Határőr, 1988 (43. évfolyam, 27-53. szám)

1988-09-23 / 39. szám

BUGAC A társadalmi nyitottság egyik-másik szó­szólója — olykor nem kis éllel — többször megkérdőjelezte: szükség van-e napjaink­ban is a Munkásőrségre, hasznossága tár­sadalmilag lemérhető-e? A nyíltság és a nyitottság jellemezte Munkásőrség vezetői talán ezekre a ki vagy ki nem mondott kérdésekre válaszolandó, hívták meg a sajtó képviselőit a Bács-Kiskun megyei munkás­őrök szeptember eleji országos parancsnoki szemlegyakorlatára, mely a Bugac 88 nevet kapta. A gyakorlatot megelőző tájékoztatón előbb dr. Babinyecz Ferenc, az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságának titkára a megye politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről adott tájékoztatást, majd Dósa István, a Munkásőrség országos parancsno­kának első helyettese beszélt a szervezet feladatairól, munkájáról, tevékenységéről. Már a parancsnokhelyettes mondandójából kiderült, hogy a munkásőrök tenni akarása nem puszta szólam, cselekvő részesei ők a pártpolitika végrehajtásának, a kibontako­zási program megvalósításának; céljuk a szocialista társadalom építése és védelme. S ma a Munkásőrségre nem a harmincegy esztendővel ezelőtti belpolitikai okok miatt van szükség. Legfőbb jellemzője: önkéntes, mozgalmi jellegű társadalmi testület, amely politizáló intézménnyé vált. Tagjai szívesen és meggyőződéssel látják el feladataikat, egyéniségük, jellemük közben az embercent­rikus és családközpontú szervezetben tovább gyarapodik. A megbecsülés, a közösségben szerzett élmények és érzések, őszinte, ba­ráti, elvtársi kapcsolatok kötik össze őket nemcsak a szervezeti életükben, de azon kí­vül is. Ma, amikor egyre inkább tapasztal­ható az emberek elidegenedése egymástól, amikor az „én” sokkal jobban előtérbe ke­rül a „mi”-nél, akkor éppen a munkásőrök azok, akik példát adnak a közösségi életből, valamint munkából, annak az egész népre gyakorolt hatásáról. Dósa István elmondotta azt is, hogy a testületben alkalmazkodnak a jelenlegi követelményekhez, a munkásőrök kiképzésüket többnyire szabad idejükben vég­zik, évente harmincegy órában. Kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban a közrend és közbiztonsági rendőri munkát segítő tevé­kenységük erősödött, s munkásőreik e téren mintegy háromezer rendőr munkáját helyet­tesítették. De jelentős a többi fegyveres tes­tületnek, szervnek adott segítségük is. Mind­ezek csak a testület létjogosultságát húzzák alá, melyet az is szépen példáz, hogy csak komplex feladatok Az évenként valamennyi megyében meg­rendezett szemlegyakorlatok közül az orszá­gos parancsnoki megkülönböztetést az idén a Bács-Kiskun megyeiek kapták. Az ország legnagyobb közigazgatási egységében hat munkásőregység működik, köztük a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett kiskunha­lasi, Brinkus Lajos nevét viselő, amely köz­pontját adta a kétnapos akció- és esemény­­sorozatnak. Eltérően az eddigi gyakorlatoktól, most először nem egy feltételezett, általában di­­verzióellenes gyakorlatra került sor. A ve­zetők úgy döntöttek, hogy a valóságból in­dulnak ki. A csernobili atomerőmű ka­tasztrófája, az utána a környéken bekövet­kezett rendkívüli állapot, a felmerült gon­dok megoldásának adaptálása volt a törzs­vezetési gyakorlat célja. A feltételezések szerint Sárfoogárd térségében 6,5 Richter­­skála egységű földrengés volt, amelynek alapján fennállt a veszély, hogy a paksi atomerőmű egyes blokkjai megsérülnek. Az uralkodó széljárás miatt a megye területén kitelepítésre kellett felkészülni, s segítséget nyújtani a spontán menekülő csoportoknak, valamint a kiürített települések közrendjének, közbiztonságának megszervezését kellett a bács-kiskuni munkásőregységeknek biztosí­taniuk. Ezt a feladatot a Vízi Miklós me­gyei munkásőrparancsnok vezette törzs vé­gezte el, természetesen ennek csak szerve­zési, tervezési munkáit. A feladat elsősor­ban a hivatásos munkásőrtiszteknek jelentett munkát, akik ismét bizonyították, hogy ilyen váratlan helyzetek kialakulása esetén is ér­tik és tudják feladataikat. A munkásőregységek gyakorlatban vizs­gáztak. A feltételezések szerint az állam­pusztai büntetés-végrehajtási intézetből több rab kiszabadult. Egy részük a megye észa­ki, másikuk a déli része felé indult el. Út­vonalukon — a kapott jelzések és informá­ciók szerint — gépkocsit loptak, felgyújtot­tak egy veszélyes vegyi anyagot szállító te­herautót, majd fegyvert szereztek. A dél felé haladó csoport tiltott határátlépést akar el­követni. A feladat komplex volt: a bűnözők fel­derítése és elfogása az együttműködő szer­vekkel, így a határőrség kiskunhalasi kerü­letével, azok alegységeivel,­­a rendőrséggel, a tűzoltósággal, a büntetés-végrehajtással. A határőrtörzset Kátai József alezredes, a ke­rület törzsfőnöke vezette. Közös járőrök Az időjárás szinte „éles helyzetet” terem­tett a gyakorlaton részt vevők számára. Este hatalmas, orkán erejű vihar söpört végig a megye területén, a főútvonalak mentén le­tört, lombos ágak, kidőlt fák nehezítették a továbbjutást. A kiskunhalasi, a bajai, a kiskunfélegyházi, a kecskeméti és a kis­kőrösi munkásőregységek éjjel kapták a mozgósítási parancsot s a feladatokat. Velük egy időben a többi együttműködő szerv is harckészültségbe helyezte a kijelölt személyi állományát. A határőrök és a munkásőrök az előírt időn belül megszervezték és szol­gálatba vezényelték a járőreiket. A fő fel­adatuk a Tompa, Bácsborsód, Bácsbokod és Baja útvonal biztosítása és ellenőrzése volt. Az útkereszteződésekben, nagyobb útcso­­mópontokban közös járőrök ellenőrizték a forgalmat. A bajai úton, a tompai elágazás­ban a kiskunhalasi határőrök, rendőrök és természetesen az akció főszereplői, a mun­kásőrök ellenőrizték a közlekedő járműve­ket. A gyakorlat célja — a szökött bűnözők elfogása — mellett természetesen „minden­napos”, az élet megkövetelte feladatokat is végrehajtottak. A rendőrök a járműveket és vezetőiket közlekedésbiztonsági szempontból, a határőrök a határőrizetre való esetleges veszélyességük alapján ellenőrizték, míg munkásőr társaik biztosítási feladatokat haj­tottak végre. Az út mellett bizonyos távol­ságokra két-három fős munkásőrjárőrök figyeltek, s igazoltattak minden gyalogost, kerékpárral közlekedőt. Nem tudhatták ugyanis, hogy a Budapesti Forradalmi Rend­őrezred Komondor akciócsoportjának jelző tagjai milyen módszerrel és mikor próbál­nak áthatolni ellenőrzési vonalukon. S még egy jellemző: a munkásőregységek riasztott tagjai szinte kivétel nélkül megjelentek, bár közülük néhányan felmentettek is voltak, egyikük még törött, begipszelt kézzel is, de mindenáron részt akartak venni felké­szültségük egyik vizsgáján. A hajnal több száz munkásőrt talált tal­pon. Járőröztek, kutattak. A megye északi területén a tűzoltókkal közösen a „bűnö­zők” által felgyújtott, különleges rakományú gépkocsi oltásának biztosításában vettek részt. S nem messze a helyszíntől, az egyik munkásőr, a kutatócsoport tagja, megpil­lantotta a „tettest” is. S ha már együttmű­ködés és a tűzoltók jelen vannak, hát ak­kor a habágyúval kényszerítették a „bűnö­zőt” előbb jobb belátásra, majd arra, hogy lemásszon a fáról. Közben Bácsbokod és Bácsborsód környékén a munkásőr—határőr közös járőr a határ felé lopakodókra fi­gyelt fel. A határőrizetben már gyakorlott munkásőrök tudták teendőiket. A „szökött rabok” mindegyikét elfogták. Valamennyi akció sikerrel zárult — a szemlegyakorla­tot a munkásőrök és együttműködő társaik kiválóan hajtották végre. Lövészeti bemutató és díszszemle Kora reggel a megye fegyveres szerveinek vezetőit, a meghívottakat a pirtói lőtérre invitálták a szervezők, ahol éleslövészetre került sor egyéni és rajfegyverekkel. Itt is kiválóra vizsgáztak az évente mindössze 21 óra kiképzést kapó munkásőrök , mesterei voltak fegyverüknek. A bemutató újdonsággal is szolgált. Itt és most mutatták be a munkásőrség országos parancsnoksága szakembereinek egyik újítá­sát, találmányát, a számítógéppel vezérelt, konténerre telepíthető mobil lőteret. Mind­össze fél órára volt szüksége a telepítő raj­nak, hogy az eredményeket írásban is közlő célrendszereket, amelyek még a találatok számát is jelzi, használatra kész állapotban átadják a lövőknek. Délelőtt tíz órakor Kiskunhalason került sor a gyakorlaton részt vevő munkásőregysé­­gek és együttműködő szervek díszszemléjé­re. A csapatzászlókkal felsorakozott fegyve­reseket Borbély Sándor, a munkásőrség or­szágos parancsnoka köszöntötte. A gyakor­latot Nagy György, a parancsnokság osz­tályvezetője, a szemle biztosa értékelte. Ki­emelte a megye munkásőreinek felkészült­ségét, együttműködését, s javasolta az orszá­gos parancsnoknak a kiváló minősítést. Bor­bély Sándor több kiemelkedő munkát vég­zőt kitüntetésben és dicséretben részesített, a határőrök közül Kövecses Pál századost a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst foko­zatával. A nyilvánosság előtt dr. Szabó István, a megyei pártbizottság első titkára is elisme­rését és köszönetét fejezte ki a megye mun­kásőreinek, akik befejezésül díszmenetben vonultak el elöljáróik, a meghívott és meg­jelent vendégek előtt. , , , Abinek­ Ottó Dr. Szabó István, a megyei pártbizottság első titkára elismerését fejezte ki a szemle résztvevőinek A szerző és kíséri N. Ferenc felvételei Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka kitüntette Kövecses Pál határőr századost A „bűnözők” által felgyújtott gépkocsi oltását a tűzoltókkal közösen végezték el Munkásőr, rendőr és határőr - közös járőr az egyik útkereszteződésben A telepíthető lőtér egy munkásőr-kollektíva munkáját dicséri Lövészeten is bizonyították felkészültségüket az idén mintegy háromezren kérték felvéte­lüket, s feltöltöttségük már teljes.

Next