Havi Magyar Fórum, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
62 A könyvnapokról Az első könyvnapokat hatvannégy évvel ezelőtt, 1929-ben rendezték hazánkban. Szellemi atyja Supka Géza, a Literatura folyóirat neves szerkesztője volt, aki 1927. tavaszán Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének a közgyűlésén javasolta, hogy a magyar könyv népszerűsítése érdekében könyvnapokat kellene rendezni. A javaslat így hangzott: „Az évnek egyik napján... az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.” Némi késéssel ugyan, de 1929 május 13-20 között Magyar Könyvhét néven megvalósult a kezdeményezés. Az ünnepélyes megnyitó a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében volt, ahol az ünnepi beszédet gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter mondta. És azóta, 1957-et kivéve, minden esztendőben megrendezték a hol három napig, hol egy hétig tartó könyvnapokat. Az persze, hogy minden faluban, csak álom maradt. Az 1929-ben megrendezett könyvnapokra még nem jelent meg külön könyvnapi lista. De az ünnepi alkalomra sok könyvet adtak ki. Ezekből két könyvet emelnek ki a krónikák. A Génius kiadó három pengős propaganda árán jelentette meg Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről és Szabó Dezső: Az elsodort falu című regényét. A későbbiekben, 1944-ig, az a szokás lett szinte törvénnyé, hogy a könyvnapokat rendező Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete a kiadók bejelentése alapján hivatalos könyvnapi listát jelentetett meg. Könyvnapi könyv csak magyar író könyve lehetett. És a könyveknek külön kedvezményes könyvnapi ára volt. Ami nagy vonzerőt biztosított a könyvnapoknak. A kiadók igyekeztek mennél nagyobb sikerre számító könyveket kiadni. Kimentek az utcára, könyvsátrakat állítottak. A sátrakban az írók dedikálták könyveiket. Persze nemcsak a könyvnapi könyveket árusították itt. De az igazi forgalmat mégis a hivatalos könyvnapi újdonságok biztosították. Tagadhatatlan, hogy a könyvnapok sikert arattak. Még a könyvkereskedők is jó képet vágtak hozzá. Pedig számukra ez nem volt egyértelműen előnyös. A könyvnapi propaganda felkeltette a könyvek iránti érdeklődést és növelte az ő forgalmukat is. De az a tény, hogy a kiadók az íróikkal kimentek az utcára, a kiadók felé fordították a figyelmet. A vásárló közvetlenül a kiadónak juttatott forgalmat. A háború kitörése és a politikai élet hullámzása persze a könyvkiadásban sem múlt el nyomtalanul. A régiek mellett új kiadók is feltűntek. Még a nyilasok is. Ebben az időszakban, a harmincas évek végétől, léptek porondra a népi irodalom kiadói is és igyekeztek megnyerni az olvasókat. 1945-től kezdődően gyökeres változás állt be ezen a téren is. A Magyar Kommunista Párt megalapította a Szikra Könyvkiadót. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet adott ki a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről. Megkezdte tevékenységét az igazolóbizottság. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság megszervezte könyvkiadói szakosztályát. A koalíciós időkre jellemzően még nemcsak a Szociáldemokrata Párt Népszava Kiadója működött, hanem a Nemzeti Parasztpárt újonnan alakult Sarló Kiadója is. Valamint az igazolásokon átesett kisebb-nagyobb magánkiadók. Az első úgynevezett „szabad könyvnapokat” 1945 július 12-14-én rendezték. A beköszöntött infláció a könyvkiadás és könyvkereskedelem munkáját is döntően befolyásolta. Ez különösen rányomta bélyegét az 1946 július 4-6 között rendezett úgynevezett inflációs könyvnapokra. A forint 1946 augusztus 1-jével történt bevezetése ugyan ezt a problémát megszüntette, de az ezt követő politikai balratolódás, az államosítások, a nemzeti vállalatok megalapítása 1948-1949-ben kiiktatta a magáncégeket. Ezt követően mind a könyvkiadás, mind a könyvkereskedelem állami feladattá vált. A könyvnapokon is ezek a kiadók állították az utcai sátrakat. Az írók az állami vállalatok által kiadott könyveiket dedikálták. 1952-vel kezdődően Ünnepi Könyvhét lett a könyvnapok neve. 1954 október 1-jén megkezdte működését a Kiadói Főigazgatóság. Ennek a mindenható intézménynek a tevékenységéről lapunk áprilisi számában írtunk éppen az írók pórázon könyv kapcsán. Odáig ment az állami beavatkozás, hogy 1954 november 3-án az MDP Politikai Bizottsága tárgyalta a könykiadás 1955. évi tervét. Ezt 1956-ra is elvégezte. 1956. június 3-10 között még volt könyvnap, az 1956. őszén kitört forradalom nyomán azonban 1957-ben erre nem került sor. Az úgynevezett Kádár-korszakban a könyvnapokat valami olyan dicsfénybe állították, ami a Pártnak az irodalmat támogató és magasba eme Júniusi Magyar Fórum, 1993. KÖNYVEKRŐL