Határőr, 1986 (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
R omantikus a hajósélet. A víz szüntelen változásával rabul ejtő. Hozzá a küzdelem a természet vad erőivel... Gondoljunk csak gyermekkorunk kalandos olvasmányaira! Ki nem akart annak idején matróz vagy hajóskapitány lenni? Itt Mohácsnál, a város és a sziget, illetve Dunaszekcső és Dunafalva között azonban más a hajósélet. — Kalózok itt tényleg nincsenek, s nem viaskodunk cápákkal sem — mondja mosolyogva Nagy György hajóskapitány, a vállalati önkénteshatárőr-csoport vezetője —, és szeretjük a munkánkat. Sőt, büszkék vagyunk az egyenruhánkra, és ezt bizonyítja az is, hogy a vállalat nem átjáróház. A többség tizenöthúsz esztendeje dolgozik itt, összeforrott a társaság. Más, talán izgalmasabb a munkánk, mint egy gyárban, üzemben... — Az Atomot meséld el — veti közbe izgatottan Magyar József hajóvezető —, az utat az Atommal! Hadd tudják meg, hogy nemcsak kompölunk. KOMPPAL TOKAJBÓL Tényleg nemcsak kompokon teljesítenek szolgálatot. A róvlhajózási vállalat hatásköre a Duna Esztergomtól a déli országhatárig tartó szakaszán kiterjed a vontatásra, személy- és teherszállításra, továbbá a Duna jugoszláviai szakaszára turistautak lebonyolítására. Aztán akadnak extra feladatok, mint amelyet Magyar elvtárs emleget. Paks rendelt egy kompot a tokaji hajókészítő üzemtől. Azok legyártották az Atomot, de a MAHART nem vállalta a szállítását. A bajba jutott paksiak akkor a Mohácsi Ízűvhajózási Vállalathoz fordultak segítségért. Az igazgató megbeszélte a dolgot munkatársaival. Arra jutottak, hogy ha a Tisza négy jugoszláviai zsilipje hibátlanul üzemel, a feladat, nehezen bár, de megoldható. Nagy György vezetésével Bencze Attila, Magyar József és Erős Zoltán vette a petyerkáját — így hívják a hajósok az úti cókmáikat —, s a Bendegúz kishajóval elindultak a kalandos útra. Húsz nap, kétezer kilométer. A szakmai bonyodalmakat nem számítva még éheztek is volna, ha nincs a kapitányi előrelátás. De feltankoltak becsületesen. Az utolsó este mégis már csak keszegsütésre és palacsintára futotta a raktárkészletből. Szerencsére velük volt Bencze Attila, akihajóvezető létére mestere a szakácstudományoknak: a hetven keszeg és a nyolcvan palacsinta betöltötte a négy feneketlen bendőt. Az Atom minden baj nélkül megérkezett Paksra. Az alakzatot számosan megcsodálták. A hozzá nem értők alig tudták eldönteni, hogy a kicsi hajó viszi a nagy kompot, vagy fordítva. A szakemberek pedig egy kissé irigykedtek, hogy a kiváló négyes hibátlanul oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Közülük Erős Zoltán gépész már nem él. A huszonnyolc éves fiatalember szíve munka közben mondta fel a szolgálatot. — Nagyon sajnáljuk, csoda rendes srác volt! — mondja szomorkásan Bencze Attila, aki a társaság lelke munka közben és szabad időben egyaránt, mert soha ki nem fogy a humorból. De tűri azt is, ha vele tréfálkoznak, így aztán a csoportvezető helyettesét gyakran hívják tréfából Gundelnek. Alapos oka van annak, két sporteseményről készített, vidámságról tanúskodó fényképek. A harmadik tablón a kiváló határőrcím átadása-átvétele alkalmából rendezett vállalati ünnepség epizódjait megörökítő legjobb fotókat őrzik. Ott van egyik-másik felvételen Mészáros elvtárs is, aki kettős jogon vett részt az ünnepségen, mint a vállalat párttitkára és mint az önkénteshatárőr-csoport tagja. Most odafordul Bangó Pál őrnagyhoz, a mohácsi FEP politikai helyetteséhez, s a Nagy Györggyel folytatott beszélgetésüket félbeszakítva kérdezi az önkéntes határőrcsoport irányításfelelősétől: ott lesz-e ő is a szuperdöntőn. — Gyere el — kérleli a határőr őrnagyot —, biztosan jól érzed magad közöttünk. — Hiszen afelől semmi kétségem — válaszolja Bangó elvtárs —, és ha a Gundel barátunk főz, a kaja is csak elsőrangú lehet. Gundel, vagyis Bencze Attila a nőnapra olyan kakaspörköltet csinált, hogy megnyalta utána mindenki a tíz ,ujját. És simán elfogyott a hat kilogramm lisztből készített nokedli. A huszonkét önkéntes határőrből kettő , nő: Juhos Béláné és Huber Jánosné. Természetesen nemcsak őket köszöntötték. A csoport különben sem különül el a kis létszámú vállalat kollektívájában, amelynek gyakorlatilag minden harmadik embere önkéntes határőr. Csak a havi csoportülések és főként a szolgálat különbözteti meg őket, mert egyébként valamennyien feladatuknak tartják a határőrizet segítését, s talán ez az oka, hogy az éves továbbképzésüket záró szokásos vacsorára a csoport nemcsak a családtagokat hívja meg. — A bulin mindig a mi Attilánk főz — mondja Mészáros elvtárs —, és nincs az, amit ne készítene el elsőrendűen. Na, talán a dobostorta kondérban ... Ezért elhatároztuk, hogy egy vastag láncra felhegesztünk egy nagy vaskorongot, s arra ráégetjük: Gundel-díj Benczének. Aztán valami nagy eseményen átadjuk Attilának, már igazán kiérdemelte. Csak majd elbírja a nyaka. A Mohácsi Révhajózási Vállalat kollektívája 1982-ben megkapta a kiváló határőrjelvényt, a hajósok önkéntes határőreinek csoportja az idén szintén elnyerte ezt a rangos elismerést. Hogyan, mivel érdemelték ki a kitüntetést? Kik ők? Ezt próbáljuk bemutatni riportunkban. A kormányállásban KONDÉRBAN DOBOSTORTÁT Mészáros Imre olajosan lép be a révészek várakozójába. ,A hajójavító műhelyből ugrott fel, hogy megtudakolja: készülnek-e a hajózok a szuperdöntőre. Régi hagyománya van már a révészek és a műhelyben dolgozók közötti sportvetélkedőknek. Fociznak. Az idei első meccset a hajózok nyerték négy kettőre, a visszavágót ugyancsak négy kettőre a szerelők, s most készülnek a szuperdöntőre, amely nagy-nagy eseménynek ígérkezik. A jó hangulat eleve biztosított, ezt előrevetítik a TERMÉSZETES KÍVÁNCSISÁG A révészek önkénteshatárőr-csoportja tíz esztendeje alakult, öten, az alapító tagok, a minapi ünnepségen megkapták a törzsgárdajelvényt. A sors fintora, hogy a legfrissebb határőrizeti sikerrel Bobrek Mátyás dicsekedhet. Két külföldi lett neki gyanús, s a jelzésére mozduló lepesek hamar kiderítették, hogy valóbanhatársértőket látott a fiatal hajós, aki ezzel is bizonyította, hogy a csoportban van a helye? — Felvesszük, bár így is minden harmadik dolgozónk önkéntes határőr — magyarázza Nagy György kapitány —, ezért nem csinálunk nagy reklámot, nem toborzunk. Mégis csak jönnek, jelentkeznek, főként az újak és a fiatalok. Lénárt Laci is szeretne belépni, de elvitték katonának. A pécsi kerületnél határőr ... — Ha leszerel és visszajön, aligha mondhatjuk neki — veszi át a szót a párttitkár —, hogy már így is sokan vagyunk. Sokan? Van ebben valami jó is, hogy mindenki törekszik hozzánk, közénk. Nehez