Havi Közlöny, 1885 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1885-07-01 / 7. szám

7. SZÁM. NYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 1885. HAVI KÖZLÖNY AZ ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI LELKIPÁSZTORSÁG KÖRÉRŐL. Az orgonajáték a kath. egyházban. (Vége.) 2. A Ceremóniáié a legtávolabbról sem említi az összefüggést az orgona­­játék és az áldozát éneke közt; mitsem tud arról, hogy a pap énekét az orgona kísérje. És ennek igen helyes oka van. Az áldozat éneke az egész officiumban mindig kiválóan többé-kevésbbé melodi­kus alkotása recitálás. A szöveg recitá­­lása pedig az énekben ép úgy, mint a beszédben és szavalásban, mozgására és hangsúlyozására nézve teljesen függ a recitáló tetszésétől, benső hangulatától. Lehetetlen tehát, hogy egy más tényező, pl. az orgona, a recitáló éneket pontosan követhesse; azonkívül az orgona a szö­veg világos szavalását többé vagy ke­­vésbbé elfödi, mert accordjait az ének­lett szavak hangsúlyozásával egyöntetűen megerősíteni vagy meggyengíteni kép­telen. Az oltári ének lényege tehát az orgona kíséretét kizárja, és így vissza­élésnek kell nyilvánítanunk azt, ha az orgonista a lelkész énekét, mely ép oly kiválólag recitálás, mint az oratio, epi­stola és evangélium mindenféle idegen és önkényes modulátiókkal veszi körül. Valamenyire legfölebb a Praefatio, Pater Noster és az Ite Missa est etc. tűrik meg a jó, gondos kivitelű kíséretet. Ezek mégis sokkal melodikusabbak és nem kívánják meg oly mérvben, mint az áldozat többi énekei a szabad recitálást , ámde az orgona itt is megköti az elő­adási módot és meggyengíti a kifejezés­­teljes recitálás szépségét. Ha valaki szé­pen énekel és némileg szép hangja is van, mind liturgikus, mind művészi szem­pontból jobban teszi, ha énekét az orgo­nával kísérni nem hagyja. De ha vala­kinek az orgona támaszára és vezetésére szüksége van, hogy éneke épületes le­gyen vagy legalább zavaró nem, minden­esetre jól teszi, ha az orgona kíséretét megengedi. Egy esetben azonban még ekkor is mellőzendő az orgonakíséret, akkor t. i. ha valaki az orgona mellett nem képes ugyanazon hangmagasságot megtartani, melyen amaz énekek kezdőd­tek. Az ének esése az orgona mellett, mely a hangot változhatatlanul megtartja, csak zavaró lehet, mig az ily esést akkor, ha az orgona nem játszik, a legtöbben alig veszik észre. 3. Amint már most a Ceremóniáié az orgona és a lelkész énekének össze­köttetéséről mit sem tud, épen úgy rende­letei is oda irányulnak, hogy az orgona és a karének ne együtt­működjenek, hanem váltakozva lépjenek föl. Nézetünk szerint legalább ez a fenn közelebbről megvilágított rendeleteknek összbenyo­mása. A Ceremóniáié a Gregoriánus-ének kíséretét nem ismeri, hacsak azon egy helyből nem következtetjük az ellenkezőt, mely így szól: ha az orgona az ének kivitelében a karral váltakozik, akkor 13

Next