Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
26 Havi Magyar Fórum, 2003. február * MAGYAR ÚT táborokban, a szovjetunióban vagy Ausztria szovjet megszállási övezetében meggyilkoltakét? Azokét, akiket Nyugaton tettek el láb alól? Az utcán, a földeken, a határon lelőttekét, a fölrobbantakét? A „szabadlábon", de a kínzások következtében elhunytakét? Az öngyilkosságba menekülőkét? Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon 1945-1956 című műve örökíti meg a rabság szenvedéseit, őrzi a rabok emlékét - de ehhez könyvtárnyi könyv sem lenne elég. A Múzeum ismertetőjében olvasható: „A bátrakat, akik szembeszegültek a félelmetes terrorrendszerrel, megölték, névtelen sírba temették, mert még holtukban is féltek tőlük.... mindent megtettek azért, hogy emlékük se maradjon. Kémnek, hazaárulónak nevezték a hazájuk szabadságáért életüket áldozókat, életüket kockáztatókat. Sokuknak nevét sem ismerjük. Másokról még mindig a kommunista hazugságok terjednek." Nem terjednek, terjesztik. A kommunisták és a „mások" terjesztik azokat. Televízióban, rádióban, sajtóban és tankönyvben, versben, elbeszélésben, regényben és tudományos művekben, színpadon és filmen, földön-vízen-levegőben, de már a víz alatt és a világűrben is. Jól kiszámított és pontosan kimért adagokban. Akiket pedig - bár van nevök - a kommunisták és a „mások" sem tudnak mocskolni, azokat „elhallgatják" előlünk. Mint a Füveskert költőit. A Múzeum 210. szobájában, az 1945-1956 közötti magyar nemzeti ellenállás termében sem találkoztam velük... „...kihagyták őket a magyar irodalomból ... az irodalomtörténetből... az irodalom oktatásából és népszerűsítéséből... a teljes irodalmi köztudatból" - írják a Füveskert 1995-ös Stádium-kiadásának szerkesztői. A Füveskert a Vácott raboskodó költők börtönben született műveinek egyetlen példányban leírt gyűjteménye. „Az emlékezet tíz vagy több három-négyszáz oldalas kézzel írt börtönfüzetről tud, de mindössze öt maradt meg: három kötet műfordítás és két kötet vers" - írják az 1995-ös kiadás szerkesztői. „Hét országban nyomtatott nyolc kötet, nyolc nyelven és tíz kiadásban: ez a Füveskert termése 1956 óta az emigrációban" - írja Csizmadia Zoltán. A kötetek tartalma változó: a váciak mellett mások is, sokan, és kötetenként mások és mások szerepelnek benne. A két magyar nyelvű mellett van angol, német (kettő is), spanyol, norvég, dán, kétnyelvű magyar-olasz és orosz nyelvű kiadása - jutna belőlük a Múzeumba is... Béri Géza. Gérecz Attila. Tollas Tibor. Szathmáry György. Hámory Jenő. Ghéczy Iván. Tóth Bálint. Kárpáti Kamil. „Váci" költők. Ellenálló költők. Vannak névtelenek is: a Füveskert ködlovagjai... És vannak - azaz nincsenek az elveszett kötetekben örökre elveszett költemények, például a nemrég elhunyt dr. Péterfi Vilmos minnesotai professor emeritus váci börtönversei, akinek életfogytig szóló rabságát szakította meg a mindmáig befejezetlen 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Mit ér az ellenállás? Vizet vittem a tengerbe pohárral, s fáradt örömmel térek most aludni. Hogy megcsodált a parton egy sovány hal: „Dagályt csinál az úr?" „Hát sose lehet tudni.. (Béri Géza: Vízhordó) Ebből az ellenállásból lett a forradalom. Ezért feledtetik velünk. Tollas Tibort is feledtetik velünk. Pedig figyelmeztetett bennünket időben, már 1953-ban: Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! * Bejártuk a második emeletet, kedves olvasó, s a hátsó lépcsőn - ha nehéz a lábnak: felvonón - megyünk az elsőre. Gérecz Attila FÜST (VOLT) (részlet) A szomszédomnak vér csordul a száján. Tüdőbajos. Még néhány napja van, hogy fuldokolva ék rendezzék, s aztán sajnálva benne sorsukat, sokan majd kérdezik: „hogy hány évet ült? - hetet..." Kereszt se lesz a sírhantja felett.