Havi Magyar Fórum, 2005 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

MÚLTFAGGATÓ Lakos rendőrkapitány meggyilko­lásának előzményei A II. világháború utáni zűrzavaros magyaror­szági állapotok közepette is erősen sokkolólag ha­tott az, hogy a kommunisták gyalázatos módon meggyilkolták Lakos József szentesi rendőrkapi­­tányt. A helyi kommunista vezetők - Dadi Imre és társai - brutális túlkapása bizony sokat ártott az MKP népszerűségének, amely akkor még ettől füg­getlenül is igencsak jelentéktelennek mutatkozott. Bizonyára éppen ezért döntött úgy az MKP Köz­ponti Vezető­ség Titkársága 1946. március 18-án, hogy Dadi Imrét látványosan kizárják a pártból, és ezt a párthírek között a közvéleménynek is a tudo­mására hozzák. Ez két nap múlva meg is történt. Közhírré tették, hogy az MKP szentesi szervezeté­ből Dadi Imrét és kilenc társát kizárták a pártból. Ugyancsak kilenc főnek pedig a párttagságát föl­függesztették. Az utóbbiak között volt Láng Béla és Gulyás Emil kommunista is, akikről a későbbiek­ben még többször esik majd szó. Néhány hónap múlva az MKP Csongrád megyei jelentésében a következő olvasható: „Dadit még mindig úgy nézik, mint egy hőst, mint egy mártírt. Feltétlenül meg kell magyarázni a tömegeknek, hogy nem ő volt pártunk iga­zi vezetője. Dadit le kell járatni. ”­ A meggyilkolt Lakos József rendőrkapitányon azonban ez már mit sem segített. A gyilkosság kö­rülményei ma már elég jól ismertek, az előzmények azonban talán kevésbé. Pedig igencsak tanulságos, ami Lakos Józseffel a meggyilkolása előtt történt. Az MKP által készített egyik dokumentum sze­rint Lakos József 1935-től tagja volt a Turul Bajtársi Szövetségnek, 1936 és 1938 között újságíró volt Szentesen, majd 1939-től detektív a rendőrségnél, és e beosztásában helyi kommunistagyanús embe­reket is ellenőrzött. 1945. október 13-tól az orosz parancsnokság által kinevezett rendőrkapitány lett, amely megbízatást később a belügyminiszter is tu­domásul vett. Egy dokumentum szerint „mint fa­sisztát 1945 áprilisában őrizetbe vették"S2) Minden bi­zonnyal a Turul Bajtársi Szövetség miatt tekintet­ték Lakos Józsefet fasisztának, s talán azért is, mert kommunistákat vagy magukat utólagosan kommu­nistáknak vallókat ellenőrzött. Talán érdemes meg­említeni, hogy Zöld Sándor, aki a háború után az MKP nagyszegedi bizottság titkára volt, később belügyminisztériumi államtitkár, majd belügymi­niszter lett, szintén tagja volt a Turul Bajtársi Szö­vetségnek, de ezért őt soha senki nem tekintette fasisztának. A későbbiekből az is ki fog tűnni, hogy azoknak a szentesi kommunistáknak egy része, aki­ket Lakos József a rendőrség detektívjeként ellen­őrzött, többnyire köztörvényes bűnelkövetők vol­tak, s talán egy részük akkor még nem is volt kommunista. 1945. január 4-én Lakos József szentesi rendőr­­kapitány a következő jelentést küldte a belügymi­niszternek: „Alulírott tisztelettel jelentem, hogy az orosz csapa­tok Szentesre történő bevonulásakor nem hagytam el szol­gálati helyemet, hanem további szolgálat teljesítése vé­gett visszamaradtam.... Az orosz politikai rendőrség el­lenem a vizsgálatot lefolytatta, és ennek eredményeként a megye alispánjának és a város polgármesterének meg­hallgatása után a városparancsnokság a rendőrség veze­tésével megbízott, rendőrkapitánnyá kinevezett, engedé­lyezte részemre a fegyver és az egyenruha viselését. A rendőrséget újjászerveztem, mivel rajtam kívül minden rendőrségi alkalmazott elvonult. A vezető fasiszta sze­mélyeket és azokat, akik megbotránkoztató németbarát magatartást tanúsítottak, valamint az élet és vagyon el­leni bűncselekmények elkövetésével alaposan gyanúsít­ható személyeket rendőrhatósági őrizetbe vettem bírói in­tézkedésig. Ezen intézkedések következtében a közrend és a közbiztonság megszilárdult, a fasiszta szervezkedés, nemkülönben a destruktív rémhírterjesztés megszűnt. "(3) A rendőrkapitányi jelentésben foglaltakkal a bel­ügyminisztériumi illetékes - Fülöp államtitkár - egyetértett. A rend, a fegyelem azonban nem bizonyult túl­zottan tartósnak sem Szentesen, sem a szentesi rendőrségen, aminek az okairól a rendőrkapitány a belügyminiszternek címzett újabb - 1945. márci­us 14-i - jelentésében számolt be a következők sze­rint: „Bizalmasan tisztelettel jelentem, hogy rendőrhatósá­gom területén kb. 1. évi február közepe óta olyan anarchi­kus jelenségeket észlelek, amelyek veszélyeztetik a köz­nyugalmat és a közrendet. Az anarchikus jelenségek fő forrása éppen a vezetésem alatt álló rendőrség, mely a hatályban levő rendeleteket és törvényeket, az Ideiglenes Nemzeti Kormány utasításait nem akarja tudomásul ven­ni, eljárásaiban nem akar azokhoz alkalmazkodni. Az elő­állított és az őrizetbe vett egyéneket minden tiltakozá­som és parancsom dacára súlyosan bántalmazzák, ütle­gelik és embertelenül megkínozzák. A helyi különféle bi­zottságok külön kormányhatalmaknak képzelik magukat, 48 Havi Magyar Fórum, 2005. március

Next