Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-01 / 10. szám

44 VERSBEN ÉLŐ ÖTVENHAT In memóriám Gérecz Attila Füit - Volt Ki tanult közülünk Gérecz Attiláról? Gyermeke­ink, unokáink tanultak-e róla? Tanította-e közü­lünk valaki is Gérecz Attila költészetét? A hatalom, Holly István szavával: a democsokrá­­cia Petri György költészetét taníttatja iskoláinkban - amelyek immár a democsokrácia iskolái! - és mi, bizony, őt tanítjuk, őt tanuljuk. Nem az a mi bajunk, amit Petri György írt. A köl­tő azt írja, ami kikívánkozik belőle, avagy amit megrendelnek tőle. Petri György Kossuth-díja - az a mi bajunk! Az a mi bajunk, a „lakosságé", hogy Petri György - tananyag. Gérecz Attila - nem tananyag. Tűrjük, hogy így legyen - tehát támogatjuk azo­kat, akik ezt teszik velünk. Mi választottuk őket. Nélkülünk nem tehetnék. * Gérecz Attila 1929-ben született. Ha élne, idén még csak 77 éves volna. Gépészmérnök édesapja az első világháborúban kiérdemelte a vitézi címet. Korán árván hagyta há­rom fiát, akiket özvegy édesanyjuk egyedül nevelt tovább. Attila 1944-től, 15 éves korától hadapródiskolás volt. Az iskola felszabadulásunk elől Németor­szágba menekült. A fiú 1946. október 23-án - 1946. október 23-án - érkezett haza a francia hadifogság­ból. Már 17 éves volt. Egy esztendő alatt három év anyagából vizsgá­zott sikeresen és „idejében" érettségizett. A kora­beli maszop-szadesz hatalom jóvoltából az egye­temről csak álmodhatott. Esztergályos tanuló lett Csepelen­­ és öttusázó, húsz éves korában már válogatott kerettag. Abban a keretben, melyből a válogatottak 1952-ben, Hel­sinkiben, csapatban olimpiai aranyérmet, egyéni­ben ezüstöt és bronzot nyertek. Gérecz Attilát 1950-ben letartóztatták. Már 21 éves volt. AVH-s vallatok, AVH-s ügyész, AVH-s bíró, AVH-s kirendelt védő - ha élnek még, tisztes és becsült polgárai jelenlegi maszop-szadesz ha­zánknak is. Kémkedési ügy volt, 28 vádlott, 4 halálos ítélet. Három magyar embert 1951 őszén fölakasztot­tak. Emlékezzünk reájuk: Dr. Horváth Ferenc rendőrszázados Pécsről, Özv. Sas Józsefné Jakabffy Irénke Pécsről, Bálint Gyula egyetemi hallgató Budapestről. „...A bíró belép, s az esküdtszék feláll. Süt a nap. Valahol a Lídó fövenyén mosolyt forr a nyár. Itt megreped a csönd, a nyíló szemeken átszáll a Halál. Négyszer suhint kaszája éle. A terem csöndes és komor. S ők állják, mintha egy sem élne, Msen, mint négy ezüst szobor. S a négy vágás finom sebére kivérzik négy gúnyos mosoly.­­Hátrakötik a kezeit. A hóhér a zsámolyt kirúgja. A csigát ketten kezelik. Az arc eltorzul, és kinyújtva úgy ráng a test még percekig, mint sátáni hegedűk húrja!) (A Bálint-fiúk barátaim voltak. Három testvér. Egyi­küket a határon lőtték agyon, a középsőt felakasztották, miközben otthon váratlanul meghalt a legfiatalabb is.) ...S a Bálint-fiúk anyja nyáron, akit csak megállíthatott, a gombját fogdosta, vagy vállon­ragadta, és csak kacagott: »Képzelje el, uram, hogy három fiam volt, és most mind halott!«..." Gérecz Attila 15 évet kapott. A váci börtönben akkor a rabok többsége diplo­más ember volt, írásra biztatták őt - s már az első verséért költővé fogadták a későbbi „füveskertiek", Tollas Tibor, Kárpáti Kamil, Tóth Bálint és a többiek. A nagy dunai árvíz idején, 1954-ben megszökött a váci börtönből. Már 25 éves volt... „...A víz, amelybe beledobtam magam, a jegyzőkönyv szerint, part mentén 14 fok­­ volt. Az ár feljött a falig, ahonnan a víz alatt cca. 40 métert kellett megtennem, míg a reflektor­fényből és az őrök látótávolából kijutva a drótkerítésig értem. Azon átmászva kb. 1 óra hosszat voltam vízben, küzdve az örvénylő árral, ruhámmal és cipőmmel, melyek lehúztak, a görcsökkel, melyek maró fájdalommal bénították meg időnként végtagjaimat, és a viharral, ami teljes erővel tombolt, vágta arcomba a jeges záport s a tajtékzó hullámokat. A szigeten - kiérve - futnom kellett, mert a reszketés úgy elfogott, hogy majdnem tehetetlenné tett. A csurom vizes, jéghideg ruha ellenére is sikerült kissé felmeleged­nem, de csak a szívem kimerítésével sikerült. Többször majdnem kelepcébe estem. A sziget tele volt katonákkal, Havi Magyar Fórum, 2006. október

Next