Havi Közlöny, 1907 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1907-03-01 / 3. szám
349 katholikus krónika, 350 nem a már meglevőket erősítsék, a keresztény nép igazi gyakorlati szükségleteire fordítsák figyelmüket, névleg utalt az égető templomhiányra Róma bizonyos újabb városrészeiben, népjóléti intézményekre, ifjúsági és egyetemi hallgatók egyleteire, szegény templomokra és hasonló dolgokra; ebben is X. Pius alázatossága és gyakorlati érzéke nyilvánult. Mathieu, franczia (kúriai) bíboros, a minap tartotta székfoglalóját a franczia akadémiában. Tudvalevő dolog, hogy az Institut de France 5 osztályra oszlik; a legelső és legnevezetesebb az első osztály, melynek 40 tagja van, s az utód székfoglalója dicsbeszéd elődjéről. Mathieu Perraud autuni bíboros-püspök helyére került ; székfoglaló beszéde kemény támadás volt a kulturharczos kormány ellen és fényes védelme az egyház és a franczia katholikusok jogainak. Miután minden székfoglalót előbb egy bizottság átvizsgál, nyilvánvaló, hogy az akadémikusok egyetértenek Mathieu beszédével. Az akadémiát Richelieu bíboros alapította 1634-ben és eddig 110 egyházi férfiú volt tagja és pedig 47 érsek-püspök (köztük 15 bíboros), 16 szerzetes, köztük 11 oratoriánus (a híres oratorián tudós iskola tagjai), 3 jezsuita, 1 dömös (P. Lacordaire) és 47 más egyházi férfiú; az első papi ember, kit mindjárt az alapításkor beválasztottak, Godau, grassei püspök volt. Az akadémia tehát még keresztény és konzervatív. Az olaszok most készülnek megünnepelni az olasz királyság 50 éves jubileumát. Ezt a kérdést tárgyalták a minap a turini városi közgyűlésen. A turini katholikusok szóvivője, Crispoli marquis, a jubiláló ünnepségeken való részvételt visszautasította, ellenben a kiállításon való részvételt támogatni hajlandó. A római községtanácsban tapintatosabb formulát találtak. Kimondták, hogy semmi olyan ünneplést nem helyeselnek, mely a pápa sértegetését jelentené, ellenben a kiállítást teljes erővel támogatják. A piemonti katholikusok rossz néven vették Crispoli formulájának szükségtelenül túlélés voltát, annyival inkább, mert most készítik elő a talajt az egyház és állam közt jobb viszony létesítésére. Omne nimium.... A múlt évben említettem O’ Connel praelatus, kinevezett bostoni segédpüspök, japánországi kiküldetésének fényes sikerét, most olvasom, hogy ennek kapcsán a jezsuita rend katholikus egyetemet akar nyitni Tokióban; a terv megvalósítását csupán P. Martin generális közbejött halála késleltette. Japánország eddig egészen a párisi misszió-intézet alá tartozott egyházi tekintetben, ennek révén jelentékeny volt a franczia befolyás Japánban. Most azonban a jezsuiták a létesítendő egyetemen úgyszólván kizárólag angol és amerikai szaktudósaikat akarják alkalmazni, következéskép a franczia befolyás nagy veszteséget fog szenvedni. Meghalt az olaszok nagy költője, Carducci, Bolognában; kitűnő költő volt, fiatal korában az italianissimokkal szabadelvű, különösen hírhedt e tekintetben himnusza a sátánhoz. A szabadkőmívesek maguknak reklamálják Carduccit, pedig nem volt egyházellenes ember, kivált vénebb korában, toleráns ember volt, s a papokkal szemben igen szeretetreméltó; három leányát katholikus nevelésben részesítette, sőt a legifjabb a Mária-Congregatio tagja is volt. Öreg korában annyira közeledett az egyházhoz, hogy vallásos verseket is írt; az egyik a feszületet aposztrofálja, a másik Capecelatro „Anima di Dió“ könyvében jelent meg, első áldozásra menő leánykáknak szól. A szabadkőmíveseknek tesz szolgálatot, aki Párducéit egyházellenes költőnek tünteti föl. A bajorországi szocziáldemokraták vezére, Volhnar (Herwart Leo) annak idején katonáskodott a pápai hadseregben s most közzétette állítólagos eleményeit és benyomásait. Az egyházellenes lapok kapva-kaptak az irányzatos és szemmel láthatólag rosszakaratú híreszteléseken és koholmányokon. Az olasz papoknál — úgymond — a nagy ünnepeken a fődolog a mise után a sekrestyében felszolgált opulens villásreggeli; néha annyira berúgtak, hogy az asztal alól szedtük össze őket s tettük frakkerbe, hogy hazavigyék. Egyszer őrállomásáról látta, úgymond, hogy a lelenczházba egyetlen egy éjjel egész csomó lelenetet hoztak. Erre azt mondta az őrsparancsnoknak: ha ez minden éjjel így megy, akkor lesz elég katonája a pápának. Dehogy, felelé amaz, csupa kapuczinusbarát és apácza lesz belőlük, az alma nem messze esik fájától. Rikító színekkel ecseteli, hogy milyen utálatos spiczlirendszer uralkodott a pápai Rómában a papság körében, mely jeles egyének pályafutását