A Hazáért, 1966 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-07 / 49. szám
mély. S a mentőmunkálatokban is jártasnak kell lennie. Az osztag okmányai között lapul meg szerényen - a többi hasonló között — az a levél, amelyben a Dunai Hajózási Vállalat köszönetét fejezi ki egy elkötődött jugoszláv tengerhajó sikeres megmentéséért Simna törzsőrmester legénységének. Az itteni szolgálat keményebb fegyelmet követel. Találóan fejezte ki ezt Jancuska őrnagy elvtárs: „Ami a vízbe esett, azt már senki sem emeli fel". Mert a dunai határőrök kezében nemcsak saját életük és testi épségük van, hanem sokat érő anyagi eszközök is. Egyszerre csak mentőövekbe bújnak a határőrök, így szokták ezt a kikötő- vagy indulási manővereknél tenni. S tényleg: a motoros mesteri módon pontosan áll meg azon a helyen, ahol Petriilka őrmester legénysége már várja a váltást. A motoros fedélzetén ott vannak Proházka és Janca határőrök. Csak néhány órával később tudtam meg, hogy Petrzílka katonáit általában „asztalos legénységnek" nevezik. Mert ámbár Petrzílka elvtárs már 15 esztendeje viseli a tengerész-egyenruhát, még most sem tagadja le eredeti szakmáját. Na, és Janca is szakmabeli. Moncol határőr viszont ács, úgyhogy tulajdonképpen csak Proházka határőr és Dub őrvezető „rontják kissé” az asztalos minőséget. Ellensúlyozza ezt, hogy szintén kiváló katonák. Hisz Dub elvtársat ezért is választották az ifjúsági szervezet elnökévé és vették fel a kommunista párt tagjává. A két parancsnok — Simna és Petrzilka — átadja egymásnak a szolgálatot. Mi a többi határőrrel megtekintjük azokat a helyeket, ahol már sok határsértőt fogtak el. Augusztus végén például itt voltak szolgálatban. Homola és Pacenda határőrök, Nemcok őrmesterrel. Homola elvtárs nagyon is jól emlékszik azokra a pillanatokra. Tizenkilenc óra körül, vagyis tulajdonképpen húsz perccel a szolgálat kezdete után, a túlsó parton egy személyt pillantott meg. A motoros abban a pillanatban elvált leshelyétől és sebesen száguldott a túlsó part felé. Némcok és Homola nagy ugrással a parton termett, s elfogta a határsértőt. Nem először s egész biztosan nem is utoljára történt, hogy határőreink sikeresen intézkedtek. Sok-sok ilyen esetről beszélhetne Jancuska elvtárs. Dunai határőreink figyelmét nem kerülték el azok a merész emberek sem, akik a petrzalkai hídról vetették le magukat a külföldi hajó fedélzetére; a Duna hullámaiban felfedezték azokat az úszókat is, akik Ausztriába akartak átevickélni. Ámbár három közülük örökre eltűnt a mélyben, de a másik kettő a határőrök kezei között végezte be kalandos útját. Egy dologban egyformák dunai határőreink a szárazföldiekkel , a feladatok maradéktalan teljesítésében. Mindannyiuknak az a jelszavuk: a határon érvényes okmányok nélkül, nem jut át senki... ZDENEK BURES (Juraj Mencik fordítása) Dublnvezető lelkiismeretesen látja el szolgálatát É venként visszatérő felelősségteljes feladat megoldása vár ránk ismét. A határőrséghez és karhatalomhoz bevonult ifjú emberek katonává képzése, erkölcsi-politikai nevelése, szakmai felkészítése mindannyiunktól, de legfőképp a kiképzőpontok oktatói keretének céltudatos, fáradságos és türelmes munkájától függ. Ez a munka bonyolult! Számtalan lélektani, fizikai összetevője mellett nem kis jelentőséggel bír a kiképzőkeret tárgyi és módszertani képzettsége, lelkiismeretessége és tudatossága. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ezen elvtársak rendelkeznek mindazon tárgyi ismeretekkel, melyek birtokában képesek a — jóformán iskolapadokból — bevonult fiatalokból kiválóan képzett határőröket, honvédeket nevelni. Nem mindegy azonban, hogy miként jutunk el ennek a végső célnak az eléréséhez. Az oktatói és nevelési módszerek — ismeretes előttünk — kölcsönhatásban állnak a tudatformálódással, az aktivitással, a hangulati tényezőkkel és ezeken keresztül konkrétan az elsajátítás fokában tükröződnek. Vannak elvtársak azonban, akik úgy vélik, hogy a foglalkozásvezetőnek elegendő egy adott témakörből csak tárgyilag kifogástalanul felkészülni, ez módszertanilag kevésbé szükséges, hiszen a módszerek nem változnak, és a több évi gyakorlat alapján ezeket úgyis ismerik. Meg kell mondani, hogy ez az álláspont téves, és a módszerek ilyen módon kialakult ismerete is csalóka lehet. Igaz, hogy az oktatási alapelvek és módszerek lassabban fejlődnek és változnak, mint az oktatás anyaga. Az is igaz, hogy gyakorlatból elsajátíthatunk bizonyosfokú módszertani jártasságot, de képességekre csak a didaktikai ismeretek rendszeres tanulmányozásával tehetünk szert. Ahhoz, hogy egy foglalkozáson a tárgygyal összhangban levő legjobb módszert kiválaszthassuk, alkotó gondolkodásra van szükség. Ha rosszul választunk, az megakadályozhatja a tervezett nevelési és kiképzési cél elérését. Ugyanakkor azt is ki kell jelentenünk, hogy nincs önmagában jó vagy rossz módszer. Az egyik, amely jó lehet tantermi foglalkozáson, nem valószínű, hogy célravezetően alkalmazható terepen. Minden foglalkozás megköveteli tehát az esetenkénti módszertani előkészületeket, mert enélkül az lélektelen és gépies időtöltés, ami nem eredményezheti a teljesítményképes tudás kialakulását. A szocialista oktatáselmélet ellene van minden módszerbeli egyoldalúságnak, azonban vannak szempontok, melyek — a módszerek hatékonyságának szem előtt tartásával — azok megválasztását befolyásolják. A foglalkozás módszerét legközvetlenebbül és legdöntőbben a foglalkozás tárgya határozza meg. Nyilvánvaló, hogy a különböző kiképzési ágak, de azon belül a tárgykörök, sőt egyes foglalkozások tartalmának sajátosságai jelentős befolyást gyakorolnak azok oktatásához szükséges legjobb módszerek összeállításához.Bár a legtöbb módszer csaknem minden kiképzési ág oktatásánál alkalmazható, azonban különböző módon és mértékben. Minden esetben meghatározó a foglalkozás célja is. Kézenfekvő, hogy más módszert kell alkalmaznunk egy új ismeretet adó, egy rendszerező jellegű, vagy egy ismétlő foglalkozás során. Míg az előbbinél az elbeszélés magyarázattal, az utóbbiaknál a beszélgetés módszere lehet eredményes befolyásolja a módszerek megválasztását a foglalkozáson részt vevők meglevő tudása, felfogó és teherbíró képessége, valamint egyéni tulajdonságai (érdeklődésük, értelmük, általános műveltségük, érzelmi világuk, fizikai állóképességük stb.). A foglalkozás anyagi biztosításának lehetősége ugyancsak meghatározó tényezője az alkalmazandó módszereknek. Irreális volna a szemléltetésre gondolni, mint módszerre, mikor az adott tárgy vagy anyag oktatásához semmiféle szemléltető eszköz nem áll rendelkezésre. Ugyanakkor viszont ilyen esetben a szemléletesség elvének más módszerrel történő erőteljesebb alkalmazására kell törekedni. Nem utolsósorban pedig a foglalkozásvezető szakmai és oktatói felkészültsége az, ami meghatározza egy foglalkozás levezetése során a módszereket. Természetes, hogy a képzettebb és oktatói tapasztalatokkal rendelkező foglalkozásvezető nagyobb hozzáértéssel képes eldönteni és összhangba hozni az adott foglalkozáson legjobb eredménnyel alkalmazható módszereket.iután az egyes oktatási módszerekkel, azok sajátos és célszerű alkalmazási területeivelkorábban már foglalkoztunk, részletezésük nincs szándékunkban. Újólag felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy az oktatási módszereket a foglalkozásvezetőnek nem áll jogában szubjektív vélekedés alapján önkényesen megválasztani, hanem azokat csak a törvényszerűségek ismeretében, a követelményeket kielégítve szabad meghatározni. Zámbó Tibor százados kiképzők újabb erőpróbája Mág is HAZÁÉRT 11T