A Hazáért, 1970 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-03 / 22. szám

IШШЯШ Pedagógusokat köszöntünk Immár hagyományossá vált, hogy június első vasárnapján az egész ország szeretettel köszönti a pedagógusok sok tízezres táborát. Csatlakozva a jókí­vánságokhoz, mi is kívánunk valamennyiüknek erőt, egészséget és sok türelmet áldozatos, nehéz, de szép hivatásukhoz. A pedagógusoknak és mindazoknak, akik vala­milyen formában neveléssel és oktatással foglal­koznak, társadalmunkban rendkívül jelentős sze­repük van. A fiatalságot formálják, alakítják s ezért nem kis mértékben közrejátszanak abban, hogy milyen lesz az idősebb nemzedék életének, munkájának folytatása. Az álmok, a tervek valóra váltásának képességét elsősorban a pedagógusok oltják az ifjúságba. Az tehát, hogy az idősebbek helyére évről évre lépő fiatalok miként képesek beilleszkedni a társa­dalom közösségébe, és hogyan állják meg helyüket egészében és ki-ki a maga posztján, nagymérték­ben az őket nevelő, tanító pedagógusokon múlik. Kialakított szocialista nevelési rendszerünkben — család, iskola, munkahely, ifjúsági szervezet, fegy­veres erők stb. — döntő szerepe van a tanítóknak, nevelőknek. A közép-, sőt, a főiskola befejezéséig foglalkoznak az ifjúság tudásának gyarapításával, jellemének, személyiségének formálásával. A szocializmust építő társadalmunk, pártunk és kormányunk társadalmi fontosságukból fakadóan mind nagyobb erkölcsi megbecsülésben részesíti a pedagógusokat, a nevelőket. S ehhez előbb-utóbb igazodik majd végzett munkájuk anyagi elisme­rése is. A pedagógusnap alkalmával megbecsülésünk és tiszteletünk jeleként — kipirult arcú, hálás ta­nulókkal és szülőkkel együtt — jelképesen mi is átnyújtunk egy csokor virágot az óvodákban, isko­lákban, a tanyákon, falvakban és városokban az ifjúság és az egész népünk jövője érdekében tevé­kenykedő valamennyi nevelőnek. Velük együtt köszöntjük a katonai tanintézetek­ben munkálkodó tanárokat, nevelőket, akik a tiszti, tiszthelyettesi hivatás eredményes gyakorlására ké­szítik fel a növendékeket, hallgatókat. A katona­­pedagógus hivatása — ha lehet — még nehezebb a polgári pedagógusokétól, több velük szemben a követelmény, mások a feltételek. Ezért is elismerés jár munkájukért. Köszöntünk valamennyi parancsnokot, hiszen ők elsőszámú nevelői beosztottaiknak. Amikor a fiatal újonc bevonul, nekik kell folytatni azt a munkát, melyet a családi és az iskolai nevelés elkezdett. Türelmes, hozzáértő és szeretetteljes nevelő mun­kával nekik kell — igen rövid idő alatt — a hazá­hoz, a néphez és a társadalmi rendszerhez hű, jó katonákat, határőröket és karhatalmistákat nevelni. Majd pedig katonaidejük alatt is növelni bennük a szocialista erkölcsi értékeket. A fegyveres erők jellem- és emberformáló erejének kibontakoztatá­sában nekik döntő szerepük van. Rajtuk nagymér­tékben múlik, hogy a leszerelő fiatalok hogyan áll­ják majd meg helyüket a munkában, a társadalmi és magánéletben. Kívánjuk valamennyi pedagógusnak és nevelő­nek, hogy fáradságos munkájuk neveltjeik, tanítvá­nyaik harmonikus fejlődésében gyümölcsözzön, szo­cialista hazánk, mindannyiunk javára. * A Üdvözlet FEGYVERBARÁTAINKNAK P. I.­ZIRJANOV VEZÉREZREDES ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Határőrsége parancsnokának, LEZSEPEROV VEZÉRŐRNAGY­­ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Határőrsége politikai csoportfőnökének, MOSZKVA Kedves elvtársak! Drága szovjet barátaink! A szovjet határőrség születésének 52. évfordulója alkalmából — a BM Határőrség egész személyi állománya és a magunk nevében — fogadják elvtársi, baráti, fegyvertársi üdvözletünket és jókívánsá­gainkat. A szovjet határőrség történelme — megalakulásától kezdve a mai napig — hűen tükrözi a szovjet nép fegyveres erejének­­fej­lesztése, a Szovjetunió államhatárainak őrzése, védelme terén elért sikereket. A szovjet határőrség megalakulásának 52. évfordulóját azokban a napokban ünnepeljük, amikor a szovjet és a magyar határőrök emlékeiben még frissen élnek azok a mély benyomások, amelyeket a nagy forradalmár, gondolkodó és internacionalista, Vlagyimir Hjics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ju­bileumi ünnepségeken szereztek. A lenini évforduló jegyében az országunk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken tiszte­lettel és megbecsüléssel emlékeztünk azokra­­a hős szovjet határ­őrökre, harcosokra, akik életüket áldozták a szabadságért, a népek — köztük a magyar nép — felszabadításáért. Hálával emlékezünk arra a nagy segítségre, amelyet országunk felszabadulása után a szovjet hadseregtől, a határ menti szovjet helyőrségektől kaptunk a határőrség létrehozásához és munkájához. A Szovjetunió Határőrsége és a BM Határőrség között szoros munkakapcsolat alakult ki és a szovjet határőrök gazdag tapasztala­taikkal segítették fiatal határőrségünket, messzemenően hozzájárulva ezzel határaink biztonságos lezárásához, erősítéséhez. Szívünkbe zártuk azoknak a szovjet katonáknak az emlékét, akik szolgálatellátás közben, természeti csapásoknál, 1956-ban a pro­letárdiktatúra védelme érdekében életüket áldozták. Hősi tetteik és életük példaként áll előttünk és példa lesz a jövő fiatal határőr­nemzedéke számára is. A szovjet határőrök példát mutattak a helytállásban a kínai provokáció időszakában is. A proletár internacionalizmus szellemétől áthatva mi is készen állunk arra, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi szo­cialista országának fegyveres erőivel vállvetve részt vegyünk az esetleges imperialista támadás visszaverésében. Nagy örömünkre szolgál, hogy megbonthatatlan fegyverbarátsá­gunk a béke és a szocializmus ügyének sikere érdekében egyre to­vább fejlődik, erősödik. A szocialista haza védelméről és a proletár internacionalizmus erősítéséről szóló lenini hagyaték ragyogó meg­valósulása megy végbe a népeink és pártjaink közötti testvéri vi­szony fejlődésében, a szovjet és a magyar fegyveres erők harci együttműködése terén. Engedjék meg, drága barátaink, hogy az ünnep alkalmával a ma­gunk és a BM Határőrség egész személyi állománya nevében fele­lősségteljes munkájukhoz további sikereket, erőt, egészséget és sok boldogságot kívánjunk. Budapest, 1970. május 25. Elvtársi üdvözlettel: SZABÓ GUSZTÁV vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka A Szovjetunió Határőrsége fennállásának 52. évfordulója alkal­mával május 28-án Munkácson ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett Nagy Jenő elvtárs, az MSZBT Országos Elnökségének tagja. Böröcz István alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkára és Gerencsér József ezredes, a nyírbátori határőrkerület pa­rancsnoka és más vezető beosztású elvtársak. Az ünnepségről lapunk következő számában adunk részletes tu­dósítást. DR. ÁBEL LÁSZLÓ ezredes, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke, országos parancsnokhelyettes BÖRÖCZ ISTVÁN alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkára HAZÁÉRT AUMUTMMl«Otl*IMU*NATUOMlAM« A BM HATÁRŐRSÉG ÉS A BM KARHATALOM LAPJA. Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGŐS LÁSZLÓ, olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ, kép- és tördelőszerkesztő: BALOGH DEZSŐ. SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 124-936, 364-547/198-as mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnöksége. Felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Előfizetési ára havonta 6,- Ft - BELSŐ HASZNÁLATRA: 70.3053 2 - Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v. :Bolgár Imre. ■L, BE­­ -V— Halász Antal ezredes adta át a sikeres szereplésért az okleveleket és plaketteket A katonaművészek örömmel fogadták az elismerést I A Fegyverbarátok Felszabadulási Fesztiválja Úgy kezdődött, mint a ha­sonló rendezvények. A közön­ség elfoglalja a helyét, sajá­tos zúgással telítve a termet. A szereplők ki-kilesnek a függöny mögül, az öltözők­ben izgalmas készülődés. Mégis különbözik ez a ren­dezvény a többiektől. A dí­szes meghívó a Fegyverjá­ratok Felszabadulási Feszti­válja központi rendezvényére szól. A folyosókon, a lépcső­kön mindenütt fellépésre ké­szülő fiúk, lányok. Betöltik a Belügyminisztérium Köz­ponti Klubjának helyiségeit. Akadnak közöttük ismerősök, a volt Gerilla-együttes egyik tagja, azután a kőszegi tán­cosok, Krasznai őrvezető — de ki győzi a forgatagban megtalálni ismerőseit? A műsor is kezdődik, a vendé­gek között magas rangú szov­jet és magyar tisztek. A tv-ből népszerű Takács Marika nyitotta meg az ün­nepséget. A moraj elült, az arcokon várakozás. A szín­padot először a kórus tölti ki. Hangorkán ömlik a néző­térre, a testek átveszik a zene ütemét. Magyar és orosz dalok. Nagyszerű kezdés. A színpad hangulata ha­talmába keríti a nézőket. Jönnek a kőszegiek, felsza­badultan táncolnak. Nem is táncolnak, élnek. Nem lát­szik, hogy már egy hete szinte minden nap fellépnek az ország különböző részei­ben. Arra sem gondol senki, hány együttes közül, hány területi vetélkedőn keresztül jöttek ide, hogy néhány percig egybeolvadjanak a tánccal. A közönség tapsol, lelkesedik, majd némán hall­gatja a következő szavalatot. Látszik, hogy a szereplők is versengenek. Honvédek a ha­tárőrökkel, karhatalmisták a szovjet katonákkal. — Nincsenek határok, je­gyezd meg ezt a szójátékot! — súgja egyik ismerősöm, mikor a szovjet egyenruhás katona magyar táncdalt éne­kel. Életképek következnek, mű­vészi fokon megformálva. Vajon hány ezren akartak a különböző fegyvernemek­nél eljutni erre a bemuta­tóra? Hány ezer más sze­replő tanulta szerepét a jel­szó jegyében? Már nemcsak a határőrök érdekelnek, le­köt és felszabadít az egész műsor. — Nem tudom, honnan terem ennyi tehetséges ka­tona? — mondja szünetben valaki. — Van ebben a mű­sorban valami, amit csak ők tudnak, ahogyan csak ők tudják, még a profiknál is jobban. Szinte nem is ját­szanak, annyira igaz és szép, amit csinálnak. Mintha ettől függne a sorsuk, olyan lel­kesedéssel mondják szerepei­ket. __ És így folytatódott a má­sodik részben is: önkéntele­nül érzi az ember, hogy a szereplők ugyanolyanok, mint ő, csak most táncolnak, örül­nek, szórakoztatnak. Nem mondják, hogy éljen a fegy­verbarátság, de ahogy egy­más után fellépnek, ahogy segítenek egymásnak, ahogy értik egymást , az maga a fegyverbarátság. Nem külö­nülnek el, együtt adnak va­lami csodálatos egészet. S Bánki István kitűnő rende­zése csak tovább fokozta ezt a hatást. Hamar véget ért a műsor, legalábbis úgy tetszett, pedig nem volt rövid. A közönség hazaindult, a folyosón mu­togatva beszélik meg a látot­­­takat. A szereplők még marad­nak. Társalognak, énekelnek és­ elmesélik egymásnak él­ményeiket. Délszláv kóló, előadják a határőrök

Next