A Hazáért, 1966 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-23 / 47. szám

14­0HOZÓÉRT ШШШШ *шNoшшштмттттзшттж ШШШШЯ előzetes Gábor Andor és a könnyű múzsa Gábor Andor és művei jól ismertek a rádióhallgatók kö­rében. A lenini eszméket hirdető propagandistáról és író­ról azt azonban már kevesebben tudják, hogy kortársai közül mennyire ő volt a legsokoldalúbb. Úgyszólván az írás minden műfaját művelte — mindig sikerrel! Írt lírai ver­seket, kuplékat és sanzonokat, becses irodalmi értékű no­vellákat és regényeket, kabarétréfákat és színdarabokat, politikai kiáltványokat és a fasizmust leleplező dokumen­tumokat. Szerdán a Kossuth-adón a 21.00 órakor kezdődő 60 per­ces adás természetesen nem foglalhatja össze életművét — ehhez hetekig tartó sorozatműsor kellene. Gábor Andor­ról, a forradalmár művészről egyetlen óra keretén belül vajmi keveset lehet elmondani. Ezért Kolozsvári Andor szerda esti zenés összeállítása az író egyetlen műfajából igyekszik ízelítőt adni. Arról a Gábor Andorról hallha­tunk, aki a könnyű múzsával is „flörtölt”, s aki sohasem ta­gadta meg ezt az ifjúkori „kalandját”. Tehette ezt annál inkább, mert nem is volt szégyenkezni valója miatta... A műsorban elhangzik például: az „Ó, borzalom” című kuplé, majd részleteket hallunk a Luxemburg grófja, a Ta­tárjárás, a Csárdáskirálynő, a Mágnás Miska nagyhírű ope­rettekből. Közreműködik: Fábri Edit, Gyenes Magda, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Németh Marika, Raffay Erzsi, Zen­tai Anna, Baksay Árpád, Bartha Alfonz, Külkey László, Melis György, Rátonyi Róbert, Svéd Sándor, Szabó Miklós, Balassa P. Tamás zongora, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara, vezényel: Vincze Ottó. Princ, a katona Amikor a december 3-án, szombaton kezdődő tv-film­­sorozat „stábja” utólagos mérleget készített, könnyen meg­állapíthatta: a történet a celluloid-szalagon összesen 12 000 méter. Nem is olyan sok ez, ha tekintetbe vesszük, hogy az epizódok két esztendőt ölelnek fel. Arról viszont nincs ki­mutatás, amit kilométerekben tett meg a film írója és rendezője, Orsi Ferenc, illetve Fejér Tamás. Se szeri, se száma a laktanyáknak, melyeket közösen végigjártak, mi­előtt a forgatókönyv elkészült, így minden biztosíték meg­van arra, hogy a történetek „életszagúak” lesznek — a mai katonaélet valóságos helyzeteit, körülményeit, az újoncok természetes jellemfejlődését tükrözik. A most bevonultak nevelését elősegítheti, ha a sorozat adásainak megnézését az alakulatok beiktatják programjukba! Összesen 13 folytatásban pereg majd egyébként a Princ, a katona cselekménye; bonyodalmakban, meglepő fordula­tokban és többnyire humorban sem lesz hiány, hála annak, hogy a főszereplő tréfára mindig kész, vidám fickó. Valódi neve: Rémai László, polgári foglalkozása pedig: autósze­relő. Olyan fiatalember, akiben több a jó tulajdonság, mint a rossz, de az utóbbiakat otthoni társasága táplálja. Nem „fekete bárányként”, rosszindulatú vagányként vonul be tehát a hadseregbe, magával hozza azonban a könnyű élet szeretetét, a költekezési hajlamot. Két év alatt nem cseré­lődik ki teljesen — a film nem követi a katonatörténetek megunt sablonját. Fokról fokra mégis átalakul a főszerep­lő. Ráeszmél, hogy sem a laktanya falai közötti sem oda­kint nem lehet tartás nélkül élni... Nem volt még tv-film, mely ekkora szereplőgárdát és statisztériát foglalkoztatott volna. Több mint 130 színész mellett sok-sok egyszerű közkatona működött közre a pro­dukcióban, melynek címszerepét — a sokféle csínybe ke­veredő, talpraesett Princet — Ernyei Béla alakítja. R.—O. RÁDIÓ—TV -I 1 November 19-én érdekes kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A minden eddiginél nagyobb méretű tárlaton ki­lenc teremben 860 kép sorakozik, s jelzi kilomé­terkövekként azt a hosszú utat, amelyet a ma­gyar fotográfia a dagerrotípiától a különböző ne­mes eljárásokon át a mai legkorszerűbb színes technikáig megtett. Reménytelen kísérlet híven illusztrálni a kü­lönböző korszakokat — egyetlen oldalon. A la­punkban bemutatott öt kép csak nagy ugrások­kal követi ezt a fejlődést. Az első kép az 1847-ben készült egyetlen hite­les Petőfi-portré, amelynek dagerrotípiáját ka­landos körülmények után, pontosan száz év múl­tán Escher Károly mentette meg az enyészettől. A második fotó Székely Aladár híres Ady-arc­­képe. A húszas-harmincas évek „nagy magyar korszakának" egyik ismert, sikeres képe, Hollán Lajosnak „Libák" című fotója. A külföldön élő és élt fényképészek számos munkája közül a világhírű katonai fotóriporter, Robert Capa drámai erejű képét, „A milicista halálát” közöljük, amelyet a spanyol szabadság­­harcban, a lövészárokból készített. Az utóbbi időszakot Czeizing Lajos költői ih­­letettségű, visegrádi tájfotója képviselt Ismeretlen szerző: Petőfi Sándor arcképe Hollán Lajos: Libák Székely Aladár: Ady Endre portréja

Next