Havi Közlöny, 1880 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1880-07-01 / 7. szám

7. szám, 1880. Harmadik évfolyam. •­­­­­­N­­SZLÖNY AZ ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI LELKIPÁSZTORSÁG KÖRÉBŐL. Megfontolni valók az u. n. „coronák“ számára. Ha igaza van a szentirásnak, midőn mondja: „Ecce quam bonum et jucun­dum, habitate fratres in unum“ (132-ik zsoltár, 1. V.), mennyivel inkább van igaza akkor, ha szó van áldozópapok­, lelki testvérekről, kik egy szívvel, egy lélekkel bírnak, és kik, hogy ezen egy­ségben megmaradjanak és azt erősítsék, többször összegyülekeznek, összejönnek, hogy egyet-mást közösen megbeszéljenek, hogy tapasztalataikat, örömeiket és fáj­dalmaikat egymással közöljék. Mert hogy áldozópapok csupán csak evés és ivás vagy merő szórakozás kedvéért gyűljenek össze, a­nélkül hogy valamely hasznos vagy épületes dolog képezné beszélgeté­sük tárgyát, tisztán baráti összejöveteleik­ről sem tételezhető föl. Ezen, mondhatni esetleges alkalmakon kívül, vannak még külön meghatározott napok, melyeken az egyes egyházi kerületek tagjai össze­gyűlnek, hogy tüzetesen foglalkozzanak a lelkipásztorságra vonatkozó kérdésekkel közösen, az ú. n. „coronák“, melyek minden egyes egyházi megyében a püs­pök által kitüzetnek, és melyek évenként kétszer, tavaszkor és őszszel, tartandók. Hogy őszinték legyünk és hogy az igaz­ság eltitkolása által ne ámítsuk önma­gunkat, be kell vallanunk, hogy ezen coronák gyakran vagy egyáltalában nem tartatnak, vagy ha meg is tartatnak, igen csekély, vagy éppen semmi eredményt sem képesek felmutatni. Ugyanis sok­helyt a félelem bizonyos nemével kerülik a gyakorlati lelkipásztorsági esetek meg­beszélését és azon elv látszik uralkodni, hogy lássa mindegyik önmaga, mit mivel, úgy hogy sz. Ágostonnak ezen mondása helyett: „In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus charitas“ zsinór­mértékül ez látszik szolgálni: „in omni­bus libertas“. Hogy mi ennek oka, az jelen fejtegetésünk fonalán önmagától fog kitűnni. Hogy a coronák eredménydúsak legyenek, igazi, tulajdonképeni lelkipász­tori tanácskozmányokká kell azokat átvál­toztatni, úgy mint ilyenek némely osztrák egyházi megyében, de különösen Német­országban nagy haszonnal tartatnak. Fel­adatunk lesz tehát kimutatni 1-ször, miért kell ezen lelkipásztori conferentiákat tartani, és 2-szor miként kell azokat megtartani ? 1. Azon okok közül, melyek a lelkipász­tori tanácskozm­ányok pontos megtartását nagyon is javasolják, különösen kettő emlí­tendő, melyek elseje a lelkipásztori eljárás­ban oly­annyira szükséges egység elérése, legalább egy kerületben. Igaz ugyan, hogy a katholika egyház nem fegyintézet, mely­ben annak minden egyes tagjának egy­formán kell öltözve lenni, vagy mind­nyájuknak ugyanazon időben kellene ta­nulni, sétálni sat., sőt ellenkezőleg a katholika egyház, mint a zsoltáros mondja: „regina circumdata varietate“ (44. zsolt. 11. V.); azonban léterének conditio sine

Next