A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-03 / 1. szám

zamosan csökkent a könyvol­vasók száma is. Pedig az őszi és a téli időszakban több idő van olvasásra. A tanuláshoz való viszony tekintetében is mutatkoznak problémák, hiszen találkozunk olyan ifjúkommunistákkal, akik nemtörődömséget, közömbössé­get tanúsítanak a tanulással szemben. Több alapszervezet­nél például nem sikerült olyan légkört kialakítani, hogy a szolgálati mulasztást, a fegyel­mezetlenséget elkövetők maga­tartását elítéljék. Ehelyett a sajnálkozás, a liberális szem­lélet volt tapasztalható. A taggyűlések tapasztalatait összegezve megállapíthatjuk, hogy szervezeteinknek a jövő­ben nagyobb önállóságra kell törekedniük, jobban fel kell használniuk a helyi sajátossá­gokat, kezdeményezéseket és javaslatokat a munka megszer­vezésénél. Az összevont taggyű­léseken felvetett pozitív és ne­gatív jelenségekből megfelelő következtetést kell levonni alapszervezeteinknek, illetve a végrehajtó bizottságnak egy­aránt. Nagyon fontos, hogy az Intéző Bizottság határozatának szelleme hassa át tevékenysé­günket a tervezésnél, s a mun­ka szervezésénél pedig vegyük figyelembe azokat a fontos el­veket, amelyek a határőrség KISZ-szerveze­teinek munkáját meghatározzák. Jezsik Ernő százados két vagy akár a vidám oldalt. Ne becsüljük le az utóbbiakat se, hiszen egytől egyig fontos és időszerű mondanivalójuk van. S amikor a kezdő újságolvasó elő­veszi a sajtót és keresgéli az ér­dekességeket, „szenzációkat’’ benne, amelyeket kedvel, köz­ben akaratlanul bele-belebön­­gészget más cikkekbe is. Hova­tovább pedig elérkezik az az idő, amikor rá-rátér a kevésbé szenzációs, de fontos hírek, tu­dósítások és elméleti cikkek ta­nulmányozására. Végül az első betűtől az utolsóig elolvassa az újságot. Persze az agitátor, a politikai munkás ne várjon erre tétlenül! Türelmes nevelő mód­jára siettesse fejlődését. Manapság az újságolvasás már része, méghozzá alapvető része az általános műveltség­nek. Minden embernek érdeke, hogy a sajtót rendszeresen és alaposan tanulmányozza. Tájé­koztat, tanít, szórakoztat, nevel, jelenünkkel és jövőnkkel, min­dennapi gondjainkkal kapcso­latban ad választ, hasznos taná­csokat, útbaigazításokat vala­mennyiünknek. Babai József meglepetés az ünnepi előkészü­­letek előtt a Bar-családot, mint katonafiuk váratlan megérke­zése, örömmel, szeretettel fo­­­­gadták, és kifogyhatatlanul,­­ számtalan kérdéssel árasztot-­­­ták el. Büszkén tekintettek rá, hiszen jól tudták, hogy milyen nehéz szolgálatot lát el Bar László határőrnek kijutott a családi ünneplésből bőven, de arra is szakított időt, hogy fel­keresse régi munkahelyét, a Vörös Csillag Traktorgyárat.­­ Az acélöntődében a volt mun­­­katársai örültek a viszontlátás­­­­nak. Érdeklődtek hogyléte felől,­­ miközben tréfálkozva az együtt­­ töltött napok emlékét is fel­­t­­dézték. A munkatársak szá­­r­monkérték a bevonulásától­ végzett munkáját és további jó szolgálatra buzdították Her­man Pál öntvén­y ti­szt­ít­ó tré­fásan megjegyezte: - Azért egy csillagot már szerezhettél volnál ■ is Tréfának szánták, de Bar ha­tárőr komolyra fogta és ígére­tet tett munkatársainak, hogy szolgálati helyére visszatérve úgy dolgozik majd, hogy ki­érdemelhesse a legnagyobb el­ismerést is. Gyorsan teltek a napok, még sok látogatás volt hátra, roko­nok, barátok várták, hogy ismét megszoríthassák a határőrt üt kesét. Jutott idő azonban a szó­rakozásra és a pihenésre is bőségesen. Az őrsre visszatérve a kará­­csonyi kalácsot már határőr elvtársaival együtt fogyasztotta el és újult erővel, látott hozzá a munkatársaknak tett komoly ígéretéhez híven, felelősségtel­jes feladatának maradéktalan végrehajtásához. Gazdik József és Herman Pál önt­vény­tisztító öröm­mel üdvözlik volt munkatársukat Az első találkozás a régi munkatár­sakkal, akik a mű­szak végeztével ha­zafelé tartanak jégre ürítik poharukat örömére és a jó egész j­umellum­ de djfé­re

Next