Havi Közlöny, 1880 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1880-07-01 / 7. szám
7. szám, 1880. Harmadik évfolyam. •NSZLÖNY AZ ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI LELKIPÁSZTORSÁG KÖRÉBŐL. Megfontolni valók az u. n. „coronák“ számára. Ha igaza van a szentirásnak, midőn mondja: „Ecce quam bonum et jucundum, habitate fratres in unum“ (132-ik zsoltár, 1. V.), mennyivel inkább van igaza akkor, ha szó van áldozópapok, lelki testvérekről, kik egy szívvel, egy lélekkel bírnak, és kik, hogy ezen egységben megmaradjanak és azt erősítsék, többször összegyülekeznek, összejönnek, hogy egyet-mást közösen megbeszéljenek, hogy tapasztalataikat, örömeiket és fájdalmaikat egymással közöljék. Mert hogy áldozópapok csupán csak evés és ivás vagy merő szórakozás kedvéért gyűljenek össze, anélkül hogy valamely hasznos vagy épületes dolog képezné beszélgetésük tárgyát, tisztán baráti összejöveteleikről sem tételezhető föl. Ezen, mondhatni esetleges alkalmakon kívül, vannak még külön meghatározott napok, melyeken az egyes egyházi kerületek tagjai összegyűlnek, hogy tüzetesen foglalkozzanak a lelkipásztorságra vonatkozó kérdésekkel közösen, az ú. n. „coronák“, melyek minden egyes egyházi megyében a püspök által kitüzetnek, és melyek évenként kétszer, tavaszkor és őszszel, tartandók. Hogy őszinték legyünk és hogy az igazság eltitkolása által ne ámítsuk önmagunkat, be kell vallanunk, hogy ezen coronák gyakran vagy egyáltalában nem tartatnak, vagy ha meg is tartatnak, igen csekély, vagy éppen semmi eredményt sem képesek felmutatni. Ugyanis sokhelyt a félelem bizonyos nemével kerülik a gyakorlati lelkipásztorsági esetek megbeszélését és azon elv látszik uralkodni, hogy lássa mindegyik önmaga, mit mivel, úgy hogy sz. Ágostonnak ezen mondása helyett: „In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus charitas“ zsinórmértékül ez látszik szolgálni: „in omnibus libertas“. Hogy mi ennek oka, az jelen fejtegetésünk fonalán önmagától fog kitűnni. Hogy a coronák eredménydúsak legyenek, igazi, tulajdonképeni lelkipásztori tanácskozmányokká kell azokat átváltoztatni, úgy mint ilyenek némely osztrák egyházi megyében, de különösen Németországban nagy haszonnal tartatnak. Feladatunk lesz tehát kimutatni 1-ször, miért kell ezen lelkipásztori conferentiákat tartani, és 2-szor miként kell azokat megtartani ? 1. Azon okok közül, melyek a lelkipásztori tanácskozmányok pontos megtartását nagyon is javasolják, különösen kettő említendő, melyek elseje a lelkipásztori eljárásban olyannyira szükséges egység elérése, legalább egy kerületben. Igaz ugyan, hogy a katholika egyház nem fegyintézet, melyben annak minden egyes tagjának egyformán kell öltözve lenni, vagy mindnyájuknak ugyanazon időben kellene tanulni, sétálni sat., sőt ellenkezőleg a katholika egyház, mint a zsoltáros mondja: „regina circumdata varietate“ (44. zsolt. 11. V.); azonban léterének conditio sine