Havi Magyar Fórum, 2004 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2004-02-01 / 2. szám

kezdte. Itt közvetlen összefüggés áll fenn. Ha a brut­tó hazai termék (GDP) egy főre számított növeke­dését vesszük alapul, Latin-Amerika 1960 és 1980 között 75%-os növekedést mutatott fel. A követke­ző húsz évben 2000-ig az egy főre számított bruttó hazai termék csupán 6%-kal nőtt. A szub-szaharai afrikai országokban az egy főre számított bruttó hazai termék az 1980-ig tartó két évtizedben 36%-kal növekedett. A következő két év­tizedben ingadozó 15%-kal esett vissza. A Világbank saját adatai szerint, körülbelül 300 millió afrikainak - a földrész lakói csaknem felének­­ kevesebb mint napi 0,65 euróból (150 forintból, a ford.) kell túlél­nie. A nemzeti egészségügyi ellátásban végrehaj­tott, IMF által diktált megszorítások az egész föld­részen a gyermekhalandóság emelkedéséhez vezet­tek. 2002-ben Malawit éhínség sújtotta. Ez az IMF 2002. áprilisi döntésével esett egybe, hogy Malawit a segélypénzeket érintő „korrupció" vádjával kizár­ja. Az IMF Malawi kormányát utasította, hogy az ország gabonatartalékait adja el, hogy a Nemzeti Élelmiszertartalék Hivatal (National Food Reserve Agency) részéről egy dél-afrikai banknál felvett kölcsönét visszafizesse. Az IMF a kukoricaexport­ját is kívánta, hogy az adósságszolgálatot folytas­sák, és eközben figyelmen kívül hagyta a kialakuló éhínséget. Az IMF álszent módon tagadta, hogy ez az eljárás bármilyen szerepet játszana az éhínség­ben. Az arab országokban, beleértve Algériát és Ma­rokkót, az egy főre számított bruttó hazai termék 1960 és 1980 között plusz 175%-ról a következő két évtizedben mínusz 2%-ra esett vissza, amely léleg­zetelállító összeomlás. E negatív fejlődésben az egyetlen nyilvánvaló ki­vételt Kelet-Ázsia képezi, beleértve Kínát. Itt a nö­vekedés 1980 és 2000 között magasabb volt. Ehhez Kína bevonása a döntő: az ország a bruttó hazai termék 400%-os emelkedését élte át, és a térség né­pességének 83%-át teszi ki. Kína hajthatatlanul megtagadott minden üzletet az IMF-fel, ellenőrzött állami gazdálkodást folytat, a saját valuta feletti, teljes ellenőrzés mellett - tehát aligha modellállam az IMF értelmezésében. Tanulság A globalizáció olyan fogalom, amelyet ma gyak­ran pontatlanul alkalmaznak. Ha a globalizáció fo­galmát úgy alkalmazzuk, hogy ezzel az IMF és a WTO (World Trade Organization-Világkereskedel­mi Szervezet) által vezetett, a dollárrendszer alatt gyakorolt neokolonializmus folyamatának összes­ségére utaljunk, akkor leírja a fogalmat. Leírja a vi­lágot átfogó dollárbirodalom, a pax americana meg­alkotását. Az IMF-rendszer komoly bírálói, mint pél­dául Joseph Stiglitz, aki korábban Clinton tanács­adója és a Világbank fő közgazdásza volt, precíz vádakat fogalmaznak meg az IMF ellen. Ők azon­ban azt vélelmezik, hogy csupán egy hibás irányí­tású politika az, amely a problémákat előidézi. Vi­szont magát az IMF intézményét, mint ahogyan a Világbankot és a WTO-t is, szándékosan fejlesztet­ték ki, hogy a dollárrendszer globalizációját - a ka­tonai hatalom mellett a pax americana második osz­lopát - megerősítsék. Ez nem elhibázott politika, nem igazgatástechnikai hibák eredménye. A döntő pont, amelyet meg kell értenünk, az IMF azért áll fenn, hogy a dollárrendszert megszilárdítsa. (Zeit-Fragen, 2003. nov. 17. Fordította: T. F.) __________________19­4­1__________________ „TURUL“SZÖVETSÉG „SZÉPMÍVES“ BAJTÁRSI EGYESÜLETE KIADÁSA BUDAPEST Havi Magyar Fórum, 2004. február 7

Next