Határőr, 1981 (36. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-06 / 45. szám
A BÜNTETETT ELŐÉLETŰ gödöllői Vonnák István Bajánsenye térségében akart átszökni Jugoszláviába. Kísérlete ezúttal sem járt eredménnyel. Ezúttal sem, hiszen 1970-től, szinte évenként próbálkozott az ország különböző határszakaszain. Zalalövő községben felfigyeltek rá a helyi lakosok, és értesítették a rendőrőrsöt. Novák József rendőr törzsőrmester a gyors és pontos információ alapján könnyűszerrel ráakadt a határsértőre. Vonnák hamarosan a nyolcadik határsértési kísérlet miatt fog számot adni viselt dolgairól a bíróság előtt• KÜLÖNÖS MESÉVEL ÁLLT ELŐ az az idegen állampolgár, akit a minap a Kelebia felé tartó nemzetközi gyorsvonaton fogott el Rostás Róbert szakaszvezető, útlevélkezelő. A hamisított, fényképcserés úti okmánnyal kiléptetésre jelentkező határsértő elmondása szerint 100 iraki dinárért vett egy tuniszi útlevelet, abba a maga fényképét ragasztotta, majd a hamisítványt szerencsével próbálta ki több határon. Állítása szerint a magyar államhatáron is három ízben léptették már át, s csak most, negyedszerre bukott le, amikor pedig megtérni készült. Ügyének kivizsgálása folyamatban van. A kelebiai FEP-en október folyamán ez volt a kilencedik határsértési kísérlet. Valamennyit felfedték. • ALAPOSAN MEGSZERVEZTÉK a romániai Renate Binder Hollandiába szöktetését, mégsem sikerült. A 23 éves leány Nyugaton akart férjhez menni, útlevelet, engedélyt viszont nem kapott. Mégsem adta fel tervét, s akadtak segítői, egy holland házaspár személyében. A határsértő érvényes úti okmányokkal, turistacsoport tagjaként utazott Magyarországra. A segítők már várták itt, s a romániai nőt a gépkocsijukban kiépített rejtekhelyre bújtatták. A szöktetés fedezésére magukkal hozták tizenegy éves gyermeküket is, de kísérletükre, az elterelő műveletek ellenére is, Hegyeshalomban fény derült. Az alapos ellenőrzés során Káló József törzsőrmester, útlevélkezelő és Levéli Mátyás pénzügyőr szakaszvezető ráakadt az elbújtatott határsértőre. • VONATON AKARTA MEGKÖZELÍTENI a határt az a két külföldi, aki a szobi FEP-en érvényes úti okmányokkal érkezett hazánkba. Tervük — Búcsú térségében Ausztriába szökni — azonban hamar szertefoszlott. Németh János főtörzsőrmester gyakorlott szemmel szűrte ki a két idegent a Sárvár—Szombathely között közlekedő vonat utasai közül. Keresztkérdéseibe a határsértők belezavarodtak, s a később náluk megtalált okmányok és külföldi címek egyértelműen bizonyították szándékukat. HÁROM GYERMEKÉVEL indult a határnak az a külföldi nő, aki október 10-én érkezett a ferihegyi FEP-en át hazánkba. Külföldi segítői gépkocsin levitték a magyar—jugoszláv határhoz. A határsértő onnan gyalog akarta folytatni útját abban a reményben, hogy Jugoszláviában csatlakozhat segítőihez. Ám jól kitervelt kísérletük nem járt eredménnyel, mert a Honklik István százados alegységére bízott szakaszon a határtól két kilométerre Orosz Mihály határőr feltartóztatta a nyugati rendszámú gépkocsit, és a kivizsgálás során fény derült a határsértési szándékra. Nem sokkal később másik két külföldi tűnt fel az őrs működési területén. Az 1962-ben leszerelt volt határőr, Szabó Dániel észrevette őket, s jelzésére razziával elfogták ezt a két határsértőt is. GOMBÁZNI ÉS KOCSMÁZNI indult Magyarországra az a négy külföldi fiatalember, akikre egy helyi lakos figyelt fel. Szólt Jurkó Lászlónak, az önkéntes határőrök csoportvezetőjének, ő jelezte a történteket Komlós Ferenc hadnagy alegységének, s az esemény kivizsgálására küldött riadócsoport gyorsan ráakadt a határsértőkre. Balla József szakaszvezető, a riadócsoport parancsnoka felszólításának azonban azok nem akartak eleget tenni. Menekülni próbáltak, de a figyelmeztető lövések észhez térítették őket.• 152 KVARCÓRÁT és 200 elemet akart az országba csempészni a rábafüzesi FEP-en belépésre jelentkező Jan Skrok lengyel állampolgár. Gépkocsijában a mintegy 170 000 forint értékű csempészárut Csécsényi Zoltán pénzügyőr őrmester és Verpulácz Zoltán határőr, útlevélkezelő fedte fel. L. T. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KERES POLITIKAI HETILAPJA Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGÖS LÁSZLÓ; olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: TAKÁCS ISTVÁN. Levélcím: HATÁRŐR szerkesztősége, 1391 Budapest, Pf. 208 vagy 1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 324-936, 364-547/36-046-os mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrsége politikai csoportfőnöksége, felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Terjeszti :a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlapíródénál, Budapest V., József nádor tér 1. 1900. Előfizetési ára havonta 14 forint, évente 168 forint. ZÁRT TERJESZTÉSŰ KIADVÁNY. Az előfizetők kötelesek gondoskodni arról, hogy a hetilap illetéktelen kezekbe ne kerüljön. Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. 81.2302/2-45 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándorné SZÓVAL, TETTEL... Hosszú sor kígyózik az egyik tanterem felé azon a kiképzőbázison, amelyet Sándor János alezredes irányít. Tán csak nem valamelyik foglalkozás kelt ilyen nagy érdeklődést? Inkább bizony osztogatnak ott valamit! Hiszen úgy tülekednek a fiatalok. Osztanak bizony — jegyzi meg némi rosszmájúsággal az egyik tiszta, két nap szabadságot és sört. Hát ez tény: aki vért ad, az jogosult jutalomszabadságra, és folyadékutánpótlás gyanánt sörre is. Ennek ellenére a kiképzőbázis KISZ-bizottságának titkára, Dombi Sándor szakaszvezető, élénken tiltakozik: legutóbb, az előző kiképzési ciklus alatt hírré tették, hogy a kedvezmények közül csak a sörre tarthatnak igényt a véradók, mert a két nap szabadság adására nincs idő. Mégis özönlöttek a fiatalok, mert a KISZ-bizottság okos szóval, szívrehatóan agitált. Akkor 136-an, összesen 63 liter vért adtak, hogy segítsenek a rászorulóknak — csupán emberségből. Most sem lesz kevesebb az életet mentő vér. Vagyis a szabadság és a sör kellemes velejárója, mintsem ösztönzője az emberségből fakadó őszinte segítőkészségnek. Nagyobb mozgósító hatása van annak, hogy például a KISZ-bizottság titkára is jó példával járt elöl, ötszörös véradó, s bár tudja, hogy az előírások a katona számára évente csak egyszer teszik lehetővé a véradást, ő az idén már kétszer tartotta karját a steril palack felé. Lengyel Fotó: Bausz járőr aáton I. Helyzetkép Az út. A határ felől jön a mély völgyben, kétoldalt már a színesedő őszi hegyek, de ez nem látszik, hiszen korán sötétedett, s most már valamiképpen az éj közepén járunk. A hegyek tehát feketék s alattuk a vasúti töltés hosszú, alig sejlő vonal; a töltés és az országút nekiszegeződik a városnak. De hogy egészen pontosak legyünk, már mélyen bent jár a városban, itt az üdülőtelep, a strand, sok hétvégi ház, s a közelben szikráznak az új lakótelep tizenvalahány emeletes betonhasábjai. Éjjel két óra, az ablakszemek lassan-lassan kihunynak és különös fehér fénnyel világolnak a lámpák az üdülőtelepen, a strand körül. Ötödik órája az utat őrzi Győri Alfréd határőr, lehúzódva a fák alá. Odaát. A szomszédos csehszlovák határőrizeti szerveknek valaki bejelenti, hogy talált egy lezárt, üres gépkocsit, közel a határhoz. S ez még nem lenne gyanús, de a rendszámtáblája szerint a kocsi kladnói illetőségű, s mélyen a fák alá állították be, mintha rejtegetni akarnák a kíváncsi szemek elől. Éjjel fél kettő van, a csehszlovák határrendőrség ügyeletese veszi a telefont, kiszól a forgalom-ellenőrzőpontra, de ott nem tudnak semmit, aztán, ahogyan szokta, értesíti a magyar őrsöt. Csorna őrvezető az ügyeletes, följegyzi az adatokat, és szól minden kintlevő járőrnek. 2. Ketten közelednek Adat, figyelmeztetés itt mindig előfordulhat. Más kérdés, hogy ki mennyire veszi komolyan. Győri Alfréd komolyan veszi. Tompíthatná a fáradtság, hűvös szél is fújdogál a völgyben a nagy hegyek alatt, ez itt egy huzatos, hajas, nagyon huzatos szolgálati hely. Le-lehajol, hogy a fények jó szögben világítsák meg előtte a széles országutat, s hallgatózik, hogy nem támad-e valami szokatlan zörej a töltés oldalán, a fák alatt. De biztonságban lehet, mert a kutyája, Emese is csöndben van. És akkor látja — a kutyája is jelzi —, hogy a határ felől ketten közelednek, nagy csomagokkal, de egyáltalán nem sietősen. Határsértők? Győri Alfréd az órájára pillant, éjjel három óra van, nemsokára hajnalodik. Mégis szinte minden nap előfordul, hogy ilyen későn is téved erre egy-egy gyalogos. Igazoltatni szokták, s udvariasan, jó utat kívánva továbbengedik az ilyen késői vándorokat. Győri Alfréd tehát már mozdulna, hogy kiállva az útra, szabályosan igazoltassa a közeledőket, de aztán eszébe villan, hogy a túloldalon valakik üresen hagytak egy gépkocsit, s hogy ezek ketten vannak, ő meg itt egyedül, tehát visszalép a kutyájáért, s pórázon tartva magával viszi az akcióra. A két idegen Győri elé ér az úton. Ő lent az árokban, a bokrok között, azok meg fönt a gyér fényben. Harminc év körüli, erőteljes férfiak. Egyforma két hátizsákkal. — Jó estét kívánok! — mondja Győri lentről, a sötétből —, határjárőr vagyok, kérem az okmányaikat ellenőrzésre! A két férfi, mintha nem is hozzájuk szólt volna, csak megy-megy rendületlenül. Állj! — csattan a kiáltás, de persze erre sem állnak meg, miért is állnának. Figyelmeztető lövést azonban csak végső esetben szabad leadni, hiszen közel a város. De azért van itt Emese, a németjuhász, hogy megoldja a fogas kérdést. Győri Alfréd hosszú pórázra ereszti a kutyát, s az ott nuorog, csattogtatja a fogát a két idegen sarkától néhány centiméternyire. Erre megállnak, mintha földbe gyökereztek volna. Dokument? — próbálkozik ily módon Győri Alfréd, s akkor a férfiak átadják az obscsánszkit, azaz csehszlovák személyi igazolványukat. Egyszóval: határsértők. Illegálisan jöttek át az államhatáron. 3. A dolgok tisztázása Bent az őrsön a két kladnói fiatalember először mindenféle bonyolult magyarázkodásba kezd. Odáig aztán eljutnak, hogy határsértést követtek el, elkérték a barátjuk autóját, a FEP előtt félreállították, a slusszkulcsot elrejtették a hátsó lökhárítóban, majd nekivágtak. Gondosan kikerülték a tanyákat, a lakott helyeket, megmásztak egy erdős bércet, s onnan ereszkedtek alá, közvetlenül a város határában, gondolván, hogy itt már biztonságban vannak. Ő — mondják —, ők csak Budapestre akartak menni vásárolni. Hogy miért van náluk térkész térkép Nyugat-Európáról, s főként miért a kétezer nyugatnémet márka? Egyszerű a magyarázat: egy hivatalos olasz út előtt Budapesten akarják bevásárolni a nélkülözhetetlen holmikat. No de márkáért, uraim?! Végül aztán bevallják: Magyarországon és Jugoszlávián keresztül Olaszországba tartottak volna. Sz. Győri Alfréd szolgálatban Bausz Sándor felvétele Az Igaz Szó szerkesztőségének, Budapest Kedves Elvtársak! A BM Határőrség személyi állománya és lapunk, a Határőr valamennyi munkatársa, színes és változatos lapjuk első megjelenésétől kezdve mint nélkülözhetetlen fegyvertársakra, barátokra tekintett önökre. A feladat közös: eszméink propagálása, pártunk katonapolitikájának ismertetése, a fegyveres erők tagjainak mozgósítása, a napról napra szükséges meggyőzés ügyünk igazáról. A megoldás természetesen sokféle. Ebben a harcban a „nehéztüzérségre", mint amilyenek a folyóiratok, a „gyalogságra”, mint amilyenek általában a lapok, s a „könnyűlovasságra" egyaránt szükség van, aminthogy e fegyvernemek pontos együttműködésére, összeforrottságára is. Az Igaz Szót a határőrök az őrsökön, a kiképzésen, a kerületparancsnokságokon mindig érdeklődéssel várják, örömmel veszik kézbe, élvezettel olvassák, hiszen a legkomolyabb témákról és dolgokról is változatosan, izgalmasan, közérthetően szól. Újságot nagyobb dicséret nem illethet, mint hogy megtalálta és megtalálja az utat az olvasók eszéhez, szívéhez. Az Igaz Szó kiérdemelte a dicséretet. Huszonöt éves jubileumuk alkalmából további eredményes együttműködést, sok sikert és a jó katonaköszöntéssel erőt, egészséget kívánunk az Igaz Szó minden szerkesztőjének és munkatársának. Elvtársi üdvözlettel: a HATÁRŐR szerkesztőségének kollektívája