Határőr, 1994 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1994-05-30 / 22. szám

Véget ért a pézsmavadászat A jövőt nem lehet megölni! Szabó Feri bácsi hideg­­ségi portája tisztaszobaként ragyog. Feleségével, Rózsi­kéval tartják rendben, de: „egy szál gaz nem lehet!” — mondja viccesen Rózsika, ahogy a gondozott udvaron kapirgáló tyúkokat nézzük. Napfényes tornácokra hív­nak aztán, ott beszélgetünk. — Feri bácsi, miről kap­ta nevét a Hidegség? — kér­dezem. — Valamilyen forrásról. Igen jó forrás volt itt! Kút­­szerűen le volt fedve, és valamikor odajárt vízért mindenki — magyarázza ne­kem, s ha már helytörténet­ről beszélünk, megkérdezem azt is, miért van andráske­­reszt a hidegségi plébánia homlokzatán. — Ő a hidegségi búcsú védőszentje — tudom meg, aztán mi másról is beszél­hetnénk, mint a Fertő tóról, melyhez, mint annyi itt élő embernek, Feri bácsinak is egész élete fűződik. Az ő munkahelye is a nádgazda­sági vállalat volt, ahonnan 13 évi munka után, egy „kedves” főnök miatt a sop­roni szőnyeggyárba ment el kenyeret keresni. Onnan ment nyugdíjba 1991-ben. Az igazi munkahelye mégis a Fertő maradt, ahol nádara­tó, majd rácsos lett. 15 éves korától 30 éves koráig járt édesapjával a Fertőre, így is­merte meg a tavat, így tanult meg tájékozódni a nádrenge­teg között. — Ha kimegyek, meg­hallom azokat a hangokat, ami ott kint van a Fertőn! — kiált fel Feri bácsi, és látom a szemén, hogy nincs arra szó, ami egyes egyedül a nádrengetegben hallható. — Szinte mindennap ki­megyek — folytatja —, ha máshova nem is, csak ki a csatornára, ahol a nád van. — Most milyen munkát végeznek ott? — Nádosztályozás van. Németországba, Hollandiába szállítják a nádat, itt a lega­célosabb, kiváló minőségű! — tájékoztat olyan büszkén, mintha a saját kertjében te­remne az a nád. Bizony jó érzés hallgatni őt. — A nádaratás meddig tart? — érdeklődöm tovább. — Az idén március 31-re volt vége. Meg is ünnepel­tük. Olyankor minden évben tartunk egy kis összejövetelt. Fél kilenc, kilenc körül talál­kozunk, kicsit iszogatunk, no csak egy kis bort vagy sört, aztán halászlét főzünk saját fogásból. Igen jól érez­tük magunkat az idén is, éj­jel kettő körül lett vége, de még a Fertői Nádgazdasági Vállalat igazgatója, Pirger Zoltán is ott volt. — És vadásznak-e még pézsmapocokra a Fertőn? — Most igen kevés van. Rámennek a gépek. A náda­rató gép, a SEIGA pusztít mindent. Azért fogtam egy keveset a télen. — Kitől tanult pézsmát fogni? — Saját magamtól és a régi halászoktól. Megfigyel­tem tőlük gyerekkoromban, az öreg fertőbozi halászok pedig, ha leütöttünk egyet, halat adtak érte. Aztán meg­tanultam megnyúzni, mert csak a bőrét kell leadni. — Hogyan lehet megfog­ni? — Eszi a nádat. A nád gyökereit és az új termést! Mindig egy nagy kupaccal összeharapdál, és így lehet megtalálni, mert látszik a nádon a pusztítása. Irtani kell, mese nincs! Ahol a fészke van, ott nincs nád, mert maga körül kieszi, és az is jellemzi, hogy mélyvíz közelébe építi a fészkét, négy kijárattal, hogy ki tud­jon menekülni. Meg lehet látni a nyomait. Csak ki kell tenni a varsát. Télen drótvar­sával, tavasszal pedig, mi csak úgy mondjuk, görény­ládával fogjuk. — Büdös? — Annyira nem, mint a görény! — Tart-e még a vadászat? — Nem, nem! Már vége! Március-áprilisra kicsinyei vannak, akkor már nem bántjuk. A következő évre is gondolni kell! A jövőt nem lehet megölni! — mondja Feri bácsi a sokat tapasztalt emberek bölcsességével, és erre piros arcú felesége is rábólint. P. G. A pézsmát nem elég megfogni, de meg is kell nyúzni! KOVÁCS GY. LÁSZLÓ felvétele OrszágHatár A HATÁRŐRSÉG KÉPES HETILAPJA Kiadja a Határőrség. Felelős kiadó: Dr. BAKONDI GYÖRGY. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF JENŐ, főszerkesztő-helyettes: MAGDUS TAMÁS, olvasószerkesztők: ABINÉRI OTTÓ és UGRÓ SZILÁRD, művészeti szerkesztő: TAKÁCS ISTVÁN, tervezőszerkesztő: KOVÁCSNÉ KÉPES MÁRIA, lapmenedzser: ORODÁN SÁNDOR. Levélcím: OrszágHatár, 1391 Budapest, Pf.: 208. A szerkesztőéig címe: Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23. félemelet TELEFON: 111-48-34, 138-34-44/36-056-os mellék, telefax: 132-03-78. Terjeszti: a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális rész­vénytársaságok, valamint az Országhatár megbízottjai. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető a Posta Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál, Budapest XIII., Lehel u. 10/A Előfizetési ára: egy évre 900 forint, negyedévre 238 forint. Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szedés az OrszágHatár szerkesztőségében készült. Komplett nyomdai kivitelezés: Vörösmarty Nyomda Rt., Székesfehérvár, Irányi Dániel utca 6. Telefon: (22) 312-550, Fax: (22) 312-170. Felelős vezető: PAPP KÁROLY elnök-igazgató. 134 088. HU ISSN 1217—6436 1994/22 32

Next