Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
TÁRSASÁGI FIGYELŐ megfelőlem, mint a Münchenben régóta jól megalapozott Ferenczy József Könyvkiadó (Tollas Tibor emigráns író, a Nemzetőr kiadója közvetítésével), a SMOSz (Svédországi Magyarok Országos Szövetsége) vagy dr. Koncz Tihamér Zürichben (Svájc legnagyobb építési vállalkozója), a pennsylvaniai Lipták professzor, egyben nagyvállalkozó, aki később a Bősnagymarosi erőmű építése ellen oly vehemensen és az elárasztás alatt levő gáton személyes bevetéssel tiltakozott, vagy a torontói Vörösvári István (a Kanadai Magyarság és számos könyv kiadója). De nemcsak magyar körökben kerestem. Irving maga hívta fel figyelmemet egy müncheni nyomda- és kiadóvállalatra (Gerd Pressl Agentur- und Verlags GmbH), míg dr. Gerhard Frey-t, a Deutsche National- Zeitung kiadóját magam kerestem meg, éppen úgy, mint egy másik német kiadót Bremenben, amely hasonló témájú, bár német vonatkozású könyvek kiadásával foglalkozott. Volt, ahonnét az együttérzés kifejezését kaptam, volt, ahonnét választ sem. Mások anyagi helyzetükre hivatkozva, vagy a bukástól, illetve a rizikótól való félelmükben tagadták meg a támogatást - vagy egyszerűen érdektelenségből. Ismét mások pozitívabban reagáltak: Fabó László, a drága emlékű Fiala Ferenc halála óta az Új Hídfő kiadója Kaliforniában előfizetési kampányt szervezett olvasói körében a majdan megjelenő könyvre, ami sok áldozatába került, mert az akaratán és ellenőrzésén kívül álló okokból rászedett előfizetőit kártalanítania kellett. Végül is az akkor Münchenben élő Hajnal László Gábor disszidens író, a Nemzedékek című történelmi és művészeti szemle kiadója, akivel később jó barátságba kerültem, vállalta a könyv kiadását. A baj csak az volt, hogy az ő anyagi forrásai korlátozottak voltak, ezért kénytelen volt mindenütt a legmesszebbmenően takarékoskodni. Nyomdát is kellett keresnie, mert saját nyomdája kapacitása nem volt elég ilyen nagy terjedelmű munka számára, és az akkor még nem általánosan elterjedt komputeres szedésre sem volt berendezve. Német nyomdák rendelkeztek a legmodernebb technikai felszereléssel, de túl drágák voltak. Egy újvidéki magyar nyomda elvállalta olcsóbban a kinyomtatást, de nem tudta a határidőt tartani. Időközben az egész világra kiterjedő fontos politikai változások történtek. Gorbacsov „glasznoszty"- és „peresztrojka"-politikája beteljesítette a Szovjetunióban évek óta erjedő bomlási folyamatot, amely az egész szovjet gyarmatrendszer széthullásához vezetett. Ennek egy része volt a magyar rendszerváltás is: az ország a szovjet iga alól a Világbank igája alá került, a gulyáskommunizmust felváltotta a rablókapitalizmus, egyesek szédítő vagyonokat harácsoltak össze, mások utolsó filléreiket is elvesztették. A személyes szabadság kétségtelenül kialakult, de a nép többsége még mélyebb nyomorba süllyedt. A mi számunkra a változás azt is jelentette, hogy most már el lehetett képzelni a könyv kiadását Magyarországon is. Hajnal összeköttetésbe lépett magyar kiadókkal, és hamarosan megállapodást kötött az UNIÓ Kiadóvállalattal, hogy a könyvet közös vállalkozásban adják ki. Amit Hajnal csak később tudott meg (erre az UNIÓ mutatott rá), hogy a németországi szájkosártörvény akkor is érvényes, ha a könyv nem a német olvasótábor számára íródik, mert az egyik kiadó székhelye az NSZK területén van. Ebből hosszas jogi viták támadtak. Az UNIÓ jogi helyzete is meglehetősen kuszált volt. Különböző „átszervezések" történtek, az UNIO-t felszívta a Pallas Lap- és Könyvkiadó, a vezetőket több menetben leváltották (alig fordult elő, hogy kétszer ugyanaz a személy írta volna alá a leveleiket), új részlegek és alvállalatok alakultak. A Pallas átvállalta az UNIO-val kötött szerződést, azonos feltételek mellett. Ezt Sebestyén Gábor, aki magát a „Pallas aktuális szerkesztőség" vezetőjeként írta alá, közölte Hajnallal a Pallas fejléces papírján. A könyv kiadása az egyik alvállalat, a PALWEST Kft. feladata lett. A nehézségek nem szűntek meg. Újabb és újabb késések adódtak, amelyeket többek között papírhiánnyal magyaráztak ki. Nem kaptak kiutalást, a könyv kinyomtatását csak úgy lehet biztosítani, ha magánúton veszünk papírt, amit majd a könyv forgalomba hozása után a haszonból visszafizetnek. Saját zsebemből felajánlottam 5000 német márkát (ami akkor teljes „vagyonomnak" jelentős részét tette ki). Hajnal ezt egy zárolt számlára helyezte el, amely csak az ő ellenjegyzésével volt felszabadítható. Az idő múlt, Irvinggel kötött szerződésünk határideje lejárt, a kiadás jogát elvette tőlünk, és csak nagy nehezen sikerült újra visszaszerezni. Hajnal ultimátumára a PALWEST végül is elküldte a kiszedett és tördelt szövegeket korrektúrára. Amit akkor nem tudtunk, hogy mi nem az egyetlenek voltunk, akiknek elküldték. A 15 példányban kinyomtatott szöveg egyikét - ahogy Hajnal később megtudta és elmondta nekem - a kanadai Torontóba továbbították, a B’nai B'rith szabadkőműves-páholy ADL-szervezetéhez (Anti-Diffamation League , Rágalmazás Elleni Liga), egy bizonyos Sabina Citron kisasszony által képviselve, ugyanaz a csoport, amely 1985- ben és 1988-ban hosszú és elkeseredett pert folytatott a német-kanadai Ernst Zündel grafikus ellen, és amely a Torontóban élő Finta Imre, volt magyar csendőrtisztet (akinek ott jól menő vendéglője volt) is perbe fogta. Végső fokon ugyan mindkét pert elvesztették, de Fintát társadalmilag, anyagilag és lelkileg tönkretették, megélhetését és családját elvesztette. Ettől a „tiszteletre méltó társaságtól" jött Havi Magyar Fórum, 2003. december 61