A Hazáért, 1963 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1963-01-01 / 1. szám

ézsiai kiszivit­ó i­smét eltelt egy munká­ban, harcban és ered­ményekben gazdag év. Új kezdődik, új küzdel­mekkel, új feladatokban nem kevésbé bőséges esztendő. Ilyenkor a jó gazda számveté­sében sorra veszi azt, amit jól végzett, hogy a jövőben még jobban tehesse meg kötelessé­gét saját maga, családja, s a nagy közösség, a haza iránt. Illik nekünk is sorra venni mindazt, amit elvégeztünk, s azt is, amit nem éppen ered­ményesen oldottunk meg, hogy levonva a tanulságokat, az új esztendőben minél kevesebb kudarc érje — ha lehet, egyál­talán ne érje — fáradozásain­kat. Határőrök és karhatalmisták őrzik szerte a haza határait, óvják fontos létesítményein­ket. A jó gazda őszinte fele­lősségtudatával ők is tegyék mérlegre egész évi munkájuk eredményét, vagy éppen tanul­ságait. Ha így cselekszenek — márpedig tiszt, tiszthelyettes és harcos egyaránt cselekedjen is így! —, akkor a jó eredmé­nyekből még jobb, a közepes teljesítményből magasabb ér­tékű lesz, az esetleges kudarc­ tanulságainak levonásával mig nem követik el azt a bát az új esztendőben, ami már egyszer megtörtént az egység vagy alegység életében. Dicsekvés és önáltatás nél­kül számot tudnánk adni szép és elismerésre méltó eredmé­nyekről. Elmondhatnánk a ha­tárőrség és a karhatalom vi­szonylatában egyaránt: nem dolgoztunk hiába. Elegendő, ha az „Ifjúság a szocializmusért” vagy a kiváló­ mozgalom köve­telményeinek teljesítését vizs­gáljuk. Most azonban nem ez a cél, nem valami „diadalmi leltár” összeállítása a feladat. Már most, az új év elején az legyen fő törekvésünk, hogy keressük és találjuk meg mun­kánk gyenge láncszemeit. Az elvtársi légkör, az őszinte ön­bírálat és bírálat szellemének további meghonosítása és széles körben való elterjesztése, a hi­bák és fogyatékosságok követ­kezetes felszámolása, az egymás iránti felelősség és segítség gyakorlati megvalósítása ké­pezze a munka központi kérdé­sét mindenütt. Ápoljuk és erő­sítsük baráti kapcsolatunkat a dolgozó néppel szolgálati he­lyünkön. Növeljük politikai és katonai felkészültségünket, mert ezt követeli tőlünk az eskü, ezt várja minden igaz fiától a nép, a párt. A nemrég lefolyt VIII. pártkongresszus határozatainak szellemében él­jünk és cselekedjünk az elkö­vetkező hónapok, esztendők so­rán. Tanulás, cselekvő erejű tu­dás nélkül semmire sem me­gyünk mindennapi munkánk­ban. Hiába a legbecsületesebb szándék, hiába a legszilárdabb akarat, fáradozásunk nem ér­het célt megfelelő politikai műveltség és szakmai, katonai ismeretek nélkül. Ennek tuda­tában mélyrehatóan tanulmá­nyozzuk a VIII. kongresszus anyagait, ismerjük és alkal­mazzuk a szabályzatokat. Min­den módon szilárdítsuk a kato­nai közösségeket, hogy azok összefogott erővel segítsék a harcosok helyes törekvéseit, aka­dályozzák meg a rendkívüli ese­ményeket, amelyek oly súlyos károkat okozhatnak. „Senki ne sérthesse meg a határt büntetlenül — ne jut­hasson illetéktelen személy az objektumok közelébe!” — ez legyen minden elvtárs célja és elhatározása az új esztendő legelső napjaiban. Tanulással és öntudatos fe­gyelemmel, feszes szolgálatel­látással és magas fokú felelős­ségtudattal küzdjünk ez évben is a nép, a haza külső és bel­ső ellenségei ellen. Végezze kötelességét a határőrség és karhatalom minden tagja foko­zott öntudattal, szilárd egység­ben a társ fegyveres testüle­tekkel, híven a szocialista né­pek nagy és erős családjához. Egész személyi állományunk hittel és lelkesedéssel, erőben, egészségben, sok sikerrel oldja meg az­­ előttünk álló 1963-as esztendő vonzó és szép felada­tait! ( pe-j hi-\ T’Ti**/'- -.y »/•••'• A BM Határőrség Országos Parancsnoksága, Politikai Csoportfőnöksége és Pártbizottsága BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN a határőrség egész személ­­állományának N­ ­­ éhány év telt el azóta, hogy a határőrségtől leszerel­tem. A polgári életbe igyekeztem beilleszkedni, és ez úgy ahogy sikerült is. Elmélke­déseimből egy napon az rázott fel, hogy tartalékos szolgálatra kaptam behívót. Az első napokban furcsán ha­tott a katonás ténykedés. De meglepett az is, hogy milyen lényeges változás, fejlődés tör­tént azóta, hogy leszereltem. A meglepetésem még csak fokozó­dott akkor, amikor kikerültem az egyik magasabb egység poli­tikai osztályára, és ott kaptam beosztást tartalékos szolgálatom idejére. Jóleső érzés volt szá­momra, hogy igen sok régi is­merőssel találkoztam, akik nem felejtettek el, felelevenítettük a régi, közös munka emlékeit. Nagyon jólesett az is, hogy aki­ket azelőtt nem ismertem, szin­tén szeretettel fogadtak, egy pillanatig sem éreztették velem, hogy én „csak" tartalékos va­gyok. Az elvtársias légkör, mely fogadott, tette lehetővé, hogy otthonosan érezzem magam, s a környezet nem hatott idegenül. A munka végzése közben jó néhány tapasztalatot szereztem. Megítélésem szerint óriási fejlő­désen ment keresztül a határ­őrség. Nyugodtabb, higgadtabb lett a légkör. Megalapozottabbá vált a gondolkodás és cselekvés. Új, célravezetőbb módszerek fejlődtek ki a személyi állo­mány nevelésében. Különösen szembetűnő a parancsnokok és alárendeltek viszonyának meg­változása, mely sokkal embersé­gesebb, közvetlenebb, mint ré­gen volt, jobb a személyi állo­mányról való gondoskodás, és csökkent a szolgálati túlterhelt­ség. Volt idő, amikor nem szá­mított, hogy a katonának van-e szabad ideje, vagy nincs. Sza­badságra igen ritkán tudott el­menni a határőr, sőt nem egy esetben olyan is akadt, aki két év alatt nem volt otthon. Ezzel szemben mi a helyzet ma? Ma összevont szabadnapon elmehet eltávozásra, évente kétszer, sőt ha kiválóan dolgozik a határőr, háromszor is. A változások létrejöttében nagy szerepet tet­tek — és visznek ma is — a párt- és KISZ-szervezetek, me­lyek napjainkban is komoly munkát fejtenek ki annak érde­kében, hogy tovább fejlődjön a határőrség, és valóban végre­hajtsuk pártunk azon célkitűzé­sét, hogy tanítsuk meg az embe­reket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Nem véletlen, hogy bennem és más tartalékos elvtársakban is felmerült az a gondolat, hogy ismét mint hivatásos tisztek tel­jesítsünk szolgálatot. E gondo­lat megérlelődésében éppen a megváltozott viszonyok segítet­tek bennünket. Nagyon egyet tudok érteni azzal is, hogy a tartalékos szolgálatra bevonult elvtársaknak konkrét beosztá­soka­t adtak. Ez a módszer lehetővé teszi képességeink kifejtését, az ak­tív bekapcsolódást a minden­napi munkába. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy sajnos nemcsak jó tapasz­talataim vannak. Vannak olyan tapasztalataim is többek közt, hogy egyes hivatásos tiszt elv­társaik nem fordítanak kellő gondot általános műveltségük, szakmai felkészültségük növe­lésére. Nem fordítanak kellő figyelmet a munka szervezésé­re és tervezésére, nem elég igé­nyesek önmagukkal és a beosz­tottakkal szemben. A fennálló hibák és hiányos­ságok a határőrizet rovására mennek, de nem olyanok, me­lyeket erős akarattal, a párt- és KISZ-szervezetek segítségével ne lehetne felszámolni. S itt kérem a tartalékos elv­társakat is, hogy mindannyian aktív munkával segítsünk az eredmények fokozásában, a hi­bák felszámolásában, hasznosít­suk tapasztalatainkat. Úgy tölt­sük el a tartalékos szolgálati időt, hogy jó emlékek maradja­nak a mi szívünkben. De azok­ban az elvtársakban is, akikkel együtt dolgoztunk. Közös erővel segítsük a Vil­. kongresszus határozatainak végrehajtását népünk és önmagunk érdeké­ben. Várhegyi Rezső tartalékos százados 3

Next