Határőr, 1986 (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-21 / 12. szám

Élezi Buját a második alkalommal megbukott Rábafüzesen. A kudarc láthatóan megtörte a fiatalembert. Magába roskadtan ült a vizsgálati fogdában, s várta, hogy a vizsgáló­tiszt elé vezessék. Megcsikordult a zárban a kulcs, az ajtóban álló rendőr intett, hogy induljon el, előre a folyosón. A szobában az íróasztal­nál egy százados ült és egy tolmács. A százados intett, hogy üljön le. A rendőr tisztelgett és elhagyta a he­lyiséget. — Hogy hívják önt? — A nevem Élezi Bujár. — Tisztában van azzal, hogy miért van itt? — Igen. És kijelentem, hogy őszinte, beismerő vallomást akarok tenni. — Nekem megkönnyítené a mun­kámat és a saját helyzetét a bíróság előtt. Magyarországon a bíróság az őszinte vallomást enyhítő körül­ményként ítéli meg. Nos, akkor hall­gatom. — 1985. augusztus 8-án jöttem Magyarországra. 5000 NSZK-márka készpénzem volt, s az volt a célom, hogy szórakozom egy kicsit. Auszt­riában azt mondták nekem az isme­rőseim, a Park szállóba menjek, ott mindig találkozom honfitársaim­mal, és szívesen segítenek, ha gon­­dom-bajom támadna. Így tettem, s mindjárt az első nap felfigyeltem az albán beszédre. Sok honfitársammal ismerkedtem itt meg. Csak a bece­nevüket tudom, így Lilo, Afrika, Fi­­ni, Buci és még mások. Buci volt az, aki kerített magánszállást, nem messze a Park szállótól, viszonylag olcsó volt, 10 napra előre 1200 forin­tot fizettem. Megérkezésem után a nyolcadik napon Lilo Citroen gép­kocsijával Bécsbe mentem, mert meg akartam látogatni egyik ismerősö­met. Erre az útra jött velem Afrika is. Az ismerősömet nem találtuk odahaza, úgyhogy ugyanezen a na­pon vissza is jöttünk Budapestre. Mielőtt azonban elindultunk volna, Bécsben meglátogattunk egy kiske­reskedőt, ahol kvarcórákat lehet ol­csón vásárolni. Afrika avatott be ezekbe a csempésztitkokba. A tegnapi napon, Afrika egyik ba­rátja, bizonyos Fejzulahu Sukri ju­goszláv állampolgár keresett meg, és arra kért, utazzak a fekete Volks­wagen gépkocsival Bécsbe, ahhoz a kereskedőhöz, akinél Afrikával vol­tam. Az volt a feladatom, hogy vi­gyek ki néhány órát. A kocsiban el­rejtett pénzről Sukri nem tett emlí­tést, én is nagyon csodálkoztam, amikor megtalálták azt a határállo­máson. Sukri egyébként 500 NSZK- márkát ígért, ha teljesítem a meg­bízatást. Azután Budapestre kellett volna hoznom azt a csomagot, amit a kereskedőtől kapok. A Volkswagen gépkocsit 1985. augusztus 19-én Budapesten a Hil­ton szálló előtt vettem át. A meg­bízás szerint a bogárhátút ugyan­csak a Hilton elé kellett vinnem augusztus 20-án, vagy ha valami közbejön, 21-én. A kocsit a parkoló­ban kellett hagyni, nekem pedig a Krokodil bárban megvárni azt, aki érte jön. Tisztában vagyok azzal, hogy olyan társaságba keveredtem, amelyik elsősorban óracsempészés­sel foglalkozik. A központ Bécsben van a Mexico tér környékén, és sok országban vannak ügynökei. Ez a társaság csak nagyban foglalkozik a csempészéssel. A behozott órákat 100-as, 200-as tételekben továbbad- t­ják a lengyeleknek, cigányoknak, akik aztán darabonként értékesítik. Hogy mennyire volt őszinte ez a vallomás, annak megítélését bízzuk most az olvasóra. Az mindenesetre tény, hogy Klezi Bujár egy pillanatig sem próbálta tagadni, hogy csempé­szésbe keveredett, hiszen tetten ér­ték. Tudjuk persze, hogy mások ak­kor is köntörfalaznak, ha az orruk előtt szedik ki a gépkocsiból a csem­pészárut. Ilyen csempész például Ha­liti Retfik Azemi, más néven Ibraim Sadikoski. Rá egyébként rövidesen visszatérünk, de előbb mondjuk el: éppen Elezi Bujár vallomása alapján országos körözést rendeltek el Fej­zulahu Sukri ellen, mert a határfor­galmi nyilvántartás szerint az or­szágban kellett tartózkodnia. Kiad­ták a körözését Halili Halilnak, Ib­­raim Müsli segítőjének is. Mindketten rövidesen előkerültek. Sukrit a budapesti FEP egyik határ­őre fogta el a Belgrád rakparti nem­zetközi hajóállomáson. A Sólyom szárnyashajóval akart éppen Bécs­be utazni. Halili Halil Kelebiánál akadt horogra, ő Jugoszláviába ké­szült. Sukriból semmit nem lehetett kiszedni, mindent tagadott, deviza­bűncselekményért mégis felelősségre vonták, mert mintegy 63 000 forint­nak megfelelő valutát akart enge­dély nélkül kivinni az országból. "Halili Halii sem vállalt magára semmit a csempészésből, deviza-bűn­cselekményért viszont őt is felelős­ségre vonták. Egyébként nagyon ér­dekes az a mese, amit az ominózus Citroënnel kapcsolatban előadott. Azt állította, hogy ő ezt a kocsit egy Riki becenevű férfitől vette. A tel­jes nevét nem tudja. Ennek a Riki­­nek pénzt adott kölcsön, aki viszont a Citroen kulcsát adta zálogba az­zal: ha nem adom vissza a pénzt, tied a kocsi! Nem adta vissza a pénzt. Már szóltunk­­arról, hogy az Ib­raim Sadikoski­ nevére kiállított fényképcserés útlevéllel 38 rendbeli tiltott határátlépést elkövető albán származású, jugoszláv állampolgár­ságú férfiről a hosszan tartó buda­pesti vizsgálat és az Interpoltól ka­pott jelentések alapján kiderült, hogy semmiképpen nem lehet Ib­­raim Sadikoski. Az ilyen nevű sze­mély ugyanis az NSZK-ban él, és tőle lopta az útlevelet a magát Ha­liti Refik Azeminek nevező csem­pész. Éppen a Rábafüzesen lebukott csempészek ügyének vizsgálata köz­ben vetődött fel az a gyanú, hogy Haliti Refik Azemi is ahhoz a ban­dához tartozik, amelyikhez Elezi Bu­jár, Ibraim Musli, Fejzulahu Sukri, Halili Halil és feltehetően még so­kan mások. Az „egy banda — egyazon mód­szerek” elvből kiindulva vették is­mételten vizsgálat alá Szombathe­lyen azt a Volkswagen Golfot, me­lyet Haliti Refik Azemi bizonyos Li­­mani Asam megbízásából akart ki­vinni az országból a kőszegi határ­­állomáson. Felemelték és négyzet­centiméterenként újra átvizsgálták a fenéklemezt. S a kocsi, amely eddig több szakértőnek nem árulta el a titkát, lelepleződött. Az alvázvédő festék alatt megtalálták azt a le­mezt, amely a rejtekhelyet takarta. Vésővel, kalapáccsal bontották fel az üreget, s amikor lefejtették a pót­lólagosan odahegesztett fedőlemezt, előkerültek a csomagok, s ezekben tízezer forint híján egy félmillió. Ki­sebbfajta vagyon, mely — ne kertel­jünk — hajszál híján bent maradt a rejtekhelyen, s ha a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság nem áll hiva­tása magaslatán, nem végzi olyan körültekintően a munkáját, talán ott is maradt volna, ki tudja, meddig, esetleg a Volkswagen Golf végső pusztulásáig. Mert aki tudott a pénzről és a rej­tekhelyről, az biztos, hogy nem szólt volna róla soha. Haliti Refik Azemi nem az a fajta csempész volt, aki önszántából egyetlen titkot is elárul a hatóságoknak. Sőt. Rövidesen az is kiderült, hogy a neve mégsem Haliti Refik Azemi, hanem csak Haliti Refik, s tulajdon­képpen ő az, akit 1984. március 7-én a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság hivatali vesztegetés miatt jogerősen elítélt, s kiutasított Magyarország területéről. De hát valóban ő az? Hogy is hív­ják akkor a mi csempészünket? Ter­mészetesen a vizs­gála­t során feltet­ték neki ezt a kérdést is. És most idézzük szorul szóra amit mondott. Szórakoztatóbb olvasmány ritkán adódik. „A mosonmagyaróvári bíróságon azt a nevet diktáltam be, hogy Haj­­liti Refik. Valóban így is hívnak, ha Azemi nevet elhagyom. Ekkor ugyanis a Halitiből Hajliti lesz. Anyám neve sem egyezik a Moson­magyaróváron bediktált és a most leírttal. Mindhárom helyen azt mondtam, hogy Devejiet, Mosonma­gyaróváron pedig azt, hogy Jasarit, most viszont azt mondom, hogy anyámat Cerimnek hívják. Azért van így, mert anyám apjának a ne­ve Cerimi, anyám többi nevét elfe­lejtettem, pontosabban akkor össze­kevertem anyai nagyanyám nevével, akit Jasaritnak hívtak. Tehát anyám leánykori neve: Cerimi Devrija.” Egy ilyen magyarázat után érthe­tő, ha a vizsgálók különösebben már nem is firtatták, miért diktált jegy­zőkönyvbe legalább három születési dátumot, s ugyanennyi változatban a lakhelyét. Nevezzük mi a csempé­szünket Haliti Refiknek, végül is ezen a néven emeltek ellene vádat. Haliti Refiket és néhány társát a magyar hatóságoknak sikerült hosz­­szabb-rövidebb időre kivonni a for­galomból, s ezzel csökkenteni azt a kárt, melyet ez a jól szervezett nem­zetközi banda okozott a magyar népgazdaságnak. Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy a büntetéssel sújtott, majd az ország területéről kiutasított csempészek többet nem próbálkoznak meg a számukra jól jövedelmező, s ezért kockázatot is megérő tevékenységgel. Példa lehet erre Haliti Refik esete, s éppen ez okból is foglalkoztunk a megszokott­nál ez alkalommal részleteseben , e banda módszereivel, gátlástalan vi­selkedésformáikkal, trükkjeikkel. Akárhogyan is nézzük ugyanis — példáink is ezt bizonyították —, akadnak jócskán bűnözők a nagy többségben becsületes emberekből álló utasáradatban. Van köztük, aki először próbálkozik, mások már gya­korlottabbak, megint mások primitív eszközökkel meghamisított úti ok­mányaikkal jelentkeznek a határál­lomásokon. Haliti Refik Ibraim Sa­dikoski nevére szóló útlevele ezek közé tartozott. A szolgálatot teljesí­tő útlevélkezelők közül jó néhányan azonnal észre is vették az okmány érvénytelenségét, s gazdáját az elő­írásoknak megfelelően visszautasí­tották. Mások viszont, és sajnos ezek voltak többen, alapvető hibákat kö­vettek el ú­tlevél­kezelés köz­ben, s ezzel lényegében lehetőséget adtak a nagystílű csempész garázdálkodásá­hoz. Miután a csempészbanda ügyében alapos vizsgálat folyt, utólag kide­rült, hogy a lebukott csempészek majd mindegyikének az útlevelében vagy más okmányában volt valami­lyen hiba, szabálytalanság. Ha ez nem is adott okot, hogy a belépést megtagadják tőle, arra mindeneset­re elegendő, hogy fokozottabb ellen­­őrz­és alá vonják. Itt van például Fejzulahu Sukri. Az ő útlevele külön tanulmány. Maga az okmány ugyan eredetinek tűnik, de hogy „alaposan megdolgozták”, az biztos. A 19. és a 20. oldalt kivágták belőle, aztán dur­va módon visszaragasztották. Két hegyeshalmi bélyegzőnyomot vegyi­leg ki akartak mosni, de ez a kísér­letezőnek csak félig sikerült. Észre lehet venni, hogy az útlevél hatje­gyű számának perforációit több ol­dalon­­kézi módszerrel hajtották vég­re. És más furcsaságok: az útlevél tulajdonosa egyazon utazásnál négy nappal korábban lépett ki az or­szágból, mint be. Klezi Bujár a bogárhátú Volkswa­gennel akart kimenni, de megtalál­ták nála az elrejtett valutát. És ugye nem lehet véletlen, hogy a gépkocsi forgalmi engedélyében feltüntetett motor- és alvázszám nem egyezik a gépkocsiban lévőkkel. És még so­rolhatnánk jó néhány példát, nagyon sok van belőlük. A Volkswagen Golf rejtélye meg­oldódott. Előkerült a bogárhátú és a Citroen titkos küldeménye is, a csempészek — ki-ki érdeme és a fel­tárható bizonyítékok súlyának meg­felelő büntetést kapott. Mindez azon­ban nem garancia arra, hogy ma, holnap vagy holnapután újabb Volkswagenek és Citroënek, még ra­vaszabb csempészek nem kérnek ki­vagy­­bebocsátást határállomásain­kon. Fogadjuk őket érdemeik sze­rint. Elveink világosak és egyértel­műek. Minden hozzánk érkező jó szándékú utast szívesen látunk. Vége Halász Kálmán Ezzel az útlevéllel valami baj van ... Ismételten vallatóra fogták a Volkswagen Golfot Az átalakított alváz. A kipufogódob alatti üregben rejtőzött a félmillió forint A szellőzőmotor alatt is volt rejtek­hely a Citroenben

Next