Határőr, 1994 (49. évfolyam, 1-23. szám)
1994-03-14 / 11. szám
JENŐ ÚR: A „francia kapcsolat” mindent tagadott. Itt folyjon ki a két szemem, vakuljak meg, drága tiszt urak, ha én ezeket a csórókat valaha is láttam...! S A NAGY KONSPIRATOR Este nyolc felé, amikor hideg, fehér neonfények világítják meg a kirendeltség irodáit, a két tiszt, Unger József százados, parancsnokhelyettes és Soós Győző százados, a zalaegerszegi igazgatóság munkatársa, éppen befejezte napi munkáját. No nem korán, csak úgy ahogy szokták, s kezdték volna dossziéba rendezni, lemezszekrénybe zárni a fontos okmányokat. Akkor csördült meg a telefon. Azt mondta egy pinkamindszenti polgár, hogy hazafelé tartván éppen leszállt a buszról, s megpillantott három gyanús alakot a faluszélen. Csak kiléptek a lámpák fényköréből, majd eltűntek a sötétben... A két tiszt ahogy volt, civilben kocsiba vágódott, mert errefelé és mostanában mindenféle ilyen hírnek utána kell nézni. Jenő a nővéréhez utazik Mert a nővérke karriert csinált. A budapesti dzsumbujból — ahol a legsűrűbb a város — évekkel ezelőtt áttelepült Franciaországba. Az egy jó hely, ott aztán vannak lehetőségek — írta haza ákombákom betűkkel nem túl gyakori leveleiben. Körbejártak a rokonság kezén ezek a levelek, s lelkesültek, hogy hát igen, hát bizony, ez mindig egy ügyes lány volt, igazi királynő, csillogó szemű, meg minden, már hogyne csinált volna karriert Franciaországban. A családi szeretet, s nem más vitte ki az öccsét, F. Jenőt, hogy személyesen, a maga két szemével győződjön meg róla, mire jutott ez a lány odakinn, a kocsisoron vagy valamilyen más soron, s akkor talán tán neki, már mint Jenőnek is csurran-cseppen valami abban a tejjel-mézzel folyó kánaánban. Leginkább a nővére kocsijába, a Citroenbe szeretett bele, s amikor nem heverészett a pamlagon, amikor nem az ördög bibliáját forgatta, a nővérke kocsijával flangírozott az idegen országban. De mit sem ér az ilyesmi, ha az itthoniak a két híres pesti téren nem látják a saját tulajdon két szemükkel, hogyan tud csillogni-villogni még egy ilyen régi Citroen is. A nővérke engedett a könyörgésnek, s végül rábólintott, menj haza Jenő, s vidd nyugodtan a kocsit is! De ha már itthon jár Budapesten, miért ne ugorna tovább háromszázvalahány kilométerrel, mert ugye nincs szebb, mint a családi szeretet, s annak örömben, gyászban meg kell nyilvánulnia. A kiterjedt família valamelyik ősi ágán, odaát Romániában, elhunyt egy tiszteletreméltó családfő. F. Jenő a Citroennel elhajtott a temetésre. Jókora feltűnést keltett a szertartáson, már a papot, meg a jajgató asszonyokat se figyelte senki, csak leginkább a francia rendszámú kocsit állták körül, hogy hát igazán ez milyen egy nagyon tökéletes járgány. Ittak is a nagy bánatra, a találkozás örömére a közeli kocsmában, s akkor hozakodott elő a három rokon, hogy te tenő, hát ha ti nektek olyan nagyon jó Franciaországban, igazán elvihetnél bennünket is. F. Jenőnek pedig az üzleti érzék a vérében volt, elkezdtek vitatkozni, alkudozni, végül egymás tengerébe csaptak. Amolyan adósrabszolgaság Semmi okunk felháborodni a szállítás F. Jenő által elővezetett feltételein: az adósrabszolgaság mostanában aligha számít rendkívüli dolognak a világban. A nagy embercsempészbandák Kínából ily módon juttatják ki a szép lányokat, meg a jó szakácsokat, s a szorgalmas munkaerőt Amerikába, de feltehetően ily módon juttatják máshová is. Akik a könnyűvérű magyar lányokat Szardínia szigetére táncosnőnek exportálják, vagy az ukrán, orosz és lengyel lányok A helyieknél sincs mindig igazolvány — valahogy azért tisztázzák a helyzetet A 8-as út: rendszeresen figyelik a gépkocsikat 4 1994/11 OrszágHatár