A Hazáért, 1963 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1963-01-01 / 1. szám
ézsiai kiszivitó ismét eltelt egy munkában, harcban és eredményekben gazdag év. Új kezdődik, új küzdelmekkel, új feladatokban nem kevésbé bőséges esztendő. Ilyenkor a jó gazda számvetésében sorra veszi azt, amit jól végzett, hogy a jövőben még jobban tehesse meg kötelességét saját maga, családja, s a nagy közösség, a haza iránt. Illik nekünk is sorra venni mindazt, amit elvégeztünk, s azt is, amit nem éppen eredményesen oldottunk meg, hogy levonva a tanulságokat, az új esztendőben minél kevesebb kudarc érje — ha lehet, egyáltalán ne érje — fáradozásainkat. Határőrök és karhatalmisták őrzik szerte a haza határait, óvják fontos létesítményeinket. A jó gazda őszinte felelősségtudatával ők is tegyék mérlegre egész évi munkájuk eredményét, vagy éppen tanulságait. Ha így cselekszenek — márpedig tiszt, tiszthelyettes és harcos egyaránt cselekedjen is így! —, akkor a jó eredményekből még jobb, a közepes teljesítményből magasabb értékű lesz, az esetleges kudarc tanulságainak levonásával mig nem követik el azt a bát az új esztendőben, ami már egyszer megtörtént az egység vagy alegység életében. Dicsekvés és önáltatás nélkül számot tudnánk adni szép és elismerésre méltó eredményekről. Elmondhatnánk a határőrség és a karhatalom viszonylatában egyaránt: nem dolgoztunk hiába. Elegendő, ha az „Ifjúság a szocializmusért” vagy a kiváló mozgalom követelményeinek teljesítését vizsgáljuk. Most azonban nem ez a cél, nem valami „diadalmi leltár” összeállítása a feladat. Már most, az új év elején az legyen fő törekvésünk, hogy keressük és találjuk meg munkánk gyenge láncszemeit. Az elvtársi légkör, az őszinte önbírálat és bírálat szellemének további meghonosítása és széles körben való elterjesztése, a hibák és fogyatékosságok következetes felszámolása, az egymás iránti felelősség és segítség gyakorlati megvalósítása képezze a munka központi kérdését mindenütt. Ápoljuk és erősítsük baráti kapcsolatunkat a dolgozó néppel szolgálati helyünkön. Növeljük politikai és katonai felkészültségünket, mert ezt követeli tőlünk az eskü, ezt várja minden igaz fiától a nép, a párt. A nemrég lefolyt VIII. pártkongresszus határozatainak szellemében éljünk és cselekedjünk az elkövetkező hónapok, esztendők során. Tanulás, cselekvő erejű tudás nélkül semmire sem megyünk mindennapi munkánkban. Hiába a legbecsületesebb szándék, hiába a legszilárdabb akarat, fáradozásunk nem érhet célt megfelelő politikai műveltség és szakmai, katonai ismeretek nélkül. Ennek tudatában mélyrehatóan tanulmányozzuk a VIII. kongresszus anyagait, ismerjük és alkalmazzuk a szabályzatokat. Minden módon szilárdítsuk a katonai közösségeket, hogy azok összefogott erővel segítsék a harcosok helyes törekvéseit, akadályozzák meg a rendkívüli eseményeket, amelyek oly súlyos károkat okozhatnak. „Senki ne sérthesse meg a határt büntetlenül — ne juthasson illetéktelen személy az objektumok közelébe!” — ez legyen minden elvtárs célja és elhatározása az új esztendő legelső napjaiban. Tanulással és öntudatos fegyelemmel, feszes szolgálatellátással és magas fokú felelősségtudattal küzdjünk ez évben is a nép, a haza külső és belső ellenségei ellen. Végezze kötelességét a határőrség és karhatalom minden tagja fokozott öntudattal, szilárd egységben a társ fegyveres testületekkel, híven a szocialista népek nagy és erős családjához. Egész személyi állományunk hittel és lelkesedéssel, erőben, egészségben, sok sikerrel oldja meg az előttünk álló 1963-as esztendő vonzó és szép feladatait! ( pe-j hi-\ T’Ti**/'- -.y »/•••'• A BM Határőrség Országos Parancsnoksága, Politikai Csoportfőnöksége és Pártbizottsága BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN a határőrség egész személállományának N éhány év telt el azóta, hogy a határőrségtől leszereltem. A polgári életbe igyekeztem beilleszkedni, és ez úgy ahogy sikerült is. Elmélkedéseimből egy napon az rázott fel, hogy tartalékos szolgálatra kaptam behívót. Az első napokban furcsán hatott a katonás ténykedés. De meglepett az is, hogy milyen lényeges változás, fejlődés történt azóta, hogy leszereltem. A meglepetésem még csak fokozódott akkor, amikor kikerültem az egyik magasabb egység politikai osztályára, és ott kaptam beosztást tartalékos szolgálatom idejére. Jóleső érzés volt számomra, hogy igen sok régi ismerőssel találkoztam, akik nem felejtettek el, felelevenítettük a régi, közös munka emlékeit. Nagyon jólesett az is, hogy akiket azelőtt nem ismertem, szintén szeretettel fogadtak, egy pillanatig sem éreztették velem, hogy én „csak" tartalékos vagyok. Az elvtársias légkör, mely fogadott, tette lehetővé, hogy otthonosan érezzem magam, s a környezet nem hatott idegenül. A munka végzése közben jó néhány tapasztalatot szereztem. Megítélésem szerint óriási fejlődésen ment keresztül a határőrség. Nyugodtabb, higgadtabb lett a légkör. Megalapozottabbá vált a gondolkodás és cselekvés. Új, célravezetőbb módszerek fejlődtek ki a személyi állomány nevelésében. Különösen szembetűnő a parancsnokok és alárendeltek viszonyának megváltozása, mely sokkal emberségesebb, közvetlenebb, mint régen volt, jobb a személyi állományról való gondoskodás, és csökkent a szolgálati túlterheltség. Volt idő, amikor nem számított, hogy a katonának van-e szabad ideje, vagy nincs. Szabadságra igen ritkán tudott elmenni a határőr, sőt nem egy esetben olyan is akadt, aki két év alatt nem volt otthon. Ezzel szemben mi a helyzet ma? Ma összevont szabadnapon elmehet eltávozásra, évente kétszer, sőt ha kiválóan dolgozik a határőr, háromszor is. A változások létrejöttében nagy szerepet tettek — és visznek ma is — a párt- és KISZ-szervezetek, melyek napjainkban is komoly munkát fejtenek ki annak érdekében, hogy tovább fejlődjön a határőrség, és valóban végrehajtsuk pártunk azon célkitűzését, hogy tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Nem véletlen, hogy bennem és más tartalékos elvtársakban is felmerült az a gondolat, hogy ismét mint hivatásos tisztek teljesítsünk szolgálatot. E gondolat megérlelődésében éppen a megváltozott viszonyok segítettek bennünket. Nagyon egyet tudok érteni azzal is, hogy a tartalékos szolgálatra bevonult elvtársaknak konkrét beosztásokat adtak. Ez a módszer lehetővé teszi képességeink kifejtését, az aktív bekapcsolódást a mindennapi munkába. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy sajnos nemcsak jó tapasztalataim vannak. Vannak olyan tapasztalataim is többek közt, hogy egyes hivatásos tiszt elvtársaik nem fordítanak kellő gondot általános műveltségük, szakmai felkészültségük növelésére. Nem fordítanak kellő figyelmet a munka szervezésére és tervezésére, nem elég igényesek önmagukkal és a beosztottakkal szemben. A fennálló hibák és hiányosságok a határőrizet rovására mennek, de nem olyanok, melyeket erős akarattal, a párt- és KISZ-szervezetek segítségével ne lehetne felszámolni. S itt kérem a tartalékos elvtársakat is, hogy mindannyian aktív munkával segítsünk az eredmények fokozásában, a hibák felszámolásában, hasznosítsuk tapasztalatainkat. Úgy töltsük el a tartalékos szolgálati időt, hogy jó emlékek maradjanak a mi szívünkben. De azokban az elvtársakban is, akikkel együtt dolgoztunk. Közös erővel segítsük a Vil. kongresszus határozatainak végrehajtását népünk és önmagunk érdekében. Várhegyi Rezső tartalékos százados 3