Határőr, 1991 (46. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-21 / 42. szám

Amikor Budán francia frankot csináltak A magyar történelem ed­digi legnagyobb pénzhamisí­tási ügye kétségtelenül az 1920-as évek frankhamisí­tási botránya volt. Nemcsak méretei, hanem politikai háttere miatt is. Idegen valuták hamisítá­sa nem megengedett, de szo­kásos eszköz a politikai ar­zenálban. Már 1800-ban ha­misítottak francia tallérokat a magyar fővárosban. 1921- ben, bizonyos dr. Mészáros Gyula a Csehszlovák Köz­társaság akkori pénznemét, a szokolt hamisította ma­gyar irománykörök megbízá­sából, de egyes akták utaltak a jugoszláv dinár állami ha­misítására is. Mindezek azonban nem kavartak na­gyobb nemzetközi botrányt. A frankhamisítás szálai viszont messzire ágaztak. Windischgrätz Lajos herceg már 1923-ban felvetette, hogy a magyar revíziós tö­rekvésekhez szükséges anyagi eszközöket a volt el­lenséges államok — melyek­nek a trianoni békeszerző­dés létrehozásában oly nagy részük volt — pénzének ha­misításával teremtsék elő. A gondolatot hamar tett követte, Nádosy Imre főka­pitány biztosította a hatósá­gi segítséget, de tudott a do­logról gróf Bethlen István miniszterelnök is. Elődje, gróf Teleki Pál miniszterel­nök is tudott a tervről, ő biz­tosította a Térképészeti In­tézet nélkülözhetetlen köz­reműködését az ügyben. Budán, a Retek utcában nyomták a francia bunkó­kat. Külön értékesítési csa­patot szerveztek Gömbös Gyula jobboldali politikus embereiből. A frissen nyo­mott bankókat Zadravetz István tábori püspök lakásán „megtaposták”, hogy ne lát­szanak gyanúsan újnak, az­tán 1925. december 10-én elindult útjára, Európa négy nagyvárosába a „frankhad­sereg”. Minden városba — Kop­penhágába, Bécsbe, Amsz­terdamba, Milánóba — ket­ten utaztak, hogy ellenőriz­zék egymást. De nem volt szerencsé­jük: a főmegbízott Janko­­vich Arisztid Amszterdam­ban lebukott két­ezerfrankos értékesítésekor. Amikor a nála lévő többi bankót a zok­nijába próbálta gyömöszöl­ni, még gyanúsabb lett. A nemzetközi botrányt termé­szetesen követte a hazai is. Hiába próbálták az ügyet el­tussolni, a belügyminiszter a gyanúsítottakat karácsony napján saját Nyúl utcai la­kásán hallgatta ki. A parla­ment a kormány távozását követelte. Hegymegi-Kis Pál liberális képviselő kijelen­tette: „Mi Európa szégyen­padján vagyunk, ártatlanul hurcolják meg ezt a nemze­tet brutális hibák miatt és azért, hogy egyes rosszul sá­­fárkodók a helyükön marad­hassanak. Mert ameddig ez a kormány itt van, a fran­kügy politikai hátterének helyes kivizsgálása, a teljes világosságderítés, a bűnügyi vizsgálatnak pártatlanul, teljesen szabadon való le­folytatása és az összes bű­nösök összefogása nem le­hetséges.” A franciákat kü­lönösen dühítette, hogy a magyar frankhamisítóknak kapcsolatai voltak a Luden­­dorff-féle német fasiszta mozgalommal. Mi mentette meg végül is a kormányt? Az antant­nak nem volt érdeke az aránylag szilárd, és minden­képpen antibolsevista ma­gyar kormányzat bukása, így megelégedtek a háború utáni reménytelen magyar gazdasági helyzetből emig­rációval kiutat kereső és Franciaországban élő sze­gény sorsú magyarok kiuta­sításával. Voltak hetek, ami­kor naponta indultak a ha­­zatoloncolt magyarok különvonatai Párizsból a budapesti Keleti pályaud­varra. Természetesen szoros francia rendőri segédlettel. A főbűnösök viszont — mint a történelemben any­­nyiszor — elkerülték a fele­lősségre vonást. DR. RÓBERT PÉTER Emlékműavatás Sopronban A Rákóczi Növendékek és Had­­apródok Baráti Köre szervezésében a közelmúltban emlékművet avattak Sopronban. Több évtizedes tiltás és hallgatás után volt növendékek és hadapródok emlékezhettek emelt fő­vel életük egy meghatározó korsza­kára. Az egykori Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc Nevelőintézetben, majd jogutódjában, a hadap­ródiskolában tanult és el­hunyt katonák bajtársai, hozzátartozói és barátai jöttek el a Batthyány tér­re, hogy kegyelettel adóz­zanak a két világháború­ban elesett katonák emlé­kének. A jelenlévőket megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy megélhet­ték azt a napot, amikor szabadon állíthattak emléket társaik­nak. Az emlékművet Örsi András sop­roni szobrászművész fertőrákosi mészkőből faragta, amelyet a téren II. Rákóczi Ferenc mellszobra mel­lett helyeztek el, s mellette az ünnep­ség ideje alatt a soproni határőrkerü­let katonái álltak díszőrséget. A rendezvény a Himnusz hangja­ival kezdődött, majd a nevelőintézet volt növendéke, dr. Molnár László köszöntötte a megjelenteket. Az egy­házak jelenlévő képviselői ökumeni­kus istentisztelet keretében áldották meg az emlékkövet, majd dr. Tarján Tibor tartott ünnepi megemlékezést. Kecskési Tollas Tibor Sopron című versét szavalta, majd a koszorúzás következett. A gyászzene hangjaira több szervezet és intézmény koszorú­zott. A soproni határőrök koszorúját Frankó István ezredes, kerületpa­rancsnok helyezte el. A város önkor­mányzata nevében az emlékművet dr. Czike Albert alpolgármester vette át megőrzésre és gondozásra. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. FARKAS LAJOS Fotó: LOBENWEIN TAMÁS OrszágHatár 1991/42 27

Next