Határőr, 1981 (36. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-06 / 45. szám

A BÜNTETETT ELŐÉLETŰ gödöllői Vonnák István Baján­­senye térségében akart átszökni Jugoszláviába. Kísérlete ezúttal sem járt eredménnyel. Ezúttal sem, hiszen 1970-től, szinte éven­ként próbálkozott az ország különböző határszakaszain. Zalalövő községben felfigyeltek rá a helyi lakosok, és értesítették a rend­őrőrsöt. Novák József rendőr törzsőrmester a gyors és pontos in­formáció alapján könnyűszerrel ráakadt a határsértőre. Vonnák hamarosan a nyolcadik határsértési kísérlet miatt fog számot adni viselt dolgairól a bíróság előtt• KÜLÖNÖS MESÉVEL ÁLLT ELŐ az az idegen állampolgár, akit a minap a Kelebia felé tartó nemzetközi gyorsvonaton fogott el Rostás Róbert szakaszvezető, útlevélkezelő. A hamisított, fény­­képcserés úti okmánnyal kiléptetésre jelentkező határsértő elmon­dása szerint 100 iraki dinárért vett egy tuniszi útlevelet, abba a maga fényképét ragasztotta, majd a hamisítványt szerencsével próbálta ki több határon. Állítása szerint a magyar államhatáron is három ízben léptették már át, s csak most, negyedszerre bukott le, amikor pedig megtérni készült. Ügyének kivizsgálása folyamat­ban van. A kelebiai FEP-en október folyamán ez volt a kilence­dik határsértési kísérlet. Valamennyit felfedték. • ALAPOSAN MEGSZERVEZTÉK a romániai Renate Binder Hollandiába szöktetését, mégsem sikerült. A 23 éves leány Nyu­gaton akart férjhez menni, útlevelet, engedélyt viszont nem ka­pott. Mégsem adta fel tervét, s akadtak segítői, egy holland házas­­­pár személyében. A határsértő érvényes úti okmányokkal, turista­­csoport tagjaként utazott Magyarországra. A segítők már várták itt, s a romániai nőt a gépkocsijukban kiépített rejtekhelyre búj­tatták. A szöktetés fedezésére magukkal hozták tizenegy éves gyer­meküket is, de kísérletükre, az elterelő műveletek ellenére is, He­gyeshalomban fény derült. Az alapos ellenőrzés során Káló Jó­zsef törzsőrmester, útlevélkezelő és Levéli Mátyás pénzügyőr sza­kaszvezető ráakadt az elbújtatott határsértőre. • VONATON AKARTA MEGKÖZELÍTENI a határt az a két külföldi, aki a szobi FEP-en érvényes úti okmányokkal érkezett hazánkba. Tervük — Búcsú térségében Ausztriába szökni — azon­ban hamar szertefoszlott. Németh János főtörzsőrmester gyakor­lott szemmel szűrte ki a két idegent a Sárvár—Szombathely kö­zött közlekedő vonat utasai közül. Keresztkérdéseibe a határsértők belezavarodtak, s a később náluk megtalált okmányok és külföldi címek egyértelműen bizonyították szándékukat. HÁROM GYERMEKÉVEL indult a határnak az a külföldi nő, aki október 10-én érkezett a ferihegyi FEP-en át hazánkba. Kül­földi segítői gépkocsin levitték a magyar—jugoszláv határhoz. A határsértő onnan gyalog akarta folytatni útját abban a remény­ben, hogy Jugoszláviában csatlakozhat segítőihez. Ám jól kitervelt kísérletük nem járt eredménnyel, mert a Honklik István száza­dos alegységére bízott szakaszon a határtól két kilométerre Orosz Mihály határőr feltartóztatta a nyugati rendszámú gépkocsit, és a kivizsgálás során fény derült a határsértési szándékra. Nem sok­kal később másik két külföldi tűnt fel az őrs működési területén. Az 1962-ben leszerelt volt határőr, Szabó Dániel észrevette őket, s jelzésére razziával elfogták ezt a két határsértőt is. GOMBÁZNI ÉS KOCSMÁZNI indult Magyarországra az a négy külföldi fiatalember, akikre egy helyi lakos figyelt fel. Szólt Jurkó Lászlónak, az önkéntes határőrök csoportvezetőjének, ő je­lezte a történteket Komlós Ferenc hadnagy alegységének, s az esemény kivizsgálására küldött riadócsoport gyorsan ráakadt a határsértőkre. Balla József szakaszvezető, a riadócsoport parancs­noka felszólításának azonban azok nem akartak eleget tenni. Me­nekülni próbáltak, de a figyelmeztető lövések észhez térítették őket.• 152 KVARCÓRÁT és 200 elemet akart az országba csempészni a rábafüzesi FEP-en belépésre jelentkező Jan Skrok lengyel ál­lampolgár. Gépkocsijában a mintegy 170 000 forint értékű csem­pészárut Csécsényi Zoltán pénzügyőr őrmester és Verpulácz Zol­tán határőr, útlevélkezelő fedte fel. L. T. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KERES POLITIKAI HETILAPJA Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGÖS LÁSZLÓ; olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: TAKÁCS ISTVÁN. Levélcím: HATÁRŐR szerkesztősége, 1391 Budapest, Pf. 208 vagy 1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 324-936, 364-547/36-046-os mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrsége politikai csoportfőnök­sége, felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Terjeszti :a Magyar Posta. Elő­fizethető a Posta Központi Hírlapíródénál, Budapest V., József nádor tér 1. 1900. Előfizetési ára havonta 14 forint, évente 168 forint. ZÁRT TERJESZ­TÉSŰ KIADVÁNY. Az előfizetők kötelesek gondoskodni arról, hogy a heti­lap illetéktelen kezekbe ne kerüljön. Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. 81.2302/2-45 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándorné SZÓVAL, TETTEL... Hosszú sor kígyózik az egyik tanterem felé azon a ki­képzőbázison, amelyet Sándor János alezredes irányít. Tán csak nem valamelyik foglal­kozás kelt ilyen nagy érdek­lődést? Inkább bizony oszto­gatnak ott valamit! Hiszen úgy tülekednek a fiatalok. Osztanak bizony — jegyzi meg némi rosszmájúsággal az egyik tiszt­a, két nap szabad­ságot és sört. Hát ez tény: aki vért ad, az jogosult juta­lomszabadságra, és folyadék­utánpótlás gyanánt sörre is. Ennek ellenére a kiképzőbázis KISZ-bizottságának titkára, Dombi Sándor szakaszvezető, élénken tiltakozik: legutóbb, az előző kiképzési ciklus alatt hírré tették, hogy a kedvez­mények közül csak a sörre tarthatnak igényt a véradók, mert a két nap szabadság adására nincs idő. Mégis özönlöttek a fiatalok, mert a KISZ-bizottság okos szóval, szívrehatóan agitált. Akkor 136-an, összesen 63 liter vért adtak, hogy segít­senek a rászorulóknak — csu­pán emberségből. Most sem lesz kevesebb az életet mentő vér. Vagyis a szabadság és a sör kellemes velejárója, mintsem ösztönzője az emberségből fa­kadó őszinte segítőkészségnek. Nagyobb mozgósító hatása van annak, hogy például a KISZ-bizottság titkára is jó példával járt elöl, ötszörös véradó, s bár tudja, hogy az előírások a katona számára évente csak egyszer teszik le­hetővé a véradást, ő az idén már kétszer tartotta karját a steril palack felé. Lengyel Fotó: Bausz járőr a­áton I. Helyzetkép Az út. A határ felől jön a mély völgyben, kétoldalt már a színese­dő őszi hegyek, de ez nem látszik, hiszen korán sötétedett, s most már valamiképpen az éj közepén járunk. A hegyek tehát feketék s alattuk a vasúti töltés hosszú, alig sejlő vo­nal; a töltés és az országút neki­­szegeződik a városnak. De hogy egé­szen pontosak legyünk, már mélyen bent jár a városban, itt az üdülő­telep, a strand, sok hétvégi ház, s a közelben szikráznak az új lakótelep tizenvalahány emeletes betonhasáb­jai. Éjjel két óra, az ablakszemek lassan-lassan kihunynak és különös fehér fénnyel világolnak a lámpák az üdülőtelepen, a strand körül. Ötödik órája az utat őrzi Győri Alf­réd határőr, lehúzódva a fák alá. Odaát. A szomszédos csehszlovák határőrizeti szerveknek valaki beje­lenti, hogy talált egy lezárt, üres gépkocsit, közel a határhoz. S ez még nem lenne gyanús, de a rend­számtáblája szerint a kocsi kladnói illetőségű, s mélyen a fák alá ál­lították be, mintha rejtegetni akar­nák a kíváncsi szemek elől. Éjjel fél kettő van, a csehszlovák határ­rendőrség ügyeletese veszi a tele­font, kiszól a forgalom-ellenőrző­pontra, de ott nem tudnak semmit, aztán, ahogyan szokta, értesíti a magyar őrsöt. Csorna őrvezető az ügyeletes, följegyzi az adatokat, és szól minden kintlevő járőrnek. 2. Ketten közelednek Adat, figyelmeztetés itt mindig előfordulhat. Más kérdés, hogy ki mennyire veszi komolyan. Győri Alfréd komolyan veszi. Tompíthatná a fáradtság, hűvös szél is fújdogál a völgyben a nagy hegyek alatt, ez itt egy huzatos, ha­­jas, nagyon huzatos szolgálati hely. Le-lehajol, hogy a fények jó szög­ben világítsák meg előtte a széles országutat, s hallgatózik, hogy nem támad-e valami szokatlan zörej a töltés oldalán, a fák alatt. De biz­tonságban lehet, mert a kutyája, Emese is csöndben van. És akkor látja — a kutyája is jel­zi —, hogy a határ felől ketten kö­zelednek, nagy csomagokkal, de egyáltalán nem sietősen. Határsér­tők? Győri Alfréd az órájára pil­lant, éjjel három óra van, nemso­kára hajnalodik. Mégis szinte min­den nap előfordul, hogy ilyen ké­sőn is téved erre egy-egy gyalogos. Igazoltatni szokták, s udvariasan, jó utat kívánva továbbengedik az ilyen késői vándorokat. Győri Alfréd tehát már mozdulna, hogy kiállva az útra, szabályosan igazoltassa a közeledőket, de aztán eszébe villan, hogy a túloldalon va­lakik üresen hagytak egy gépkocsit, s hogy ezek ketten vannak, ő meg itt egyedül, tehát visszalép a ku­tyájáért, s pórázon tartva magával viszi az akcióra. A két idegen Győri elé ér az úton. Ő lent az árokban, a bok­rok között, azok meg fönt a gyér fényben. Harminc év körüli, erő­teljes férfiak. Egyforma két háti­zsákkal. — Jó estét kívánok! — mondja Győri lentről, a sötétből —, határ­járőr vagyok, kérem az okmányai­kat ellenőrzésre! A két férfi, mintha nem is hozzá­juk szólt volna, csak megy-megy rendületlenül. Állj! — csattan a kiáltás, de persze erre sem állnak meg, miért is állnának. Figyelmez­tető lövést azonban csak végső eset­ben szabad leadni, hiszen közel a város. De azért van itt Emese, a németjuhász, hogy megoldja a fogas kérdést. Győri Alfréd hosszú pó­rázra ereszti a kutyát, s az ott nuo­rog, csattogtatja a fogát a két ide­gen sarkától néhány centiméternyi­­re. Erre megállnak, mintha földbe gyökereztek volna. Dokument? — próbálkozik ily mó­don Győri Alfréd, s akkor a fér­fiak átadják az obscsánszkit, azaz csehszlovák személyi igazolványu­kat. Egyszóval: határsértők. Illegá­lisan jöttek át az államhatáron. 3. A dolgok tisztázása Bent az őrsön a két kladnói fia­talember először mindenféle bonyo­lult magyarázkodásba kezd. Odáig aztán eljutnak, hogy határsértést kö­vettek el, elkérték a barátjuk autó­ját, a FEP előtt félreállították, a slusszkulcsot elrejtették a hátsó lökhárítóban, majd nekivágtak. Gon­dosan kikerülték a tanyákat, a la­kott helyeket, megmásztak egy er­dős bércet, s onnan ereszkedtek alá, közvetlenül a város határában, gon­dolván, hogy itt már biztonságban vannak. Ő — mondják —, ők csak Buda­pestre akartak menni vásárolni. Hogy miért van náluk térkész tér­kép Nyugat-Európáról, s főként miért a kétezer nyugatnémet már­ka? Egyszerű a magyarázat: egy hivatalos olasz út előtt Budapesten akarják bevásárolni a nélkülözhe­tetlen holmikat. No de márkáért, uraim?! Végül aztán bevallják: Magyaror­szágon és Jugoszlávián keresztül Olaszországba tartottak volna. Sz. Győri Alfréd szolgálatban Bausz Sándor felvétele Az Igaz Szó szerkesztőségének, Budapest Kedves Elvtársak! A BM Határőrség személyi állománya és lapunk, a Határőr valamennyi munkatársa, színes és változatos lapjuk első megjele­nésétől kezdve mint nélkülözhetetlen fegy­vertársakra, barátokra tekintett önökre. A feladat közös: eszméink propagálása, pár­tunk katonapolitikájának ismertetése, a fegyveres erők tagjainak mozgósítása, a napról napra szükséges meggyőzés ügyünk igazáról. A megoldás természetesen sok­féle. Ebben a harcban a „nehéztüzérség­re", mint amilyenek a folyóiratok, a „gya­logságra”, mint amilyenek általában a la­pok, s a „könnyűlovasságra" egyaránt szükség van, aminthogy e fegyvernemek pontos együttműködésére, összeforrottsá­­gára is. Az Igaz Szót a határőrök az őrsökön, a kiképzésen, a kerületparancsnokságokon mindig érdeklődéssel várják, örömmel ve­­­­szik kézbe, élvezettel olvassák, hiszen a legkomolyabb témákról és dolgokról is változatosan, izgalmasan, közérthetően szól. Újságot nagyobb dicséret nem illethet, mint hogy megtalálta és megtalálja az utat az olvasók eszéhez, szívéhez. Az Igaz Szó kiérdemelte a dicséretet. Huszonöt éves jubileumuk alkalmából további eredményes együttműködést, sok sikert és a jó katonaköszöntéssel erőt, egészséget kívánunk az Igaz Szó minden szerkesztőjének és munkatársának. Elvtársi üdvözlettel: a HATÁRŐR szerkesztőségének kollektívája

Next