Határőr, 1991 (46. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-08 / 27. szám

A tartalomból Aktuális témánk: AZ IDEIGLENESSÉG * HATÉKONYSÁG Interjú Vidus Tibor ezredessel, a BM Határőrség győri igazgatóságának vezetőjével 4. EGY HÉT Háború Jugoszláviában! * Légideszant az átkelő ellen * Köszönet a katonaorvosoknak 6. CSÚCS NEM CSAK A HÚSEVŐKNEK A RÁCSHÚS dolgozói, a vállalat átmeneti gondjai ellenére, bizakodnak a jövőben 10. TANÁCSOK UTAZÓKNAK Hogyan juthatunk „puha” valutához? * Nehézségek a társasutazásoknál 15. A címlapon: ÚJ HATÁRÁLLOMÁSOK KOVÁCS GY. LÁSZLÓ felvétele A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KÉPES HETILAPJA. , Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség. Felelős kiadó: NOVÁKY BALÁZS. , Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF JENŐ, főszerkesztő-helyettes:, MAGDUS TAMÁS,, olvasószerkesztők: ABINÉRI OTTÓ és UGRÓ SZILÁRD, tervezőszerkesztők: BAUSZ SÁNDOR és TAKÁCS ISTVÁN. Levélcím: OrszágHatár magazin, 1391 Budapest, Pf.: 208. A szerkesztőség címe: Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23., félemelet. TELEFON: 111-48-34,138-34-44/36-056-os mellék, telefax: 132-03-78 Terjeszti: a Magyar Posta és az OrszágHatár megbízottjai. Előfizethető a Posta Hírlap­ előfizetési és Lapellátási Irodánál, Budapest XIII., Lehel u. 10/A. Előfizetési ára egy évre 600 forint, negyedévre 150 forint. Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A szedés az OrszágHatár magazin­szerkesztőségében készült. Nyomtatta: Vörösmarty Nyomda, Székesfehérvár. Igazgató:Papp Károly. 114 454 0. HU ISSN 0866-5230 OrszágHatár 1991/27 46. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1991. JÚLIUS 8. ÁTJÁRHATÓ HATÁR Megtanultuk a történelemből kemény leckék árán, hogy az államhatárok többféleképpen lehetnek átjárhatók, mert van a világban, ahol (immár) szinte semmit sem jelentenek, legföljebb „történelmi kategóriák", másutt legálisan s megint másutt illegálisan áramlanak át tömegek az államhatáron. Viszont csak egyféle mód van arra, hogy hermetikusan lezárják, hogy át­járhatatlanná tegyék őket: a „vasfüggöny”, melyet országok vagy „világrendszerek” közé húznak. Szíve szerint minden normálisan gondolkodó ember azt szeretné, ha az államhatárok „eltűnnének", s nem állnának többé gátként eszmék, emberek, kultúrák, tapasztalatok s anyagi értékek áramlása elé. Mindez azonban a világ legtöbb részén — s régiónkban is — csak idea. Mert hiába, hogy a „szívekben lakozik”, attól még valóságbefolyásoló tény a nacionalizmus (nehezen gyógyuló sérelmek, adott-kapott sebek, gőg és butaság elegye), kemény gazdasági érdekekről, gazdasági különbségekről nem is szólván, amelyek egyik oldalról a határ mind szabadabb átjárhatóságát, a másikról éppenhogy az átjárhatóság szűkítését követelik. Ha kicsi hazánk elmúlt másfél-két évtizedére (és csak ebben az egy vonatkozásban) visszatekintünk, egyértelműen kimondhatjuk, hogy szép lassan, a jelképes határok irányába ballagunk, hiszen már a vasfüggöny lebontása előtt is sorra-rendre nyíltak itt a határállomások, határátkelőhelyek, tíz-, majd negyven-, ötven-, hetvenmilliós volt az ezeken átzúduló forgalom. Most ismét öttel gyarapodott az átjáróhelyek száma. Úgy véljük azonban, e fölötti örömünkben sem feledhetjük el, hogy a cél nemes, megvalósulása azonban nem történhet pillanatnyi ötletek, helyi vagy politikai érdekek szerint, azaz nagyon is figyelembe veendők a gazdasági, társadalmi realitások. Intő jelként láthatjuk a legyőzhetetlen „KGST-” illetve újabban „lengyel"-piacoknak nevezett képződményeket. Könnyen úgy járhatunk tehát, mint Grósz Károlyék liberális vámrendeletekkel összekötött világútlevelével. Haladjunk tehát az eszmény megvalósulása felé, s örvendjünk a kis lépéseknek is. De okosan. SZABÓ JÓZSEF JENŐ 3

Next