Havi Magyar Fórum, 2013 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2013-06-01 / 6. szám

JÖHET IDŐ, HOGY EMLÉKEZNI BÁTRABB DOLOG LESZ, MINT TERVEZNI Tudniillik: régi szokás szerint bizonyos szívzava­rok jelentkeztek szervezetében, amikor kézimun­kázó hölgyet látott, önfeledten egymásra vetett lá­bakkal, a kötő- vagy horgolótűvel turkálva hajá­ban, elgondolkozva és közben babonázó öltéseket végezve a vásznon, csipkén, más semmiségeken, amelyek látszólagosan darab időre lefoglalják a nők gondolatait. De persze hogy a babonás öltéseknek megvolt a maguk céljuk, gondolatilag egy messze bitangoló, lábszárait meresztgető, bajszához, esetleg fodros pofaszakállához nyúlkáló férfit is célba vehettek a kézimunka öltései.­­ Hol van az a tudós, aki kiszá­míthatna egy női gondolatot, amely a világűrben elröppen egy másik gondolattal együtt, amely például öreg tudós homlokából keltezve a Hold és a Csillagok meghódításáról szól - amíg a kézimun­kázó hölgy gondolata megmarad itt a földön, és nem kíván se többet, se kevesebbet, mint csak annyit, hogy egy bodrozott (szóval vőlegény kül­sejű férfiú) jöjjön elő valahonnan, és itt nyomban letérdepeljen, mint ez úriembereknek a szokása? (Szindbád már régen nem viselt strupflit a nadrág­száron, hogy a térdepelési jelenet kellően sikerül­hessen. Bőszárú nadrágot hordott, amely a letér­­depléshez mindenkor alkalmatos volt.) - Az ön rám való gondolása hívott ide, Iréné, miben lehetek szolgálatára? - kérdezte Szindbád szabályszerűen összeütve bokáját (előbb az egyik lábával bizonyos félkört írva le a levegőben, mint ezt a budapesti rendőröktől látta). - Igen, gondoltam önre, mert attól tartok, hogy az utóbbi időben nem viselkedik gentleman mód­jára - feleli Iréné. - Vallását akarja változtatni egy metodista nő miatt. - No, legalább asszonyhangot is hallok még ebben az életben - fohászkodott fel Szindbád őszinte örömmel, mint aki valóban boldogságot érez arra az eseményre nézve, hogy egy asszonyhang szól hozzá, mégpedig azon az althangon, amely komolykodva a férfiak mellénye alá látszik bujdosni. - Azt hiszem, a mai napot a jó napok között je­lölöm meg a naptárban, nem csekélység, ha egy női hang is beleavatkozik az ember szürke életébe. Én amúgy is haragban vagyok azokkal a han­gokkal, amelyeket hallani szoktam. Minden feléb­redésemkor a másvilágról jövök vissza, ahol az altábornagy úr már kényelmesen elhelyezkedett, valószínűleg fájós lábait áztatja egy tálban... - De velem kötekednek tovább is a hangok, ame­lyek értelmetlenül, értelemtelenül jönnek ki az emberekből. Milyen rettentő megszólalások van­nak a koldusok jól betanult sirámaitól kezdve az adóvégrehajtók kopogtató, elbizakodott, úgyneve­zett törvényes megszólalásáig! Egy olyan skálája a hangoknak, amelynek mindegyike arra született, hogy embertársát elüldözze e földről. Köszönöm, hogy most végre Nagyságod is szólt hozzám, aki­ Szindbád, 1971. Próba: Latinovits Zoltán és Huszárik Zoltán Havi Magyar Fórum, 2013. június 69

Next