Határőr, 1976 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-08 / 1. szám

A XL KONGRESSZUS SZELLEMÉBEN ELVTÁRSAK! Nagy sikerekkel zártuk felszabadulásunk harmincadik évfordulójának évét nemzetközi és belpolitikai téren egyaránt. A szocializmus, a béke erőinek évtizedes fá­radhatatlan kezdeményezései, kitartó harca, az erővi­szonyoknak a szocialista tábor javára történő jelentős változása eredményeként aláírásra került az európai bé­kéről és biztonságról szóló közös közlemény. Pártunk XI. kongresszusa jelentős eredményekről adhatott szá­mot társadalmi, gazdasági, kulturális életünk célkitűzé­seinek teljesítésében. Jólesett valamennyiünk számára pártunk értékelése, mely szerint az alkotó munka sike­reihez hozzájárult államunk szilárd közrendje és köz­­biztonsága is. Ugyanakkor jóleső érzéssel tölt el ben­nünket a dokumentumokban rögzített azon megállapí­tás, hogy egyéb szervek mellett a Belügyminisztérium személyi állománya és önkéntes segítői is becsülettel teljesítik feladataikat. ELVTÁRSAK! A XI. kongresszus határozatainak, a fejlett szocializ­mus építése feladatainak megvalósítása magasabb szín­vonalú, tervszerűbb és szervezettebb munkát követel egész társadalmunktól, minden állami és társadalmi szervtől, így a belügyi szervektől is. A határozat hang­súlyozta, hogy „Államunk a jövőben is következetesen érvényt szerez a szocialista törvényességnek: mindenki­től egyaránt megköveteli az egész nép érdekeit kifejező törvények megtartását, és védi a törvényeink szerint élő állampolgárok biztonságát". A kongresszus határozatai­ból a belügyi szervekre háruló feladatoknak csak akkor tudunk megfelelni, ha az állam- és közbiztonság védel­mében növeljük a rendőri, határőrizeti és ezzel egyide­jűleg az összbelügyi munka színvonalát. Megnövekedett feladataink eredményes teljesítéséhez jelentős tartalékaink vannak: a dolgozók széles köré­nek mindinkább tapasztalható támogatásában, a tudo­mányos-technikai forradalom eredményeinek célirányos felhasználásában, a baráti szocialista országok, első­sorban a Szovjetunió nagy múlttal rendelkező állambiz­tonsági, belügyi szerveivel kialakított szervezettebb ta­pasztalatcserében és kádereink politikai-szakmai fel­­készültségének emelésében. A belügyi munka továbbfejlesztésének, tartalékaink gondosabb hasznosításának fontos éve lesz az előttünk álló 1976-os esztendő. Kívánok a Belügyminisztérium egész személyi állomá­nyának, önkéntes segítőinek az új esztendőben sikerek­ben és eredményekben gazdag jó munkát, társadalmi és egyéni életükben sok boldogságot, erőt, egészséget. Benkei András belügyminiszter ma ШШШ FEGYVERES TÁMADÁS HATÁRŐRÖK ÉS POLGÁRI LAKOSOK ELLEN December 24-én Fövényi Géza 27 éves, büntetett előéletű segédmun­kás ba­latonfűzfői lakos, aki felesé­gével együtt külföldre akart szökni, a tompai határőrőrs szakaszán egy saját maga által készített fegyverrel, több lövéssel életveszélyesen megse­besítette a szolgálatát teljesítő Sípos János határőrt, majd annak géppisz­tolyát elrabolta. Fövényi, feleségével együtt, elmenekült. A rendőrség 25-én hajnalban az asszonyt, aki 19 éves, háztartásbeli, balatonfűzfői lakos, a kisszállási vasútállomáson elfogta. Fövényiné beismerte, hogy férjével együtt kül­földre akartak szökni. A fényképes körözés alapján a kis­kunhalasi vasútállomáson egy moz­donyvezető észrevette, hogy Fövényi Géza felszállt a vonatra. Értesítette a pályaudvaron szolgálatot teljesítő határőr- és rendőr járőröket, akik Fövényit személyazonosságának iga­zolására szólították fel. A bűnöző ekkor a rabolt géppisztollyal lövöl­dözni kezdett, és két fűtőházi dolgo­zót megsebesített. Egyikük, Koleszár Balázs 29 éves kelebiai lakos, a hely­színen meghalt, a másikat, Molnár János 48 éves kelebiai lakost, súlyos állapotban kórházba szállították. A rendőri és munkásőregységek Fövényi Gézát tűzharcban agyonlőt­ték. * * * Sípos János határőr betegágya mellett ezekben a napokban orvosok, ápolónők vimasztanak, s mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a fiatal katona életét, elhárítsák a súlyos sérülés következményeit. A nehéz órákban, az életéért folytatott küzdelemben szülei, testvérei, isme­rősei mellett a határőrök és szinte az egész ország lakossága mély együttérzéssel, nagy aggodalommal figyeli azokat a híreket, melyek a fiatal katona egészségi állapotáról érkeznek. Sípos elvtárs 1974. július 4-én vo­nult be a határőrséghez tényleges katonai szolgálatra. A kommunista fiatalember nemcsak a korábbi mun­kahelyén, az abádszalóki téesz trak­torosaként állta meg becsülettel a helyét, hanem a kiképzés során, majd a tompai őrsön nap mint nap bizonyította, hogy legjobb tudása, kommunista hitvallása szerint veszi ki részét a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetéből. A csen­des, szerény fiatalembert, a fiatal kommunistát nagyon szerették har­costársai, parancsnokai. Sípos elvtárs mindig élen járt a kiképzésben, a határőrizeti, politikai feladatok vég­rehajtásában. Munkája elismerése­ként eddig 7 esetben részesült dicsé­retben, és kétszer nyerte el Az egy­ség élenjáró katonája címet. Mint párttag, mindig élen járt az agitációs, a politikai nevelőmunkában és ja­vaslataival, észrevételeivel aktívan segítette az alegység vezetését. Azon az éjszakán éppen a szolgá­latból vonult be, amikor észrevette az erdő sűrűjében lapuló idegeneket, s igazolásra szólította fel őket. Vá­ratlanul érte az orgyilkos lövése, s már nem volt annyi ereje, hogy tá­madójával felvehesse a harcot. Sípos elvtárs súlyos sérülésekkel, életveszélyes állapotban került a kórházba, s bár már jobban van, az életét fenyegető veszély még nem múlt el. Orvosaival együtt mi is bí­zunk felépülésében, s reméljük, mi­előbb gyógyultan hagyja el a beteg­ágyat. Sípos János határőr eddig kétszer érte el Az egység élenjáró katonája címet - igf­i­f­m .ér" I ! " Orvosai mindent elkövetnek a fiatal határőr felépüléséért (Fotó: Kelemen) Az olvasóház Lapunk harmincegyedik évfolyamát kezdte el ez év ele­jén. S mint bizonyára minden kedves olvasónknak azon­nal feltűnt, a neve is megváltozott: ismét Határőr lett. A névváltozás abból a nemes törekvésből ered, hogy lapunk címét tartalmához igazítsuk. Évek óta határőreink életéről, hétköznapjairól, nehéz szolgálatáról írunk, s ol­vasóink nagy része is határőrző katona. Amikor 1946. május elsején lapunk első száma megje­lent, ugyanezt a címet viselte. Azóta országunk életében, a határőrszolgálatban is nagy változások mentek végbe. Az akkori határőrök javakorabeli férfiak lettek, sokuk­nak gyermeke is kiszolgálta a katonaidőt, s nem egynek már az unokája is katonasorba lép. Nemes és szép ha­gyományoknak teszünk eleget, amikor újra felvesszük a Határőr nevet. Az elmúlt harminc esztendő kedvező gazdasági, politi­kai, társadalmi változásai eredményeként a határőrizet társadalmi bázisa kiszélesedett. Határt őrző fegyveres fiaink a társadalom megbecsült, tisztelettel övezett tag­jai, akiket a köz javára végzett, nehéz, fegyveres szolgá­latukban a határ menti lakosság aktívan segít. Kormányunk alapvető rendeletekben szabályozta nem­rég az országunk belső rendje és határaink sérthetetlen­sége felett őrködő szerveink feladatát, az állambiztonsági, a rendőri, a határőri tevékenységet. Határőrizeti mun­kánk fontos része az állam belső rendje fölött őrködő fegyveres szervek össztevékenységének, éppen ezért attól elválaszthatatlan. Minden jelentősebb akciónkban számít­hatunk segítségükre: a rendőrökre, munkásőrökre, a Ma­gyar Néphadsereg katonáira, s nem utolsósorban a határ­ ­ menti lakosság soraiból kikerülő önkéntes segítőinkre. A határőrszolgálatban, egyebek mellett, ez az egyik legdön­tőbb változás a harminc évvel ezelőtti helyzethez képest. Amikor lapunk ismét felveszi a Határőr nevet, egyút­tal felkészül olvasói táborának bővülésére is. Ésszerű ez, mert a határőrök önkéntes segítőinek lapjává is kí­ván válni, lehetővé téve, hogy a tizenöt éve megjelenő s most a Határőrrel egyesülő Határvidék olvasói — mini­mális összegért — előfizethessék az új nyomdai eljárás­sal, szebb kivitelben, gazdagabb tartalommal megjelenő Határőrt. A szerkesztőség az új lap megjelentetése kapcsán olva­sóinak csak annyit ígérhet, s ezt jó szándékkal, ereje tel­jes latba vetésével meg is teszi, hogy mint az elmúlt har­minc évben volt, továbbra is segítője, barátja marad min­den határőrnek, önkéntes határőrnek, minden kedves ol­vasójának. A Határőr szerkesztősége

Next