A Hazáért, 1969 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1969-09-17 / 38. szám
„Programokat a többség kormányzó erőinek kell készíteni. Az ellenzék feladata, hogy a szükséges javításokat előterjessze”, mondta Thielen, az NPD alelnöke, pártjának 1966. június 17-én, Karlsruheban tartott országos konferenciáján. Thielen megpróbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy pártjának sem programja, sem véglegesen lezárt elmélete nincs, s az NPD valójában nagyon is egyértelmű programját rögtönzéseknek, holmi ellenzéki korrekciós javaslatoknak tüntette fel. A szándék mögött korántsem a szerénység dominált, de annál inkább az óvatosság, az a törekvés, hogy a párt létére veszélyes megnyilatkozásokat a vezetőség adott esetben — ha arra szükség van — egyéni felfogásnak minősíthesse. Harminc NEMI Anrich professzor (volt náci történész), az újfasiszta párt főideológusa, már egy évvel a párt II. országos pártnapja előtt kidolgozta és az 1965-ös választásokra közzé tett kiáltványban meghirdette az újfasiszta párt programját. Igaz, Anrich kerülte a hagyományos nemzeti szocialista terminológiát, a dokumentumból mégis kitűnik, hogy a sok kis tagadás nem más, mint egyegy alfejezete a nemzeti szocializmus tanának. A Kiáltványban az NPD összesen harmincszor mond nemet, és ezzel nyíltan az ellenzék szerepében tetszeleg. Ellenzi Nyugat- Németország folyamatos beolvasztását a NATO-ba, a téridegen hatalmakat, a közvagyon tékozlását, a hiú reprezentálást és a pazarló építkezéseket, a „bonni pártok” monopoligényét, az egyre inkább terjedő korrupciót, a nagykereskedelmi világ idegen érdekeit és jogtalan hatalmi igényét, a külföldi tőke behatolását, a német nagyipar és a világkonszernek társulását, a materializmust, a külföldi munkaerőket, „azt, hogy a szakszervezetek és a vállalkozó szövetségek politikai előjogokat bitoroljanak”, ellenzi a külföldnek nyújtott fejlesztési segélyt, a „rejtett hozzájárulások további fizetését”, a jóvátételt, az államok kultúrfelségjogát, a szex-üzleteket, „a megromlott környezet romboló hatását”, a nyilvános erkölcstelenséget, a film, a tv, a rádió véleménymonopóliumát, a nemzeti morális értékek „egy lelkiismeretlen klikk által történő, szisztematikus aláaknázását és megvetésre méltóvá tételét”, az erőszakos bűnözőket, „a tömegek felelőtlen beavatkozását az eljárásokba”, az idegen hatalmak nyomását, „a múlt megtagadását szolgáló egyoldalú pereket”, a „hazaárulás felmagasztalását és azt a megállapítást, hogy Németország az oka a világ minden bajának”, „a németek egyedüli bűnösségéről szóló hazugságot”, a lemondási készséget (vagyis a birodalom elvesztett területéről való lemondást), „az alávetettség káros szellemét és a kollektív bűnösség elismerését”, az idegen hatalmak hegemóniáját. Íme, a Kiáltvány gerince, amelyet az újfasiszta párt vezetősége a szükséges javítások előterjesztésének minősített, nem más mint az NPD hivatalos programja. A lapos ellenzékieskedéssel takart demagógiát elejétől végig a nácizmus ágáló szelleme itatja át, érezni a sorok között a sértett náci bosszúvágyát. Ellenzik a NATO-ba olvadást, mert önálló, ütőképes német hadibázist óhajtanak; kiátkozzák Amerikát, mint téridegen hatalmat, mert német hegemóniáról álmodoznak Európában; támadják a koalíciós pártok monopoligényét, hogy maguknak helyet csináljanak a kormányban. S aztán már leplezetlen nyíltsággal követelnek elégtételt a nácik számára: a jóvátételek azonnali beszüntetésével kezdik, a nemzeti múlt morális értékeinek — a fasizmusnak — tisztára mosdatásával folytatják. Tiltakoznak a náci múlt elítélése miatt, tagadják a fasiszták háborús bűnösségét, a Hitler ellen harcoló német ellenállókat arcátlanul hazaárulóknak bélyegzik. Hogy a német polgárt — aki netán még nem tudná, hogy kikkel is van dolga — jól megkavarják bevált fasiszta propagandafogással, üres formulákat csúsztatnak a vaskos náci szólamok közé. A közélet visszásságai, a korrupció, a bűnözés, a szexüzletek, az idegen hatalmak, az idegen tőke elleni kirohanások még mindig meghozták a várt sikert. „... Egész közéletünk ma , olyan, mint a szexuális elképzelések és csábítások melegháza...” — hangoztatják az NDP szónokai és a szónoki bátorságtól tapsra ihletett hallgatóságnak, lehet, fel sem tűnik, vagy tán felismerték, hogy az elhangzott szavak Hitler „Mein Kampf’’-jából valók! Makacs trombitások, régi nóták Az NPD nyílt, agresszív nacionalizmusából a Kiáltványában ízelítőt adott. Nincs az NPD politikájának még egy olyan pontja, amely a sok kozmetikázás ellenére is ennyire magán viselné a nemzeti szocializmus anyajegyeit, ahol az „öreg harcosok” olyan makacsul ragaszkodnának a régi nótához. A hivatalos NPD-propaganda szavakban a „túlfűtöttség nélküli nemzeti érzés” mellett száll síkra, a gyakorlatban nem az ésszerűen megalapozott nemzeti érzéshez, hanem a legprimitívebb előítéletekhez szólnak. A német nép nemzeti múltját terhelő barna korszakot, a Hitlerérát mint sajnálatos üzemi balesetet könyvelik el, és úgy folytatják a nemzet „felmagasztalását”, mintha mi sem történt volna, a II. világháborúról, a koncentrációs táborokról emlékeik sem lennének. Elutasítanak minden, a fasizmust egyetemlegesen elítélő kritikát, önostorozással, nemzetgyalázással, a nemzet erkölcsi értékeinek megsemmisítésével vádolják azokat, akik szót emelnek a nácizmus gonosztettei ellen. Gondosan kiépített fedezékeikből lövöldözik a nacionalista mérgezett nyilakat. „Ami ma megindult, az nem azonos az évszázad első négy évtizedének nacionalizmusával. Ez az új generáció felzúdulása, azoknak a kényeskedő viselkedésével szemben, akik megállapítják magukról, hogy jobbak, mint mi”. Az idézet von Thaddentól, az újfasiszta párt vezetőjétől való, s a cikornyás fogalmazás héja alatt a lényeg: az NPD felmenti a háborús bűnösöket, egyenlőségjelet tesz a hitleri Németországot elítélő népek és a hitleristák közé. Hogy nem ártatlan, a nemzet nagyságát országon belül megvalósítani akaró, a nemzeti pátoszt hazafias érzésből istenítő ideológiáról van szó, az kitűnik az újfasiszta párt vezetőjének egy másik nyilatkozatából. „Tudnunk kellene — mondta Thadden egy évvel a párt megalakulása után —, hogy egyetlen 1945-ben megvont határt sem tudunk olyan hatalommal eltolni, amellyel nem rendelkezünk ...” A tautológikus frázis nemcsak a hatalom utáni sóvárságról, de a revansizmusról is árulkodik! Anrich professzor az NPD II. országos konferenciáján mondott beszédében a nacionalista sóvárgást, a nácik tisztára mosdatását, a tudományosság mázával kente be. A szuverenitásról tartott elvont fejtegetésében oda lyukadt ki, hogy az NSZK-ban mindaddig nem beszélhetnek szuverenitásról, ameddig nem népszavazás útján döntenek a háborús bűnök elévülését kimondó törvényről. Anrich teóriája szerint ugyanis, ha a német népen múlna, akkor már rég megszavazta volna a háborús bűnök elévülését. A nacionalista demagógia csatlakozó pontja az antiszemitizmus. Mivel az NSZK alkotmánya az antiszemitizmust népellenes izgatásnak minősítette — az NPD léte az alkotmány betartásán múlik —, a zsidóság elleni támadás áttételes. A globális offenzíva helyett egyes személyeket vesznek célba. A már korábban idézett Franz Florian Winter írja könyvében: Az NPD-ben még mindig tartja magát a „germán faj” felsőbbrendűségét hirdető elmélet, különösen a „zsidó fajt” mondják „alsóbbrendű”nek. Éppen úgy, mint Hitler idejében, a nemzeti szocializmus virágkorában, a nacionalizmus elválaszthatatlanul összefonódott az antiszemitizmussal és a revansizmussal. Elképesztő párhuzamok „Óvakodjatok attól a hangnemtől, amelyet egykor tanultatok. A közönség hamarabb észreveszi, mint ti” — inti Otto Hess, az NPD propagandafőnöke a tagságot, de, mint kitűnik, hasztalan. Az „öreg harcosok” lépten-nyomon megfeledkeznek magukról. Von Bormann professzor 1965. május 8-án mondott beszédében szólta el magát: )1Az NSDAP — Nemzeti Szocialista Párt — régi tagja vagyok, és büszke arra, hogy egy ilyen nagy fordulatnál tevékenykedhettem. Mindenki lump, aki arra akar rávenni minket, hogy szégyenkezzünk”. .......Az NSDAP a németek színe-javát tömörítette. Az volt a célja, hogy Németország számára megszerezze azt a helyet, ami megilleti...” E sorok egy müncheni újságban láttak napvilágot 1965. július 16-án, szerzőjük Peter Stöckicht stuttgarti ügyvéd, NPD-tag, akárcsak Bormann professzor, nem tartozik a szemérmes emberek közé. Miért is hallgatnának az újfasiszta párt tagjai Hessre, ha a pártvezetőség nem titkolja a hilleri párttal való rokonságot? Nem kell különös politikai érzék, éleslátás ahhoz, hogy valaki az NPD dokumentumaiban lefektetett követeléseket összehasonlítsa az NSDAP programjával, s a hasonlóságot kimutassa. „Könyörtelen harcot hirdetünk mindazok ellen, akik tevékenységükkel kárt okoznak a közösségnek” — mondták a nácik 1920-ban (NSDAP-program, 18. pont), s ezt ismétlik utódaik, az NPD Kiáltvány I. alapelvében: „Védekezünk az egyre szélesebb körben terjedő korrupcióval szemben...” „Szabad és felelősségteljes publikációra van szükségünk... Nem tűrhetjük, hogy egy lelkiismeretlen klikk tervszerűen aláaknázza és megvetetté tegye a nemzeti erkölcsi és morális értékeinket...” — követeli az NPD Kiáltványának IX. alapelvében. A frázis már visszaköszön, az NSDAP 1920-as programjából: „Törvényes harcot követelünk a tudatos politikai hazugságok sajtó útján történő terjesztése ellen...” Aligha kétséges, hogy Anrich professzor, az NPD Kiáltványának elvi atyja, a dokumentum megfogalmazásakor honnan vette a mintát. Tudta, hová kell nyúlnia, s azt is, hogy miért! Аж újfasiszta párt portréja „Ha újrakezdeném az életem, ugyanezen az úton járnék.” Ezekkel a szavakkal búcsúzott az élettől Gabriel Péri, mikor a fasiszták kivégezték. A francia hazafi szavainak refrénjét érezte az ember, amikor a szlovák nemzeti ünnepségek alkalmával veterán szlovák partizánokkal találkozott, akik visszaemlékeztek a nehéz, de dicsőséges időszakra, a német fasiszta megszállók ellen vívott közös harcra. A háborúk történetében számos példa volt a partizánmozgalomra, a népi felkelésre a hódítók ellen, de a második világháborúban bontakozott ki minden idők legnagyobb méretű partizánháborúja. E partizánháborúban a nemzeti függetlenség az internacionalizmussal fonódott össze. Dánia, Norvégia, Franciaország, Lengyelország, Jugoszlávia és a Szovjetunió partizánjai közt szinte minden elnyomott nép fia megtalálható volt. Hazánkban a második világháború során nem bontakozhatott ki nagyméretű ellenállás, mégis a más országokban is tevékenykedő magyar partizánok és partizánosztagok harca révén hozzájárultunk népünk és más nemzetek szabadságharcához. Huszonöt évvel ezelőtt a szlovák és a magyar nép felszabadulásáért küzdöttek Szlovákia hegyeiben és erdőrengetegeiben a Petőfi Sándor nevét viselő partizáncsoport tagjai. (Jugoszlávia területén is harcolt egy Petőfi Sándor nevét viselő magyar zászlóalj.) A szlovákiai csoport 1944 szeptember közepén alakult és 1945 januárjáig tevékenykedett. Parancsnoka Fábri József volt. (Adler Károly, a csoport első parancsnoka, hősi halált halt.) A 200 fős egységre jelentős és sokrétű feladat hárult. Gyorsan és váratlanul csaptak le az ellenség járőreire, harcuk folyamán kapcsolatot tartottak a szovjet hadsereg parancsnokságával és a szlovák partizánokkal. A partizánok többsége magyar katonaszökevény volt, jól ismerte az ellenség harcmodorát. A legsikeresebb vállalkozásuk a rudnók fürdői, jelentős utánpótlási objektum elleni támadás volt. Rajtaütéssel megsemmisítették a helyi SS-őrséget, és elfoglalták a falut. Utánpótlásuk igen jelentős forrását az ellenség hadfelszerelése képezte. A hegyekben és az erdőségekben csak bizonyos mennyiségű zsákmányolt hadianyagot tároltak, a többit megsemmisítették. A Petőfi-csoport harcában mindig a lakosságra támaszkodott, szoros kapcsolatot tartott fenn a községek lakóival. Harci körletükben megnehezítették a fasiszta hadsereg utánpótlását. Felrobbantották a novocsai hidat. Dernónál egy nagyobb fasiszta egység támadását verték vissza. A legnagyobb, a Petőfi-csoporton kívül még több apró magyar partizáncsoport harcolt Szlovákiában. De ezek a csoportok később alakultak, mint például a Pusztaiszázad, amely önálló partizáncsoportként indult, majd a csehszlovák partizánbrigád 11. ezredének első zászlóaljába nyert beosztást. A Szlovákiában folyó partizánháború sok magyar hős nevét jegyezte fel, akik részesei voltak a szlovák általános nemzeti felkelésnek, amely a Szlovák Kommunista Párt vezetésével, 1944 őszén robbant ki a fasiszták és Tisó uralma ellen. (Zengő) A SZLOVÁK HEGYEK KÖZÖTT Huszonöt éve alakult a Petőfi-partizáncsoport A besztercebányai hősi emlékmű (a képen még építés alatt) Besztercebánya, a Szlovák Nemzeti Felkelés városa