Határőr, 1986 (41. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-04 / 27. szám

TANÁCSKOZOTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Június 26-án tanácskozott az Országgyűlés. A nyári ülésszakon törvényt fogadtak el az 1985. évi állami költségvetés végrehaj­tásáról, megvitatták és elfogadták a tíz éve alkotott honvédelmi törvényről szóló miniszteri beszámolót, végül a képviselők zárt ülésen módosították és kiegészítették az Országgyűlés ügyrendjét. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a honvédelmi miniszter előterjesztését a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végrehajtásáról. Megtisztelő feladatomnak teszek eleget, ami­kor a kormány megbízásából beszámolok a tíz évvel ezelőtt megalkotott, s elfogadott honvé­delmi törvény végrehajtásáról, s annak fonto­sabb tapasztalatairól — mondotta elöljáróban Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi mi­niszter. Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs semmilyen rendkívüli oka annak, hogy e kérdés ma napirendre került. Ismeretes azonban, hogy már huzamosabb ideje, tartósan olyan nemzet­közi viszonyok között élünk, amelyek indokolttá tették és teszik, hogy a honvédelem fejleszté­sére és megfelelő színvonalon tartására álla­munk megkülönböztetett figyelmet fordítson. Most, egy évtized tapasztalatai alapján jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a törvény minden vonatkozásban jól szolgálja a haza vé­delmének ügyét, biztosítja védelmi képessé­günk magas színvonalát és hatékonyságát. Ez idő alatt egész társadalmunkban még inkább elfogadottá vált, hogy a haza védelme az egész nép ügye, dolga. Bebizonyosodott, hogy szilárd alapokon épülnek a haza védelmével összefüg­gő nemzeti és nemzetközi kötelezettségeink. Az a tény, hogy a törvény módosítására az elmúlt 10 év során mindössze egy alkalommal - és akkor is nagy közmegelégedésre a sorka­tonai szolgálat időtartamának 24 hónapról 18 hónapra mérséklése miatt - került sor, önma­gában is mutatja, hogy előírásai időállók és teljesíthetők. Az elmúlt évben - nemzeti és nemzetközi ér­dekeinkből kiindulva - az Országgyűlés meg­erősítette további részvételünket közös védelmi szövetségünkben, a Varsói Szerződés Szerveze­tében. A Minisztertanács a reális szükségleteket számba véve rendszeresen állást foglalt a had­seregfejlesztés és -felkészítés, a honvédelmi költségvetés és a honvédelmi készenlét minden oldalú biztosítottságának kérdéseiben. A továbbiakban arról szólt Kárpáti Ferenc, hogy az irányítás egységes rendszerében fontos helyet foglalnak el a fővárosi és a megyei honvédelmi bizottságok, a megyei és a helyi tanácsi szervek. Kiemelkedő szerepük van a la­kosság, az intézmények és a gazdasági egysé­gek honvédelmi felkészítésében, a polgári vé­delmi feladatok megoldásában, a honvédelmi előképzés szervezésében, a hadkötelesek pontos nyilvántartásában, egészségügyi minősítésében, a honvédelemmel kapcsolatos államigazgatási tevékenységben. Az irányításnak ez a jól kiépített, mindenre kiterjedő rendszere ma már nélkülözhetetlen az ország honvédelmi felkészítésében, amelyet a hadviselés mai felfogása tesz elkerülhetetlenné. Ezért erre a jövőben is megfelelő figyelmet szükséges fordítani, érvényt szerezve annak a követelménynek, hogy a honvédelem az egész nép, az egész társadalom ügye. Kárpáti Ferenc ezután a fegyveres erők és testületek állapotáról, felkészültségükről, mun­kájukról szólt, Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek — mon­dotta -, hogy fegyveres erőink és testületeink között jó szellemű, bensőséges együttműködés van és tevékenységünkben összehangolt, cél­irányos munkamegosztás valósul meg. Ez ma­gában foglalja a fejlesztés, a felkészítés kér­déseit és kiterjed számos együttesen megoldan­dó feladatra, mint például az államhatár őrzé­sére, a hátország- és a polgári védelmi tenni­valókra éppúgy, mint szükség esetén a kar­hatalmi tevékenységre. A kölcsönös bizalom és az egymás iránti tisztelet növeli erőnket és gyakran segít egyes gondjaink megoldásában is. A miniszter a továbbiakban kifejtette, hogy szocialista államunk honvédelmi politikája szi­lárd elvi alapokon nyugszik, amelynek tartalma hazánk függetlenségének, szocialista vívmá­nyainknak és a béke megőrzésének védelme. A Magyar Néphadsereg és a határőrség fejlesz­tése és felkészítése is ezen elveken alapszik. Mind külpolitikánkat, mind honvédelmi politi­kánkat a Varsói Szerződésbe tömörült testvéri szocialista országokkal egyeztetve, tennivalóin­kat összehangolva valósítjuk meg. Az elmúlt év­tizedben tovább folytattuk néphadseregünk kor­szerűsítését, minőségi fejlesztését. A tervszerű és céltudatos munka eredménye­ként hadseregünk korszerű fegyverzettel és har­­ci-technikai eszközökkel van ellátva. Hivatásos állományunk, a parancsnoki kar felkészültsége magas színvonalú és nagy hozzá­értéssel teljesíti hivatását. Az ő áldozatkész munkájuk nyomán a felkészítés, a kiképzettség, a hadrafoghatóság kellő színvonalon áll. Nép­hadseregünk a Varsói Szerződés egyesített fegy­veres erőinek elismert, megbecsült tagja. Had­seregünk megítélésében meghatározónak tart­juk erkölcsi-politikai egységét, hazánkhoz, szo­cialista társadalmi rendszerünkhöz való hűségét, a néppel való összeforrottságát. Hadseregünk jellegéből fakad az is, hogy dolgozó népünk a szorosan vett katonai feladatokon túl is min­denkor számíthat katonáink helytállására, keze munkájára, ha azt az ország, a társadalom bol­dogulása megkívánja. Megtisztelő feladatunk az is, hogy a katonai szolgálat ideje alatt folytassuk a felnövekvő ifjú nemzedék szocialista szellemű nevelését. A fiatalokat a katonai szolgálat alatt hazaszeretet­re, a nép iránti hűségre, a rend és a fegyelem tudatos vállalására, szocialista emberi értékeik kibontakoztatására neveljük. Ennek hatására erősödik a fiatalok politikai elkötelezettsége szo­cialista céljaink iránt, fokozódik bennük a szo­cialista társadalomért, a béke ügyéért érzett felelősség és tenni akarás. Arra törekszünk, hogy a leszerelő katonák többsége már tudjon népben, nemzetben gondolkodni. Nevelésükben fontos részt vállal magára a Kommunista Ifjú­sági Szövetség, melynek működési feltételeit, jogkörét a hadseregben is biztosítjuk. Katonáink túlnyomó többsége a kezdeti ne­hézségeken túljutva fegyelmezetten és odaadás­sal teljesíti szolgálatát. Nagy gondot fordítunk a fiatalok általános és szakmai műveltségének fejlesztésére is. A továbbiakban a miniszter a bevonuló fia­talokkal kapcsolatos gondokról szólt. Kiemelte, hogy az eddig foganatosított rendszabályok és egészségügyi felvilágosítás ellenére is gyakori az italozás, s az ebből származó sok baj­ gond. Ezek főként szolgálaton kívül, eltávozáskor, uta­záskor jelentkeznek, ami természetesen a lakos­ság köreiben rossz visszhangot vált ki. Rosszul értelmezett figyelmesség, amikor a hozzátarto­zók, barátok itatják a szabadságon levő kato­nát, vagy sokszor a laktanyai látogatáson a hazai koszt mellé az italt is odateszik. Eseten­ként ez komoly gondot idéz elő. Nem tudtunk még teljesen megbirkózni az olyan, régmúltból táplálkozó jelenségekkel, mint az úgynevezett „öreg katonák” és az újoncok kö­zött előforduló rossz ízű kitolások. Habár ezek ma már egyre ritkábban fordulnak elő, mégis ártalmasak, ezért határozottan fellépünk ellenük. A miniszter felvetette a katonák egészségi ál­lapotával összefüggő gondokat is. Jelentős azok­nak a fiataloknak a száma, akik már a sorozás­nál szolgálatra alkalmatlanok. A szolgálat során pedig további 3-4 százalékukat kell egészség­ügyi okokból leszerelni. A betegségek ezeknél a fiataloknál főként ideg-, mozgásszervi, szív- és érrendszeri, emész­tőszervi bántalmakban jelentkeznek. Ez komoly társadalmi és ezzel együtt a honvédelemre is ki­ható gondokat okoz. Ezért mi is messzemenően támogatjuk a kormány és a KISZ azon törekvé­sét, hogy az ifjúsági, a diáksportot új alapokra helyezve, a tömegsportot a maihoz képest jelen­tősen kiszélesítsük és fellendítsük. A faitalok katonai szolgálatra való felkészíté­sében nagy szerepet tölt be a honvédelmi okta­tás. Igen jelentős az a munka, amelyet e tekin­tetben az MHSZ végez. Őszinte elismeréssel szól­hatok arról a munkáról is, amelyet az úttörő­szövetség és a KISZ végez. Együttes munkájuk sok fiatalt segít át a katonai szolgálat első he­teiben a katonaélet nehézségein. Mégis, a célt igazán csak akkor érhetjük el, ha nagyobb mér­tékben sikerül a mai fiatal generációban kiala­kítani a katonai szolgálat tudatos vállalását, és nemcsak hazafiságukban, hanem a felismert és vállalt feladatok által megkívánt erkölcsi-fizikai tartásukban is jobban fel tudjuk készíteni őket. Kárpáti Ferenc a továbbiakban megállapítot­ta: hazánkban a törvény által szabályozottan ér­vényesül az általános hadkötelezettség. Ennek alapján a férfiak meghatározott módon katonai szolgálatra kötelezettek. A nők azonban csak há­ború idején és bizonyos szakterületeken teljesí­tenek fegyver nélküli katonai szolgálatot, össze­írásuk békeidőben nem jár együtt szolgálati kö­telezettséggel. A sorkatonai szolgálat ma már egységesen 18 hónap, a főiskolai és egyetemi hallgatók eseté­ben is. Annak érdekében, hogy az egyén és a társadalom érdekét jobban összhangba hozzuk, a Művelődési Minisztériummal közösen tanulmá­nyozzuk annak lehetőségét, hogy az egyetemre felvételt nyert hallgatóknak lehetővé tennénk a választást, tanulmányaik előtt vagy után kíván­nak-e szolgálati kötelmeiknek eleget tenni. Szol­­gálatiidő-kedvezmények alapvetően csak szociá­lis megfontolásból lehetségesek. Emellett a nép­gazdaságnak nyújtott segítségképpen egyes gazdasági területeken, mint például a bányá­szatban dolgozó sorkötelesek csak rövidített szol­gálatot teljesítenek. A honvédelmi törvény fontos előírásokat tar­talmaz a polgári védelem megszervezésére és működésére is. Jóleső érzéssel jelentem, hogy a lakosság döntő többsége maradéktalanul telje­síti polgári védelmi kötelezettségét. A miniszter ezután emlékeztetett arra: amikor tíz évvel ezelőtt a honvédelmi törvényt elfogad­ták, a világ éppen az enyhülés tényét és kibon­takoztatásának további módjait megfogalmazó, helsinki megállapodás után volt és abban bí­zott, hogy az enyhülés folyamatát a katonai szfé­rában is meg lehet teremteni. A szocialista országok, a testvéri szocialista közösség mint mindig, most is felelősségteljesen cselekedett. Abból kiindulva, hogy van lehetőség a háborús veszély növekedésének feltartóztatá­sára, egy nukleáris katasztrófához vezető út el­torlaszolására, a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének június 11-i, Budapesten megtartott ülésén újabb kezdeményezésekkel for­dult az Egyesült Államokhoz és a NATO többi országaihoz. A Magyar Népköztársaság érdekei teljesen egybeesnek szövetségeseink törekvéseivel. A szo­cialista Magyarország számára a béke, a bizton­ság, a barátság, az együttműködés nem pusztán szavakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi tapasztalatokon nyugvó hosszú távú politikát. Különösen fontos, hogy tegyük hatékonyabbá a társadalom, mindenekelőtt az ifjúság hazafias és internacionalista nevelését. A hazaszeretet, a hazafiság az az eszme, amely a haza fegyve­res őrzőjét minden nehézségen képes átvezetni, a legnehezebb helyzetekben is élteti. A hazafias tudat formálásában nagy szerep hárul az iroda­lomra, a művészetekre. Várjuk, hogy legjobb ha­gyományukhoz híven nagyobb részt vállalnak olyan, a fegyveres szolgálat ellátásához is nél­külözhetetlen emberi vonások erősítésében, mint az elkötelezettség, állhatatosság, a fegyelmezett­ség, a megbízhatóság, a közösségért érzett fe­lelősség. Meggyőződésünk, hogy ez az alapja annak is, hogy az arra alkalmasak közül mind többen vál­lalják a hivatásos katonai szolgálatot, felismer­ve tevékenységük célját és értelmét, a béke vé­delmét. Mi a magunk részéről azon vagyunk, hogy ez a szép és fontos hivatás minden vonat­kozásban rendezett és vonzó legyen. A hadsereg jó közérzetének fenntartásához el­engedhetetlen a megfelelő társadalmi értékíté­let tevékenységünk értelméről, munkánkról. A közvéleményben gyakran elhangzik olyan igény, hogy jobb, tartalmasabb tájékoztatást várnak a fegyveres erők munkájáról, belső életéről. Ugyan­ez az igény — de talán még fokozottabb mér­tékben — jelentkezik a fegyveres erők és testü­letek részéről is, különösképpen a hivatásos ál­lomány soraiban, annak érdekében, hogy minél reálisabb kép alakuljon ki a lakosság körében helytállásukról, védelmi felkészültségükről. Indo­kolt ez az elvárás mindkét vonatkozásban. Ezért kérjük a sajtószerveket, hogy az eddigieknél job­ban vegyék ezt figyelembe munkájuk során. Napjainkban a katonai szolgálat társadalmi elismertsége abból a felismerésből táplálkozhat, hogy a ma emberének legnagyobb kincse a bé­ke, és a fegyveres erők állományának, a Magyar Néphadsereg katonáinak jelentős része van ab­ban, hogy népünk békében élhet és alkothat. Kárpáti Ferenc végezetül köszönetet mondott a katonafiaikat felnevelő családoknak, azoknak, akik áldozatos munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy fiaik becsülettel teljesíthessék hazájuk és népünk iránti kötelezettségüket. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek azok az állampolgá­rok, akik személyes honvédelmi kötelezettségeik teljesítésével közvetlenül részt vesznek a honvé­delemben — hangoztatta. Köszönetemet fejezem ki az államapparátus, a társadalmi szervezetek, a gazdasági szervek és intézmények vezetőinek és dolgozóinak, a peda­gógusok nagy tömegeinek, akik munkájukkal honvédelmünk erősítését szolgálják. Végezetül engedjék meg, hogy a fegyveres erők és testüle­tek állománya nevében megköszönjem országunk politikai és állami vezető szerveinek, az Ország­­gyűlésnek népünk, hazánk biztonságáért és vé­delméért tett erőfeszítéseit, a rólunk való gon­doskodást.

Next