Határőr, 1988 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Parancsnoki értekezlet A BELÜGYMINISZTÉRIUMBAN D­ ecember 17-én parancsnoki értekezle­tet tartottak a Belügyminisztérium­ban, amelyen megjelent Grósz Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke, Fejti György, a Központi Bizottság titkára, dr. Hor­váth István, a Központi Bizottság tagja, az Országgyűlés által újonnan megválasztott bel­ügyminiszter, dr. Kamara János, a Központi Bizottság tagja, nyugállományba vonult bel­ügyminiszter és Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának volt elnöke, kormánybiz­tos. Jelen voltak a minisztérium állami és pártvezetői, köztük Gál Zoltán, akit a Minisz­tertanács belügyminiszter-helyettessé nevezett ki. A parancsnoki értekezletet Földesi Jenő rendőr altábornagy, belügyminisztériumi ál­lamtitkár nyitotta meg, majd Grósz Károly miniszterelnök adott rövid tájékoztatót a kor­mány munkájáról, az Országgyűlés döntései­ről Mint elmondotta, a kormányt érintő vál­tozások arra irányulnak, hogy a Miniszterta­nács testületi jellegének erősítését összhangba hozzák a miniszteri önállóság és felelősség növelésével. A miniszterek és az országos ha­táskörű szervet vezető államtitkárok a jövő­ben közvetlenül a Minisztertanácshoz kap­csolódnak, munkájukért a kormánynak és az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel. Meg­szüntették a Minisztertanács Tanácsi Hivata­lát A tanácsi hivatal szervezetei és felada­tai beépülnek a Belügyminisztériumba. Így ez a fontos minisztérium a közrend és a belbiz­tonság kormányzati feladatainak ellátása mel­lett teljesebben töltheti be a belügyi és a köz­­igazgatási funkciókat. A tanácsok irányításá­nak az alkotmányban is rögzített konstruk­ciója változatlan marad. A tanácsok központi irányítása továbbra is a Minisztertanácshoz tartozik, de most már nem államtitkár, hanem a kormány egyik tagja — a belügyminiszter — közreműködésével. A minisztériumok, illetve országos hatáskö­rű szervek körében végrehajtott változások célja az integrált, a koordinációk belső biz­tosítására képes minisztériumok létrehozása, ezzel egyidejűleg a gazdaságirányítás körében a merev funkcionális és ágazati tagolódás fel­számolása. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy mindezek a változások a Központi Bizottságnak a gaz­dasági-társadalmi kibontakozásra hozott ál­lásfoglalásából, a szeptemberben elfogadott kormányprogramból fakadnak, ezek végre­hajtását szolgálják, mert ezek által hatéko­nyabbá válik az irányítási rendszer. A Minisztertanács elnöke leszögezte, hogy egyidejűleg és egymás mellett kell két fontos célunkat megvalósítanunk: kiterjeszteni a szocialista demokráciát, decentralizálni a jog­köröket, ahol ez lehetséges, mindinkább el­jutva a közösségek önigazgatásáig és ugyan­akkor hatékonyabbá tenni az irányítást, nö­velni a felelősséget és erősíteni a centraliz­must mindazokon a területeken — elsősorban a gazdaságban —, ahol ez egész társadalmunk számára döntő fontosságú. Ezt követően Grósz Károly elvtárs ismertet­te a személyi döntéseket: a kormány dr. Ka­mara János elvtárssal egyetértésben kezde­ményezte nyugállományba vonulásá­t és azt, hogy dr. Horváth István kerüljön a fontos és most meg is növekedett fontosságú belügyi tárca élére. Nyugállományba vonult Papp La­jos elvtárs, államtitkár, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának eddigi elnöke, aki az át­szervezés időszakában kormánybiztosként te­vékenykedik. A tanácsi területen a Belügymi­nisztériumban Gál Zoltán miniszterhelyettes dolgozik majd. A miniszterelnök meleg szavakkal méltatta dr. Kamara János érdemeit. Több mint négy évtizeden át áldozatos és maradandó értékű alkotó munkát végzett dr. Kamara János a belügyi munka különböző területein. A leg­nehezebb időkben is kiemelkedő tehetséggel vett részt a belügyi munkamódszerek korsze­rűsítésében, a hatékonyság növelésében, a ká­derek növelésében, a szocialista törvényesség erősítésében, az állam- és a közbiztonság szi­lárdításában. Múlhatatlan érdemei vannak ab­ban is, hogy a Belügyminisztérium és szervei az elmúlt időszakban a nehezedő körülmények között is magas színvonalon teljesítették fel­adataikat. Grósz Károly elvtárs a Minisztertanács ne­vében mondott köszönetet dr. Kamara János nagy eredményeket hozó, áldozatos alkotó munkájáért és a továbbiakra nemcsak jó egészséget, nyugodtabb életet, hanem eredmé­nyes közéleti szereplést is kívánt a nyugállo­mányba vonuló belügyminiszternek, hangsú­lyozva, hogy Kamara elvtárs tapasztalatára, tudására, áldozatkészségére a továbbiakban is számít a kormány, a Központi Bizottság. Dr. Kamara János elköszönő beszédében visszatekintett arra az időre, amikor a rend­őri hivatást választotta. 1945. január 18-án még folytak a harcok a főváros felszabadítá­sáért, amikor egy idősebb kommunista mun­kástársa az újonnan szerveződő rendőrség so­raiba hívta, s ő már másnap madzagos pus­kával a vállán köztéri szolgálatot látott el Arról volt szó: csak rövid ideig kell vállalni ezt a szerepet, hiszen nem volt fontosabb fel­adat akkor, mint hogy a rendet helyreállítsák, az új rendet megteremtsék. A rövid időből négy évtized lett. S ebben a több mint negy­ven esztendőben voltak nagyon nehéz idősza­kok, meg kellett küzdeni a népi demokráciá­ra támadó ellenforradalmi erőkkel, helyre kel­lett állítani a törvénysértések miatt megingott bizalmat. De máskor, konszolidált időszakok­ban is az állam- és a közbiztonság szilárdítá­sa, a közrend biztosítása, az államhatár őri­zete, a vagyonvédelem, azaz a belügyi mun­ka minden területe az irányítóktól és a vég­rehajtóktól magas fokú hivatásadatot, elkö­telezettséget, szüntelen készenlétet, áldozat­­készséget kívánt. Dr. Kamara János hangsú­lyozta: ő mindvégig nagyszerű embe­rekkel dolgozhatott együtt a belügyi munka különböző posztjain, s biztos benne, hogy a Belügyminisztérium személyi állománya a megnövekedett feladatokat is képes lesz úgy végrehajtani, hogy tevékenységüket magasra értékelje a párt, a kormány, a társadalom minden tagja. Dr. Horváth István újonnan megválasztott belügyminiszter beszédében visszatekintett az esztendőkre, amikor együtt dolgozott dr. Ka­mara János elvtárssal, aki óriási tapasztalat­tal rendelkező, magas fokú hivatástudatot mu­tató, kitűnő munkatárs volt. Hangsúlyozta: munkájának maradandó értékeit illő tiszte­lettel fogjuk kezelni. Az újonnan megválasztott belügyminiszter a helyzetet elemezve elmondotta, hogy ha­zánkban — elsősorban gazdasági gondjainkból adódóan — ma több a feszültség, mint né­hány esztendővel ezelőtt. A Központi Bizott­ság állásfoglalása és a kormányprogram alap­ján azonban jó esélyünk van a gazdasági­­társadalmi kibontakozásra. Növekedett a bi­zalom az állampolgárok körében, hogy jó irányban mozdultunk és mozdulunk el ebből a helyzetből. A gazdasági és társadalmi kibon­takozást kell segítenie a Belügyminisztérium­nak és a hozzá tartozó szerveknek is: védel­mezni, óvni, őrizni a szocializmus pozícióit, vívmányait. Most ezekhez az új felállásban egy újabb és ugyanilyen fontos szerepkör adódik: nemcsak a védelem már a kötelessé­günk, hanem a szocialista igazgatás, a szocia­lizmus pozícióinak erősítése is. A különböző szervek közös tevékenységét együtt kell majd kidolgozni, kialakítani, olyanná formálni, hogy népünk, hogy a dolgozó tömegek fogad­ják tisztelettel és megelégedéssel szocialista nemzeti értékeinket védelmező, továbbfej­lesztő tevékenységünket. A parancsnoki értekezlet Földesi Jenő rend­őr altábornagy zárszavával ért véget Az értekezlet elnöksége Grósz Károly adott tájékoztatót a Minisztertanács munkájáról, a szervezeti, személyi döntésekről AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA December 16— 17-én ülésezett az Országgyűlés. A törvényhozó testület elfogadta a mi­nisztériumok felsorolásról szóló törvényt, amelynek értelmében az irányítás hatékonyságá­nak fokozásáért minisztériumokat és országos hatáskörű szerveket vontak össze, illetve for­máltak újjá. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának Elnökségével egyetértésben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa személyi javaslatokat terjesztett az Országgyűlés elé. Ezeket elfogadva a törvényhozó tes­tület felmentette miniszterelnökhelyettesi tisztségéből Berecz Frigyest, Csehák Juditot, Hor­váth Istvánt és Maróthy Lászlót, akit felmentett az Országos Tervhivatal Elnöki tisztéből is. Egyidejűleg Berecz Frigyest ipari, Csehák Juditot szociális és egészségügyi, Horváth Istvánt belügy-, Marjai Józsefet — miniszterelnök-helyettesi tisztségének meghagyásával — keres­kedelmi, Maróthy Lászlót környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterré választotta. Érdemeik elismerése mellett más fontos megbízatásuk miatt mentette fel az Ország­­gyűlés Juhár Zoltán belkereskedelmi, Kapolyi László ipari, Medve László egészségügyi és Medgyessy Péter pénzügyminisztert, akit egyben megválasztott a minisztertanács elnökhe­lyettesévé. Érdemeik elismerésével nyugállományba vonulása miatt született döntés Kamara Já­nos belügy- és Veres Péter külkereskedelmi miniszter felmentéséről. Hoós Jánost — miniszteri jogállással — az Országos Tervhivatal Elnökévé, Villányi Miklóst pénzügyminiszterré választotta a Parlament. Az Országgyűlés megvitatta és elfogadta a Magyar Népköztársaság 1988. évi állami költségvetéséről szóló és az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról szóló törvényt. Ugyancsak törvényt hozott a jogalkotásról és az 1960. évi előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről. A Parlament meghallgatta az Állami Egyházügyi Hivatal elnö­kének beszámolóját az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az Országgyűlés állást foglalt — a külügyi bizottság javaslata alapján — a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. December 16-án a Parlament Nándorfehérvári termében — ezt az eseményt örökíti meg képünk — Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke előtt Marjai József, Medgyessy Péter, Berecz Frigyes, Csehák Judit, Hoós János, Horváth István, Maróthy László és Villányi Miklós letette a hivatal esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára. Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Horváth István Dr. Horváth István belügy­miniszter Pakson született 1935-ben, munkáscsaládban. Az Eötvös Lóránd Tudományegye­temen szerzett diplomát. 1957- től Kecskeméten, a megyei bí­róságon fogalmazó, majd a já­rási bíróságon tanácsvezető bí­ró, 1956 óta párttag, 1959-től a párt Bács-Kiskun Megyei Bi­zottságának munkatársa, osz­tályvezetője, majd titkára. 1970-ben a KISZ Központi Bi­zottságának első titkárává vá­lasztották. 1973-tól a Bács-Kis­kun megyei pártbizottság első titkára. 1980-tól belügyminisz­ter. 1985-ben a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának titkárává válasz­tották. 1987 júniusától a Mi­nisztertanács elnökhelyettese volt. Az MSZMP KB-nak 1970 óta tagja. A Minisztertanács dr. Gál Zoltánt bel­­ügymini­szterhelyet­­tessé nevezte ki. Dr. Gál Zoltán 1940-ben született Budapesten, munkáscsaládban. 1964-ben az Eötvös Lóránd Tudomány­­egyetem állam- és jogtudományi karán szerzett diplomát. Ezt követően a Közalkal­mazottak Szakszerve­zete központi vezető­ségének politikai munkatársa, később osztályvezetője. 1970- től 74-ig a Politikai Főiskola államtudo­mányi tanszékén ad­junktus. 1974-től az MSZMP Központi Bi­zottsága közigazgatási és adminisztratív osz­tályának politikai munkatársa, majd alosztályvezetője. Gál Zoltán .

Next