Havi Magyar Fórum, 2004 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
kezdte. Itt közvetlen összefüggés áll fenn. Ha a bruttó hazai termék (GDP) egy főre számított növekedését vesszük alapul, Latin-Amerika 1960 és 1980 között 75%-os növekedést mutatott fel. A következő húsz évben 2000-ig az egy főre számított bruttó hazai termék csupán 6%-kal nőtt. A szub-szaharai afrikai országokban az egy főre számított bruttó hazai termék az 1980-ig tartó két évtizedben 36%-kal növekedett. A következő két évtizedben ingadozó 15%-kal esett vissza. A Világbank saját adatai szerint, körülbelül 300 millió afrikainak - a földrész lakói csaknem felének kevesebb mint napi 0,65 euróból (150 forintból, a ford.) kell túlélnie. A nemzeti egészségügyi ellátásban végrehajtott, IMF által diktált megszorítások az egész földrészen a gyermekhalandóság emelkedéséhez vezettek. 2002-ben Malawit éhínség sújtotta. Ez az IMF 2002. áprilisi döntésével esett egybe, hogy Malawit a segélypénzeket érintő „korrupció" vádjával kizárja. Az IMF Malawi kormányát utasította, hogy az ország gabonatartalékait adja el, hogy a Nemzeti Élelmiszertartalék Hivatal (National Food Reserve Agency) részéről egy dél-afrikai banknál felvett kölcsönét visszafizesse. Az IMF a kukoricaexportját is kívánta, hogy az adósságszolgálatot folytassák, és eközben figyelmen kívül hagyta a kialakuló éhínséget. Az IMF álszent módon tagadta, hogy ez az eljárás bármilyen szerepet játszana az éhínségben. Az arab országokban, beleértve Algériát és Marokkót, az egy főre számított bruttó hazai termék 1960 és 1980 között plusz 175%-ról a következő két évtizedben mínusz 2%-ra esett vissza, amely lélegzetelállító összeomlás. E negatív fejlődésben az egyetlen nyilvánvaló kivételt Kelet-Ázsia képezi, beleértve Kínát. Itt a növekedés 1980 és 2000 között magasabb volt. Ehhez Kína bevonása a döntő: az ország a bruttó hazai termék 400%-os emelkedését élte át, és a térség népességének 83%-át teszi ki. Kína hajthatatlanul megtagadott minden üzletet az IMF-fel, ellenőrzött állami gazdálkodást folytat, a saját valuta feletti, teljes ellenőrzés mellett - tehát aligha modellállam az IMF értelmezésében. Tanulság A globalizáció olyan fogalom, amelyet ma gyakran pontatlanul alkalmaznak. Ha a globalizáció fogalmát úgy alkalmazzuk, hogy ezzel az IMF és a WTO (World Trade Organization-Világkereskedelmi Szervezet) által vezetett, a dollárrendszer alatt gyakorolt neokolonializmus folyamatának összességére utaljunk, akkor leírja a fogalmat. Leírja a világot átfogó dollárbirodalom, a pax americana megalkotását. Az IMF-rendszer komoly bírálói, mint például Joseph Stiglitz, aki korábban Clinton tanácsadója és a Világbank fő közgazdásza volt, precíz vádakat fogalmaznak meg az IMF ellen. Ők azonban azt vélelmezik, hogy csupán egy hibás irányítású politika az, amely a problémákat előidézi. Viszont magát az IMF intézményét, mint ahogyan a Világbankot és a WTO-t is, szándékosan fejlesztették ki, hogy a dollárrendszer globalizációját - a katonai hatalom mellett a pax americana második oszlopát - megerősítsék. Ez nem elhibázott politika, nem igazgatástechnikai hibák eredménye. A döntő pont, amelyet meg kell értenünk, az IMF azért áll fenn, hogy a dollárrendszert megszilárdítsa. (Zeit-Fragen, 2003. nov. 17. Fordította: T. F.) __________________1941__________________ „TURUL“SZÖVETSÉG „SZÉPMÍVES“ BAJTÁRSI EGYESÜLETE KIADÁSA BUDAPEST Havi Magyar Fórum, 2004. február 7