Havi Magyar Fórum, 1997 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
!Kedves Bálint Öcsém! Bizonyára csodálkozol a bizalmas megszólításon, de rögtön megmagyarázom. Olvastam nemrég, hogy vérségi kapcsolatban vagy az angol királynővel, ami azt jelenti, hogy velem is. Igaz, Európában és azon túl kb. 2000 hasonló szintű rokonunk él, de a tény ettől még tény marad, s köreinkben ez a megszólítás járja. Nyilatkozatodból az tűnik ki, mintha nem nagyon örülnél az atyafiságnak, igaz ezt visszafogottan teszed. Furcsa is lenne az Európába való nagy menetelés idején nyíltan elhatárolódni a brit uralkodótól ,hogy kedvenc kifejezésetekkel éljek...). Abban egyetértünk, hogy a származás önmagában kevés, az igazi értéket az egyéni teljesítmény jelenti. Azonban mégsem mindegy, honnan jön az ember. Ha valaki büszke asztalos, földműves, bányász őseire, miért ne lehetne ugyanúgy arisztokrata őseire is? Különösen akkor, ha származásának tudata, neveltetése döntően hozzájárult jelleme fejlődéséhez. Ez a tudat segítette őseinket, amikor dönteniük kellett, hogy hova álljanak. Ez tette hőssé Zrínyit és Rákóczit, és mártírrá gróf Esterházy Jánost és báró Apor Vilmost, és ez segített szüleinknek a közelmúlt megaláztatásait méltósággal elviselni. Aki igazán úr volt és nemes, az megmaradt annak a kőbányában is. Persze minden kornak megvoltak (vannak) a maga labanc urai is. Magyarázat mindig volt, ma úgy mondják-reálpolitika... Nem is az a gondom, hogy nem tartod vagy nem tiszteled kellőképp a rokonságot, de hogy milyen társaságba keveredtél, Öcsémuram!?... Nem tudom Bálintként és Magyarként hogyan viselnek el, de azt elismerem, hogy Neked duplán kell bizonyítanod. No, ebben nincs is hiba. Azt érzem, hogy nem érzel velünk közösséget, de megnyugtatlak, mi sem veled büszkélkedünk. Még szerencse, hogy Claudia tanti ezt nem érhette meg. (Tudod, Rhédey Claudia grófnőre gondolok.) Azt hiszem, neki is lenne a dologról egy-két szava. Mert amit műveltek, kedves öcsém, az minden képzeletet felülmúl! Elődöd, a folyvást mutáló, fiatalból szabaddá demokratálódott áladjunktus kezdte el a példátlan „tisztogatást" a kultúra területén, s most te folytatod? A homoszexuálisokat reklámozzátok a középiskolákban, de hagyod bezáratni a Tháliát, elsorvasztani a közoktatást? És ez a nemzetinek csúfolt alaptanterv? Ilyet még az az elfajzott Károlyi Mihály sem tett, pedig sértett akarnokságával a kommunistáknak készítette elő a terepet! Ti kinek készítitek elő? Őszintén megmondom, Öcsém, el vagyok keseredve. Mert igaz, hogy egy Esterházy itt, egy Okolicsányi ott, de ezek azért mégsem miniszterek! Ha végignézek az atyafiságon, nagyjából mindenki tudja a helyét, csak épp ti nem. Hogy filoszemita vagy, az nem baj, hiszen én is az volnék. Csak amíg én Vámbéry Ármint, Radnótit, Angyal Istvánt és Vas Istvánt érzem testvéremnek, addig te a Landeszman-félékkel cimborálsz, ávóscsemetékkel közösködsz. Akárkit nézek a díszes társaságból, igazán senki sem tiszta. Itt van ez a Gábor, a Demszky, bár neki nagyon nehéz dolga van. Szinte látom, amint a tettektől megfáradva hazatér a meleg családi fészekbe, ahol már várja a Révai menyecske.Látja ura homlokán a súlyos gondok ráncait: munkanélküliség, bűnözés, de főleg az újabb MIÉP-tüntetés. Sebaj, okos asszony arany a háznál! Csak felidézi, hogyan csinálta volna ezt annak idején nagyapó. (56-ban a forradalom hírére Révai szinte megszállottan ismételgette: lőni, lőni, lőni...) De a másik Gábor se rossz, a Kuncze. Először csak úgy tűnt, díszgol a gyülekezetben, de lám, hogy kinőtte magát. Kigyúrt kommandósai diákokon gyakorlatoznak, miközben öt nemzet maffiózói vívnak hetente tűzharcot Budapest utcáin. Mások újságírókkal erőszakoskodnak (na nem a rejtőgáborokkal...), míg az olajat tonnaszám lopják a tartályokból, vezetékekből. A templomgyalázás, rablás, papgyilkolás mindennapossá vált. Van itt az elnök, az Árpi bácsi. Kollégái már rég leszoktak az írói álnévről, neki mindjárt kettő is jutott. Igaz, egyiket sem választotta, hanem kapta, s egyik sem túl hízelgő. Az elsővel még börtöntársai ruházták fel, utalva viselkedésére, sajnos a jó ízlés nem engedi meg, hogy leírjam. (Emlegetjük úgyis eleget télen, nátha idején.) A másik, az ismertebb, ha úgy tetszik, hivatalos, bár ez sem túl irodalmi. (Lásd: Állathatározó.) Az igazsághoz tartozik, hogy elnöksége idején emberül rászolgált mindkettőre. De nézhetjük a tágabb eszmei holdudvart, ott is ugyanaz a helyzet. A gyűlöletellenes vonat lánglelkű masinisztanőjére emlékszem még, mint iskolatitkárra, aki az egyenruhát tán csak zuhanyozáskor vette le. Pedig úgy rémült, hogy az eszme, amit akkortájt lihegve képviselt, mintha az osztálygyűlő SZÓSZÉK Családi levél Magyar Bálint úrnak Havi Magyar Fórum, 1997. április 95