Határőr, 1990 (45. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-11 / 32. szám
Katonáknak ingyen — vagy (legalább) féláron .JÁNOS, LEGYEN, FENN A JÁNOS-HEGYEN...” Ki ne hallotta volna a neves Szilágyi—Eisemann szerzőpáros János-hegyre hívogató vidám kis dalát? Régi már, de jó, így még manapság is népszerű. Sőt újabban egy okkal többször emlegetik-idézik majd. Ugyanis több esztendei kényszerszünet után ismét látogatható a főváros egyik nevezetessége, a János-hegy 529 méteres csúcsán álló, 28 méteres kilátótorony. És alighanem a szabadságon vagy az eltávozáson levő katonák, köztük a határőrök is mind többen kedvet kapnak rá, hogy fölkeressék — útte...gyerekvasúttal, Libegőn vagy fogaskerekűn és buszon megközelítve, netalántán mindvégig gyalogosan. Hogy mindehhez némi ösztönzést adjunk, eláruljuk: a kapuján kifüggesztett föliraton az áll, hogy a látogatás díja 10 forint, nyugdíjasoknak 5, kisdiákoknak és — külön sorban — „katonáknak ingyen”. Nos, persze a megmaradó 10 forintnál is többet ér az ides innen visszavezető úton és természetesen a toronyból látható varázslatosan szép erdős—hegyes táj, a Szabadsághegytől idáig és tovább is tartó Alpok-alji klíma és levegő. A Halászbástyán és a Mátyás-templom rekonstrukcióján kívül a Jánoshegyi kilátótornyot is Schulek Frigyes tervezte, neoromán stílusban. A századelőn készült épületmonstrumot persze alaposan kikezdte az idő „vasfoga”, beleértve a háborút, s azt is, hogy utána nem volt gondos, illetve pénzes gazdája sem, így történt, hogy pár éve, életveszélyesnek nyivánítva, bezárták. Sokmilliós költség árán sikerült csak eredeti szépségét megközelítően rekonstruálni A Libegőtőt ide fölvivő 1200 méteres út azonban még olyan, mintha egy aknavető ezred lőtt volna rá zárótüzet. A kilátó legkisebb, negyedik teraszának teljes helyreállítása is a jövő feladata még. De a harmadikról alighanem szintén 77 kilométeres a látókör. Működik alul egy régi jó kút, van aztán a földszinten egy kis büfé, de egyelőre még hiányzik a „régi szép idők” családias (és olcsó) vendéglője. De talán a hajdani hangulatra meg a többi helyreállítandóra is előleg a már említett „katonáknak ingyen” felirat, a bejáratnál. Mostanában, amikor annyira feltámadt a „régi szép idők” iránti nosztalgia, nem lehet eléggé dicsérni, hogy van, aki arra is emlékszik — méghozzá tettekkel —, hogy 46—90, vagy még több éve számos kultúr- és szórakoztató intézmény pénztáránál olvasható volt a „katonáknak ingyen”, de legalábbis (például mozikban, cirkuszokban stb.) a „katonáknak féláron” felirat. És ehhez nem kellett „legfelső helyről való leirat”... Újjáéledhetne ismét ez a szokás! Nemcsak azért a pár megtakarítható katonaforintért. A hon védői, a határ őrzői iránti megbecsülés apró jeleként. A János-hegyi kilátónál látott és ma eléggé ritka példát, akár úgy is mint „a főváros legfelső helyéről” (529 méter) kiinduló kezdeményezést — reméljük — még sokan követik majd! Lehet az új, eljövendő szép idők jegyében is! Nem utolsósorban a fegyveres erők létszámának csökkenését figyelembe véve... (bj) HATÁRŐR MAGAZIN 1990/32 HATALMI SZÓ Szándékosan nem említek sem helyszínt, sem személyeket, sem olyan momentumot, melyről felismerhető lehetne, hogy hol játszódott le a következő esemény. Újságíró kollégámmal véletlenül csöppentünk a következő helyzetbe. Ugyanis egy másik riport kapcsán utaztunk le ...-ra. De mivel a szerencse ezt az aktuális témát tálcán kínálta nekünk, természetesen nem szalasztottuk el. A ... udvarán állunk, nézzük a sorkatonák tevékenységét. Mikor is az egyik csoport, pontosan 4 fő, az... úr parancsára .... Természetesen felemelem a fényképezőgépemet, hiszen ez a dolgom, ezért fizetnek. El is készül két felvétel, amikor az úr a helyzet és a ... magasságából rám reccsen. — Talán megbeszélnénk előre, hogy a sajtó képviselői mit fotóznak! Mert aztán mindent beleraknak abba az újságba, én meg tarthatom érte a hátam! Akármennyire is sajtószabadság van! Ránézek, vártam a kifakadás utáni enyhítő mosolyt, de az úr arca kemény és ellentmondást nem tűrő marad. Már-már válaszra nyitom a szám, mikoris az őrvezető két társával csitítani kezd. — Hagyja! Ő ilyen, ne törődjön vele! Akkor ott tovább nem is törődtem vele, de ez a „rendre utasító” kifakadás nem hagy, még mindig dolgozik bennem, ezért is írok róla. Utoljára talán két megjegyzés. Mi, a H.M. munkatársai nem azért utazunk hetente többszáz kilométert, hogy bárkit lejárassunk. A másik: egyes vezetőknek végre rá kéne döbbennie arra, hogy mi megpróbálunk objektíven, híven visszaadni minden eseményt, szépítés és torzítás nélkül. (Talán ez volt a baj?) Elmúlt, szerencsére elmúlt az az idő, amikor csak az volt a lényeg, hogy szépen pedikűrözött a láb és nem volt szabad megírni, hogy ez a láb csüdig koszos. GUTI L. FERENC FABULESZKEK ...VÁLTÁS — A férjemnek nem tetszik az új fürdőruhám. — Hát cseréld kit — tanácsolja a barátnő. — De hol lehet férjet cserélni? A GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK MEGOLDÁSÁRÓL — Összetört a hamutartó — jelenti zokogva McArthurnak a felesége. — Sebaj — így a skót férj —, legfeljebb leszokunk a dohányzásról. KRIPTOELLENZÉKISÉG — Légy szíves — okítja a férjét a feleség —, ne vágj pofákat gondolatban, amikor hozzád beszélek! EZ MÉG (MÁR?) NEM AZ OLVASÓ NÉP — Nem is tudtam, hogy van telefonja. — Ezt a műveletlenséget! Hát maga nem olvassa a telefonkönyvet? KERESZTKÉRDÉS A fény másodpercenként 300 000 km sebességgel halad. És a sötétség? LUXEMBURGI SZAKTUDÁS — Egy receptet írok fel önnek — így az orvos —, mihelyt megtalálom a töltőtollam. — Ne keresse, doktor úr! Tíz perce bedugta a hónom alá. VALÓ 29