Határőr, 1986 (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
Élezi Buját a második alkalommal megbukott Rábafüzesen. A kudarc láthatóan megtörte a fiatalembert. Magába roskadtan ült a vizsgálati fogdában, s várta, hogy a vizsgálótiszt elé vezessék. Megcsikordult a zárban a kulcs, az ajtóban álló rendőr intett, hogy induljon el, előre a folyosón. A szobában az íróasztalnál egy százados ült és egy tolmács. A százados intett, hogy üljön le. A rendőr tisztelgett és elhagyta a helyiséget. — Hogy hívják önt? — A nevem Élezi Bujár. — Tisztában van azzal, hogy miért van itt? — Igen. És kijelentem, hogy őszinte, beismerő vallomást akarok tenni. — Nekem megkönnyítené a munkámat és a saját helyzetét a bíróság előtt. Magyarországon a bíróság az őszinte vallomást enyhítő körülményként ítéli meg. Nos, akkor hallgatom. — 1985. augusztus 8-án jöttem Magyarországra. 5000 NSZK-márka készpénzem volt, s az volt a célom, hogy szórakozom egy kicsit. Ausztriában azt mondták nekem az ismerőseim, a Park szállóba menjek, ott mindig találkozom honfitársaimmal, és szívesen segítenek, ha gondom-bajom támadna. Így tettem, s mindjárt az első nap felfigyeltem az albán beszédre. Sok honfitársammal ismerkedtem itt meg. Csak a becenevüket tudom, így Lilo, Afrika, Fini, Buci és még mások. Buci volt az, aki kerített magánszállást, nem messze a Park szállótól, viszonylag olcsó volt, 10 napra előre 1200 forintot fizettem. Megérkezésem után a nyolcadik napon Lilo Citroen gépkocsijával Bécsbe mentem, mert meg akartam látogatni egyik ismerősömet. Erre az útra jött velem Afrika is. Az ismerősömet nem találtuk odahaza, úgyhogy ugyanezen a napon vissza is jöttünk Budapestre. Mielőtt azonban elindultunk volna, Bécsben meglátogattunk egy kiskereskedőt, ahol kvarcórákat lehet olcsón vásárolni. Afrika avatott be ezekbe a csempésztitkokba. A tegnapi napon, Afrika egyik barátja, bizonyos Fejzulahu Sukri jugoszláv állampolgár keresett meg, és arra kért, utazzak a fekete Volkswagen gépkocsival Bécsbe, ahhoz a kereskedőhöz, akinél Afrikával voltam. Az volt a feladatom, hogy vigyek ki néhány órát. A kocsiban elrejtett pénzről Sukri nem tett említést, én is nagyon csodálkoztam, amikor megtalálták azt a határállomáson. Sukri egyébként 500 NSZK- márkát ígért, ha teljesítem a megbízatást. Azután Budapestre kellett volna hoznom azt a csomagot, amit a kereskedőtől kapok. A Volkswagen gépkocsit 1985. augusztus 19-én Budapesten a Hilton szálló előtt vettem át. A megbízás szerint a bogárhátút ugyancsak a Hilton elé kellett vinnem augusztus 20-án, vagy ha valami közbejön, 21-én. A kocsit a parkolóban kellett hagyni, nekem pedig a Krokodil bárban megvárni azt, aki érte jön. Tisztában vagyok azzal, hogy olyan társaságba keveredtem, amelyik elsősorban óracsempészéssel foglalkozik. A központ Bécsben van a Mexico tér környékén, és sok országban vannak ügynökei. Ez a társaság csak nagyban foglalkozik a csempészéssel. A behozott órákat 100-as, 200-as tételekben továbbad- tják a lengyeleknek, cigányoknak, akik aztán darabonként értékesítik. Hogy mennyire volt őszinte ez a vallomás, annak megítélését bízzuk most az olvasóra. Az mindenesetre tény, hogy Klezi Bujár egy pillanatig sem próbálta tagadni, hogy csempészésbe keveredett, hiszen tetten érték. Tudjuk persze, hogy mások akkor is köntörfalaznak, ha az orruk előtt szedik ki a gépkocsiból a csempészárut. Ilyen csempész például Haliti Retfik Azemi, más néven Ibraim Sadikoski. Rá egyébként rövidesen visszatérünk, de előbb mondjuk el: éppen Elezi Bujár vallomása alapján országos körözést rendeltek el Fejzulahu Sukri ellen, mert a határforgalmi nyilvántartás szerint az országban kellett tartózkodnia. Kiadták a körözését Halili Halilnak, Ibraim Müsli segítőjének is. Mindketten rövidesen előkerültek. Sukrit a budapesti FEP egyik határőre fogta el a Belgrád rakparti nemzetközi hajóállomáson. A Sólyom szárnyashajóval akart éppen Bécsbe utazni. Halili Halil Kelebiánál akadt horogra, ő Jugoszláviába készült. Sukriból semmit nem lehetett kiszedni, mindent tagadott, devizabűncselekményért mégis felelősségre vonták, mert mintegy 63 000 forintnak megfelelő valutát akart engedély nélkül kivinni az országból. "Halili Halii sem vállalt magára semmit a csempészésből, deviza-bűncselekményért viszont őt is felelősségre vonták. Egyébként nagyon érdekes az a mese, amit az ominózus Citroënnel kapcsolatban előadott. Azt állította, hogy ő ezt a kocsit egy Riki becenevű férfitől vette. A teljes nevét nem tudja. Ennek a Rikinek pénzt adott kölcsön, aki viszont a Citroen kulcsát adta zálogba azzal: ha nem adom vissza a pénzt, tied a kocsi! Nem adta vissza a pénzt. Már szóltunkarról, hogy az Ibraim Sadikoski nevére kiállított fényképcserés útlevéllel 38 rendbeli tiltott határátlépést elkövető albán származású, jugoszláv állampolgárságú férfiről a hosszan tartó budapesti vizsgálat és az Interpoltól kapott jelentések alapján kiderült, hogy semmiképpen nem lehet Ibraim Sadikoski. Az ilyen nevű személy ugyanis az NSZK-ban él, és tőle lopta az útlevelet a magát Haliti Refik Azeminek nevező csempész. Éppen a Rábafüzesen lebukott csempészek ügyének vizsgálata közben vetődött fel az a gyanú, hogy Haliti Refik Azemi is ahhoz a bandához tartozik, amelyikhez Elezi Bujár, Ibraim Musli, Fejzulahu Sukri, Halili Halil és feltehetően még sokan mások. Az „egy banda — egyazon módszerek” elvből kiindulva vették ismételten vizsgálat alá Szombathelyen azt a Volkswagen Golfot, melyet Haliti Refik Azemi bizonyos Limani Asam megbízásából akart kivinni az országból a kőszegi határállomáson. Felemelték és négyzetcentiméterenként újra átvizsgálták a fenéklemezt. S a kocsi, amely eddig több szakértőnek nem árulta el a titkát, lelepleződött. Az alvázvédő festék alatt megtalálták azt a lemezt, amely a rejtekhelyet takarta. Vésővel, kalapáccsal bontották fel az üreget, s amikor lefejtették a pótlólagosan odahegesztett fedőlemezt, előkerültek a csomagok, s ezekben tízezer forint híján egy félmillió. Kisebbfajta vagyon, mely — ne kerteljünk — hajszál híján bent maradt a rejtekhelyen, s ha a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság nem áll hivatása magaslatán, nem végzi olyan körültekintően a munkáját, talán ott is maradt volna, ki tudja, meddig, esetleg a Volkswagen Golf végső pusztulásáig. Mert aki tudott a pénzről és a rejtekhelyről, az biztos, hogy nem szólt volna róla soha. Haliti Refik Azemi nem az a fajta csempész volt, aki önszántából egyetlen titkot is elárul a hatóságoknak. Sőt. Rövidesen az is kiderült, hogy a neve mégsem Haliti Refik Azemi, hanem csak Haliti Refik, s tulajdonképpen ő az, akit 1984. március 7-én a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság hivatali vesztegetés miatt jogerősen elítélt, s kiutasított Magyarország területéről. De hát valóban ő az? Hogy is hívják akkor a mi csempészünket? Természetesen a vizsgálat során feltették neki ezt a kérdést is. És most idézzük szorul szóra amit mondott. Szórakoztatóbb olvasmány ritkán adódik. „A mosonmagyaróvári bíróságon azt a nevet diktáltam be, hogy Hajliti Refik. Valóban így is hívnak, ha Azemi nevet elhagyom. Ekkor ugyanis a Halitiből Hajliti lesz. Anyám neve sem egyezik a Mosonmagyaróváron bediktált és a most leírttal. Mindhárom helyen azt mondtam, hogy Devejiet, Mosonmagyaróváron pedig azt, hogy Jasarit, most viszont azt mondom, hogy anyámat Cerimnek hívják. Azért van így, mert anyám apjának a neve Cerimi, anyám többi nevét elfelejtettem, pontosabban akkor összekevertem anyai nagyanyám nevével, akit Jasaritnak hívtak. Tehát anyám leánykori neve: Cerimi Devrija.” Egy ilyen magyarázat után érthető, ha a vizsgálók különösebben már nem is firtatták, miért diktált jegyzőkönyvbe legalább három születési dátumot, s ugyanennyi változatban a lakhelyét. Nevezzük mi a csempészünket Haliti Refiknek, végül is ezen a néven emeltek ellene vádat. Haliti Refiket és néhány társát a magyar hatóságoknak sikerült hoszszabb-rövidebb időre kivonni a forgalomból, s ezzel csökkenteni azt a kárt, melyet ez a jól szervezett nemzetközi banda okozott a magyar népgazdaságnak. Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy a büntetéssel sújtott, majd az ország területéről kiutasított csempészek többet nem próbálkoznak meg a számukra jól jövedelmező, s ezért kockázatot is megérő tevékenységgel. Példa lehet erre Haliti Refik esete, s éppen ez okból is foglalkoztunk a megszokottnál ez alkalommal részleteseben , e banda módszereivel, gátlástalan viselkedésformáikkal, trükkjeikkel. Akárhogyan is nézzük ugyanis — példáink is ezt bizonyították —, akadnak jócskán bűnözők a nagy többségben becsületes emberekből álló utasáradatban. Van köztük, aki először próbálkozik, mások már gyakorlottabbak, megint mások primitív eszközökkel meghamisított úti okmányaikkal jelentkeznek a határállomásokon. Haliti Refik Ibraim Sadikoski nevére szóló útlevele ezek közé tartozott. A szolgálatot teljesítő útlevélkezelők közül jó néhányan azonnal észre is vették az okmány érvénytelenségét, s gazdáját az előírásoknak megfelelően visszautasították. Mások viszont, és sajnos ezek voltak többen, alapvető hibákat követtek el útlevélkezelés közben, s ezzel lényegében lehetőséget adtak a nagystílű csempész garázdálkodásához. Miután a csempészbanda ügyében alapos vizsgálat folyt, utólag kiderült, hogy a lebukott csempészek majd mindegyikének az útlevelében vagy más okmányában volt valamilyen hiba, szabálytalanság. Ha ez nem is adott okot, hogy a belépést megtagadják tőle, arra mindenesetre elegendő, hogy fokozottabb ellenőrzés alá vonják. Itt van például Fejzulahu Sukri. Az ő útlevele külön tanulmány. Maga az okmány ugyan eredetinek tűnik, de hogy „alaposan megdolgozták”, az biztos. A 19. és a 20. oldalt kivágták belőle, aztán durva módon visszaragasztották. Két hegyeshalmi bélyegzőnyomot vegyileg ki akartak mosni, de ez a kísérletezőnek csak félig sikerült. Észre lehet venni, hogy az útlevél hatjegyű számának perforációit több oldalonkézi módszerrel hajtották végre. És más furcsaságok: az útlevél tulajdonosa egyazon utazásnál négy nappal korábban lépett ki az országból, mint be. Klezi Bujár a bogárhátú Volkswagennel akart kimenni, de megtalálták nála az elrejtett valutát. És ugye nem lehet véletlen, hogy a gépkocsi forgalmi engedélyében feltüntetett motor- és alvázszám nem egyezik a gépkocsiban lévőkkel. És még sorolhatnánk jó néhány példát, nagyon sok van belőlük. A Volkswagen Golf rejtélye megoldódott. Előkerült a bogárhátú és a Citroen titkos küldeménye is, a csempészek — ki-ki érdeme és a feltárható bizonyítékok súlyának megfelelő büntetést kapott. Mindez azonban nem garancia arra, hogy ma, holnap vagy holnapután újabb Volkswagenek és Citroënek, még ravaszabb csempészek nem kérnek kivagybebocsátást határállomásainkon. Fogadjuk őket érdemeik szerint. Elveink világosak és egyértelműek. Minden hozzánk érkező jó szándékú utast szívesen látunk. Vége Halász Kálmán Ezzel az útlevéllel valami baj van ... Ismételten vallatóra fogták a Volkswagen Golfot Az átalakított alváz. A kipufogódob alatti üregben rejtőzött a félmillió forint A szellőzőmotor alatt is volt rejtekhely a Citroenben