A Hazáért, 1970 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1970-06-03 / 22. szám
IШШЯШ Pedagógusokat köszöntünk Immár hagyományossá vált, hogy június első vasárnapján az egész ország szeretettel köszönti a pedagógusok sok tízezres táborát. Csatlakozva a jókívánságokhoz, mi is kívánunk valamennyiüknek erőt, egészséget és sok türelmet áldozatos, nehéz, de szép hivatásukhoz. A pedagógusoknak és mindazoknak, akik valamilyen formában neveléssel és oktatással foglalkoznak, társadalmunkban rendkívül jelentős szerepük van. A fiatalságot formálják, alakítják s ezért nem kis mértékben közrejátszanak abban, hogy milyen lesz az idősebb nemzedék életének, munkájának folytatása. Az álmok, a tervek valóra váltásának képességét elsősorban a pedagógusok oltják az ifjúságba. Az tehát, hogy az idősebbek helyére évről évre lépő fiatalok miként képesek beilleszkedni a társadalom közösségébe, és hogyan állják meg helyüket egészében és ki-ki a maga posztján, nagymértékben az őket nevelő, tanító pedagógusokon múlik. Kialakított szocialista nevelési rendszerünkben — család, iskola, munkahely, ifjúsági szervezet, fegyveres erők stb. — döntő szerepe van a tanítóknak, nevelőknek. A közép-, sőt, a főiskola befejezéséig foglalkoznak az ifjúság tudásának gyarapításával, jellemének, személyiségének formálásával. A szocializmust építő társadalmunk, pártunk és kormányunk társadalmi fontosságukból fakadóan mind nagyobb erkölcsi megbecsülésben részesíti a pedagógusokat, a nevelőket. S ehhez előbb-utóbb igazodik majd végzett munkájuk anyagi elismerése is. A pedagógusnap alkalmával megbecsülésünk és tiszteletünk jeleként — kipirult arcú, hálás tanulókkal és szülőkkel együtt — jelképesen mi is átnyújtunk egy csokor virágot az óvodákban, iskolákban, a tanyákon, falvakban és városokban az ifjúság és az egész népünk jövője érdekében tevékenykedő valamennyi nevelőnek. Velük együtt köszöntjük a katonai tanintézetekben munkálkodó tanárokat, nevelőket, akik a tiszti, tiszthelyettesi hivatás eredményes gyakorlására készítik fel a növendékeket, hallgatókat. A katonapedagógus hivatása — ha lehet — még nehezebb a polgári pedagógusokétól, több velük szemben a követelmény, mások a feltételek. Ezért is elismerés jár munkájukért. Köszöntünk valamennyi parancsnokot, hiszen ők elsőszámú nevelői beosztottaiknak. Amikor a fiatal újonc bevonul, nekik kell folytatni azt a munkát, melyet a családi és az iskolai nevelés elkezdett. Türelmes, hozzáértő és szeretetteljes nevelő munkával nekik kell — igen rövid idő alatt — a hazához, a néphez és a társadalmi rendszerhez hű, jó katonákat, határőröket és karhatalmistákat nevelni. Majd pedig katonaidejük alatt is növelni bennük a szocialista erkölcsi értékeket. A fegyveres erők jellem- és emberformáló erejének kibontakoztatásában nekik döntő szerepük van. Rajtuk nagymértékben múlik, hogy a leszerelő fiatalok hogyan állják majd meg helyüket a munkában, a társadalmi és magánéletben. Kívánjuk valamennyi pedagógusnak és nevelőnek, hogy fáradságos munkájuk neveltjeik, tanítványaik harmonikus fejlődésében gyümölcsözzön, szocialista hazánk, mindannyiunk javára. * A Üdvözlet FEGYVERBARÁTAINKNAK P. I.ZIRJANOV VEZÉREZREDES ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Határőrsége parancsnokának, LEZSEPEROV VEZÉRŐRNAGYELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Határőrsége politikai csoportfőnökének, MOSZKVA Kedves elvtársak! Drága szovjet barátaink! A szovjet határőrség születésének 52. évfordulója alkalmából — a BM Határőrség egész személyi állománya és a magunk nevében — fogadják elvtársi, baráti, fegyvertársi üdvözletünket és jókívánságainkat. A szovjet határőrség történelme — megalakulásától kezdve a mai napig — hűen tükrözi a szovjet nép fegyveres erejénekfejlesztése, a Szovjetunió államhatárainak őrzése, védelme terén elért sikereket. A szovjet határőrség megalakulásának 52. évfordulóját azokban a napokban ünnepeljük, amikor a szovjet és a magyar határőrök emlékeiben még frissen élnek azok a mély benyomások, amelyeket a nagy forradalmár, gondolkodó és internacionalista, Vlagyimir Hjics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken szereztek. A lenini évforduló jegyében az országunk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken tisztelettel és megbecsüléssel emlékeztünk azokraa hős szovjet határőrökre, harcosokra, akik életüket áldozták a szabadságért, a népek — köztük a magyar nép — felszabadításáért. Hálával emlékezünk arra a nagy segítségre, amelyet országunk felszabadulása után a szovjet hadseregtől, a határ menti szovjet helyőrségektől kaptunk a határőrség létrehozásához és munkájához. A Szovjetunió Határőrsége és a BM Határőrség között szoros munkakapcsolat alakult ki és a szovjet határőrök gazdag tapasztalataikkal segítették fiatal határőrségünket, messzemenően hozzájárulva ezzel határaink biztonságos lezárásához, erősítéséhez. Szívünkbe zártuk azoknak a szovjet katonáknak az emlékét, akik szolgálatellátás közben, természeti csapásoknál, 1956-ban a proletárdiktatúra védelme érdekében életüket áldozták. Hősi tetteik és életük példaként áll előttünk és példa lesz a jövő fiatal határőrnemzedéke számára is. A szovjet határőrök példát mutattak a helytállásban a kínai provokáció időszakában is. A proletár internacionalizmus szellemétől áthatva mi is készen állunk arra, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi szocialista országának fegyveres erőivel vállvetve részt vegyünk az esetleges imperialista támadás visszaverésében. Nagy örömünkre szolgál, hogy megbonthatatlan fegyverbarátságunk a béke és a szocializmus ügyének sikere érdekében egyre tovább fejlődik, erősödik. A szocialista haza védelméről és a proletár internacionalizmus erősítéséről szóló lenini hagyaték ragyogó megvalósulása megy végbe a népeink és pártjaink közötti testvéri viszony fejlődésében, a szovjet és a magyar fegyveres erők harci együttműködése terén. Engedjék meg, drága barátaink, hogy az ünnep alkalmával a magunk és a BM Határőrség egész személyi állománya nevében felelősségteljes munkájukhoz további sikereket, erőt, egészséget és sok boldogságot kívánjunk. Budapest, 1970. május 25. Elvtársi üdvözlettel: SZABÓ GUSZTÁV vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka A Szovjetunió Határőrsége fennállásának 52. évfordulója alkalmával május 28-án Munkácson ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett Nagy Jenő elvtárs, az MSZBT Országos Elnökségének tagja. Böröcz István alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkára és Gerencsér József ezredes, a nyírbátori határőrkerület parancsnoka és más vezető beosztású elvtársak. Az ünnepségről lapunk következő számában adunk részletes tudósítást. DR. ÁBEL LÁSZLÓ ezredes, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke, országos parancsnokhelyettes BÖRÖCZ ISTVÁN alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkára HAZÁÉRT AUMUTMMl«Otl*IMU*NATUOMlAM« A BM HATÁRŐRSÉG ÉS A BM KARHATALOM LAPJA. Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGŐS LÁSZLÓ, olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ, kép- és tördelőszerkesztő: BALOGH DEZSŐ. SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 124-936, 364-547/198-as mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnöksége. Felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Előfizetési ára havonta 6,- Ft - BELSŐ HASZNÁLATRA: 70.3053 2 - Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v. :Bolgár Imre. ■L, BE -V— Halász Antal ezredes adta át a sikeres szereplésért az okleveleket és plaketteket A katonaművészek örömmel fogadták az elismerést I A Fegyverbarátok Felszabadulási Fesztiválja Úgy kezdődött, mint a hasonló rendezvények. A közönség elfoglalja a helyét, sajátos zúgással telítve a termet. A szereplők ki-kilesnek a függöny mögül, az öltözőkben izgalmas készülődés. Mégis különbözik ez a rendezvény a többiektől. A díszes meghívó a Fegyverjáratok Felszabadulási Fesztiválja központi rendezvényére szól. A folyosókon, a lépcsőkön mindenütt fellépésre készülő fiúk, lányok. Betöltik a Belügyminisztérium Központi Klubjának helyiségeit. Akadnak közöttük ismerősök, a volt Gerilla-együttes egyik tagja, azután a kőszegi táncosok, Krasznai őrvezető — de ki győzi a forgatagban megtalálni ismerőseit? A műsor is kezdődik, a vendégek között magas rangú szovjet és magyar tisztek. A tv-ből népszerű Takács Marika nyitotta meg az ünnepséget. A moraj elült, az arcokon várakozás. A színpadot először a kórus tölti ki. Hangorkán ömlik a nézőtérre, a testek átveszik a zene ütemét. Magyar és orosz dalok. Nagyszerű kezdés. A színpad hangulata hatalmába keríti a nézőket. Jönnek a kőszegiek, felszabadultan táncolnak. Nem is táncolnak, élnek. Nem látszik, hogy már egy hete szinte minden nap fellépnek az ország különböző részeiben. Arra sem gondol senki, hány együttes közül, hány területi vetélkedőn keresztül jöttek ide, hogy néhány percig egybeolvadjanak a tánccal. A közönség tapsol, lelkesedik, majd némán hallgatja a következő szavalatot. Látszik, hogy a szereplők is versengenek. Honvédek a határőrökkel, karhatalmisták a szovjet katonákkal. — Nincsenek határok, jegyezd meg ezt a szójátékot! — súgja egyik ismerősöm, mikor a szovjet egyenruhás katona magyar táncdalt énekel. Életképek következnek, művészi fokon megformálva. Vajon hány ezren akartak a különböző fegyvernemeknél eljutni erre a bemutatóra? Hány ezer más szereplő tanulta szerepét a jelszó jegyében? Már nemcsak a határőrök érdekelnek, leköt és felszabadít az egész műsor. — Nem tudom, honnan terem ennyi tehetséges katona? — mondja szünetben valaki. — Van ebben a műsorban valami, amit csak ők tudnak, ahogyan csak ők tudják, még a profiknál is jobban. Szinte nem is játszanak, annyira igaz és szép, amit csinálnak. Mintha ettől függne a sorsuk, olyan lelkesedéssel mondják szerepeiket. __ És így folytatódott a második részben is: önkéntelenül érzi az ember, hogy a szereplők ugyanolyanok, mint ő, csak most táncolnak, örülnek, szórakoztatnak. Nem mondják, hogy éljen a fegyverbarátság, de ahogy egymás után fellépnek, ahogy segítenek egymásnak, ahogy értik egymást , az maga a fegyverbarátság. Nem különülnek el, együtt adnak valami csodálatos egészet. S Bánki István kitűnő rendezése csak tovább fokozta ezt a hatást. Hamar véget ért a műsor, legalábbis úgy tetszett, pedig nem volt rövid. A közönség hazaindult, a folyosón mutogatva beszélik meg a látottakat. A szereplők még maradnak. Társalognak, énekelnek és elmesélik egymásnak élményeiket. Délszláv kóló, előadják a határőrök