03 / 1. szám
KÉT ÉV TÁVLATÁBÓL Lassan letelik a szolgálati időm. S ha két év távlatiból visszapillantok és sorra veszem az eseményeket, úgy vélem, nem árt egypár jó tanácsot adni azoknak az elvtársaknak, akik nemrég vonultak be és még hosszabb karhatalmi szolgálat előtt állanak. Milyen formában is próbálják alakítani egyéniségüket, miként lássák el a katonai szolgálattal járó kötelmeiket, hogy kiérdemelhessék parancsnokaik, elvtársaik megbecsülését? — erre szeretnék röviden választ adni. Bevonulásom előtt a régi rendszerben szolgáló katonák visszaemlékezései alapján a katonaéletet elviselhetetlennek képzeltem. Utána, az események szerteoszlatták a sok hamis elképzelést. Nehezen szoktuk meg a katonaéletet. Parancsnokaink azonban átvezettek bennünket a kezdeti nehézségeken. Az útonckiképzés után mindanynyian kíváncsian vártuk, hogy mi lesz velünk, milyen szolgálatba kerülünk. Új beosztási helyemen igyekeztem beilleszkedni a kollektívába, hisz ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az ember becsülettel el tudja végezni munkáját. Ebben támogattak bennünket a parancsnokok, a KISZ-szervezet és a régebbi elvtársak. Örömmel vettük ezt a segítséget, mert mind lényeges szerepet játszott munkánkban. Mi tagadás, akadtak olyanok is közöttünk, akik eltértek attól az úttól, amit parancsnokaink és a szabályzatok előírtak számunkra. Ekkor rájöttem arra, hogy magamnak és társaimnak ártanék csak, ha a „kerülő utakat" választanám. S ebben nem a fenyítéstől való félelem vezetett. Hiszen csak jobb érzés az, ha az embert jó munkájáért, fegyelmezettségéért megdicsérik, vagy más elismerést kap, nem pedig fenyítést. A „kerülő úton’’ járó társaim szintén kezdtek sorban észhez térni. Sokan természetesen csak akkor, amikor kimenőre, vagy eltávozásra szerettek volna menni. Nekik ugyanis a parancsnokok azt mondták: „előbb eredményt, aztán kedvezményt !” Persze, az sem helyes, ha csak a jutalom reménye ösztönöz bennünket. Van ennél elsődlegesebb cél is. Mégpedig az, hogy teljesítenünk kell azokat a kötelességeinket, amiket az esküben megfogadtunk, s amit a katonai szabályzatok előírnak számunkra. Aki így gondolkodik, és aki ennek szellemében tanul, méltán érdemli ki parancsnokai, elöljárói dicséretét, jutalmazását. A mostani újoncok is tapasztalhatják majd: sokszor kell ellenállni a csábításnak, hogy az ember fegyelmezett katona maradjon. De elhihetik nekem, megéri! Akad aztán olyan eset is, amikor az ember nem tudja megkülönböztetni, melyik a jó, melyik a rossz út. Mégis választani kell. Társaink, parancsnokaink segítségét, tanácsát kikérve, ilyenkor is megmaradhatunk a helyes, egyenes úton. Ezek azok a tanulságok, amiket az újoncok figyelmébe ajánlok. Ha ilyenformán gondolkodnak majd, megbecsült harcosok lesznek, ha kikerülnek az alegységekhez. Molnár Béla honvéd Néhány napja „Az új munkastílus és az agitáció" címmel érdekes cikk jelent meg „A Hazáért”-ban. Aki olvasta a cikket, már a bevezető után tapasztalhatja, hogy egy valóban új munkastílusról van szó az agitáció területén. A fenti kérdést napjainkban célszerű napirendre tűzni az élet minden területén, őszintén meg kell állapítanunk, nagyon fontos, hogy a jövőben sokat változtassunk az agitációs munka módszerén. Az agitációnak nem szabad semmiképpen sem parancsolgatásnak tűnni, mert ebben az esetben sehogyan sem érhetjük el céljainkat az emberek nevelésében. A magasabb egység pártbizottságának határozata értelmében nálunk is napirendre került az agitációs munka megjavítása. Sokan teszik fel a kérdést mostanában: hogyan tovább, milyen új módszereket alkalmazzunk? Nos, az említett cikk sok kérdésre feleletet ad. December első felében a KISZ-vezetőség kibővített ülést tartott, amelyre meghívtuk az agitátorokat is. Ezen a vezetőségi ülésen az agitáció módszereiről is beszélgettünk, hiszen a fontos nemzetközi események, a belpolitikai kérdések mindmind szükségessé teszik, hogy az agitátorok jól végezzék munkájukat. Az egyik legfontosabb követelménynek azt állítottuk, hogy az agitátor közvetlen elvtársi kapcsolatba kerüljön azokkal, akikkel foglalkozik. A másik követelmény: az agitátor alaposan készüljön fel a vitákra. A vezetőségi ülésen többen is voltak, akik ennek fontosságát hangsúlyozták, mert mint az egyikük mondta: legutóbb a versenymozgalommal kapcsolatban nem tudott kellő- képpen meggyőzni egy elvtársat. Egy másik arról „panaszkodott”, hogy a vallás kérdéseiről vitatkozva, már-már úgy érezte, „sarokba szorult” tájékozatlansága miatt. Megállapítottuk ezen az ülésen azt is, hogy eddig nálunk csak ketten töltötték be „hivatalosan” az agitátor szerepét. Ez helytelen, mert az kell, hogy minden KISZ-vezetőségi tag, párttag, fejlett ifjúkommunista agitátor legyen. A harmadik követelmény: az agitátor sohase legyen fölényes. Ha feltesznek egy kérdést, sohase intézze el kézlegyintéssel, vagy „te ehhez nem értesz” felkiáltással. Igyekezzen mindenkihez türelmesnek lenni és mindenkihez megtalálni a megfelelő közeledés módját. A cikk nyomán őrsünkön gyakran beszélgetünk az agitáció módszereiről. De nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is. Az agitációt párt- és KISZ- megbizatásként kezeljük, és így adjuk ki a rátermettebb elvtársaknak. Véleményünk szerint a cikk sokat segített nemcsak nekünk, hanem a többi, hasonló kérdésekkel birkózó párt- és KISZ-alapszervezetnek is. Pacsika György szakaszvezető HOZZÁSZÓLÁS: Az agitáció módszereiről Gyüre Béla tizedes helyesen döntött Az egyik kis nyírségi falucskából vonult be két évvel ezelőtt Gyüre Béla tizedes. Élete azelőtt nem volt valami rózsás. Édesapját elrabolta a háború, s ő lett a családfő. Az ő vállára nehezedett a nyolc holdnyi föld művelésének gondja. Emellett két testvérét kellett taníttatni. — Nagyon sokat kellett dolgozni. 12—14 órát is naponta — emlékszik vissza. Különösen nyáron volt nehéz, hiszen mindent egyedül végeztem. A szórakozásba is alig jutott idő. Amikor bevonult, otthagyta a földet. Nemrég levél érkezett hazulról. Édesanyja tudatta vele, hogy sok más dolgozó parasztemberrel együtt belép a közösbe. Kérte, jöjjön haza néhány napra, beszéljék meg a dolgokat Amikor visszajött szabadságról, sokkal többet beszélt társainak, mint máskor. — Nagy változások történnek a falunkban. Az emberek kezdenek másként gondolkodni. Ismerőseim közül, akik azelőtt különböző városokban dolgoztak, egyre többen jönnek viszsza. Édesanyámmal megbeszéltük a dolgokat s elhatároztuk, hogy az újévet már a tsz-ben üdvözöljük. Sok minden szól a közös gazdálkodás mellett, de csak egy tényt említek. Nekünk holdanként kilenc mázsa búzánk termett, a tsz-nek pedig tizenegy. Hiába, ott fejlettebb módszerekkel termelnek. Úgy döntöttem, hogy leszerelésem után én is az új tsz-be megyek dolgozni. Leszerelés utáni terveim közt szerepel a mezőgazdasági technikum elvégzése és aztán egy motorkerékpár-vásárlás. Azt hiszem, ezeket a terveket sikerül megvalósítanom. Király Ferenc tizedes Meggyőződésem, hogy jobb lesz az életünk a tsz-ben — mondja Gyüre Béla tizedes