Havi Magyar Fórum, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1993-11-01 / 11. szám

88 SZÍNHÁZ Mosvásárhelyről érkezett Gáspár Imola Rhédey Claudiája. Nevezetesen: hiába írta a hírek szerint neki a darabot a szerző, nem egyeztethető össze az erdélyi és az anyaországi magyar nyelvű szín­játszás. A stílusok annyira eltérnek egymástól, hogy önmagukban kell nézni és vizsgálni ezeket az értékeket, keverni őket nem szabad, mert az előadás egésze veszítheti el ezáltal hitelességét. Nagy kérdés, hogy a jelenlétével az első felvonást végig vállán tartó Bitskey Tibort miért mellőzik a klasszikus színészetben oly’ komoly h­iátusban senyvedő magyar színpadokról? A legfontosabb azonban, mindezen csendes kritika ellenére is, megtörtént az előadás. A ma­dár ugatott, a nép megkapciztatta az ítélőszéket, megvalósult a bizakodást jelentő passzív rezisz­tencia. A szervilizmus meghozta eredményét: le­szegett főkkel felcsendülhetett volna, igaz, kis módosítással, Erkel nagyszerű operájának, a Hunyadi Lászlónak „slágere”. Meghalt a cselszö­vő, nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert Ferenc József nagy király. Hűségnek győzedelmét hallja nagy világ... Csak hol fontosabb ez most? Ideát, vagy odaát? Mert Petőn-Messiás, aki egyedül fel tudta bo­rítani az új rendet, most hogy már nem kutatják, csendesen végleg eltávozik. Megidézhetetlenül. Csűri Ákos Novemberi Magyar Fórum, 1993.

Next