Havi Magyar Fórum, 2013 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2013-10-01 / 10. szám

TÁRSASÁGI FIGYELŐ bizon fiskáros (fiskális)? Talán bizony valami ud­vari ember? „Följebb fiam, följebb!" Aztán addig ment, hogy megkérdi: „Talán bizon a kirá?" „Etalá­­tod fiam!" Dejszen ma foggya meg az úr a retket, had tisztelgök! (Csákberény, Udvardy 1912­, 199.) Mátyás király és a rablók 5. Azt is hallottam, hogy Mátyás király itt va­dászott a Vértes hegybe. Aztán voltak neki testőr­jei. Megszökött előlük a bokrokba. Nem találták a királyt. Rablókra akadt, aztán azok meg föl akarták akasztani. Mert Mátyás álruhába járt. Addig várja­tok, amíg belefújok a sípomba. Belefújt, akkor ott termettek a huszárjai. Akkor akik őrizték Mátyást. Aztán kiirtották a rablókat. Azokat kötözték fel. Rajta maradt: „Meghalt Mátyás király, oda az igaz­ság!" A parasztnépnek nagyon pártját fogta. Kint járt a földeken. (Csákvár, Dobos Ilona gyűjtése, 1966. Elmondta Tóth Lajos, 79 éves. SzIKMNA. Lel­. sz.: 71.9.) A szamár a jós, a jós meg a szamár 6. Még Mátyás kirá idejébe úgy tartottak a kirá­­lok jósokat. Aztán mikor Mátyás kirá eccel el akart mennyi vadásznyi, megkérdezte a jóst, hogy lessz-e első, emehet-e bátran vadásznyi. Aszonta neki a jós, hogy hát emehet bátran, nem lessz esső. Út­közbe találkoznak egy juhásszá, oszt kérdik tüle, lessz-e esső? Emmeg aszonta, hol lesz. Kérdi tüle a kirá, hogy miba tudod. Megmongya - aszongya - a szamaram. Hát alig mennek egy kicsinyt, egy óra múrán nagy esső lett. Ma most aszongya Mátyás kirá, hogy ehiszem, hogy a szamár a jós, a jós meg a szamár. (Csákberény, Udvardy 1912­, 198-199.) Kell-e eső a nádnak? 7. Mikor Mátyás király a Velenczei-tó körül járt, sajnálkozott azon, hogy a nagy szárazságot még a nád is megsínyli. - Isten, uram, a lába vízben áll - szólott vissza a kocsis, a ki hordozta. Mátyás király nem válaszolt, hanem a­mint haza értek, a kocsis lábait egy nagy vödör vízbe állította, aztán gazdagon megvendégelte, de italt nem adott neki egy kortyot se. (Gárdony, Nagy Géza gyűjtése. Sebestyén 1906, 484-485.) 8. Mátyás király mondta a bölcseinek, hogy kel­lene az eső még a nádra is. A bölcsek mondták, hogy annak nem kell az úgyis a vízbe van. Mátyás megvendégelte őket, és evés közben bele kellett tenni a lábukat egy lavór vízbe. Mikor az evés megvolt, inni nem volt szabad. Mikor kérték a vi­zet mondták, minek inni ha a lábuk vízbe van. Albumba volt írva. (Sukoró, Pesovár Ferenc gyűjtése, 1958. Elmond­ta Czifra Mihály, 59 éves. SzIKMNA. Lel­. sz.: 58.1.) 9. De kéne ma fiatal ur az első, ere a kis sargyu­­ra! - Ugyan minek Miha bácsi, hiszen mijen vize­nyős a jeggye! - Ha-a! Nem úgy van ám­a, kő azér ere is az esső! De a fiatal ur is úgy van ám, mint Mátyás kirá, meg az udvari emberei a nádoló! - Hogyan? Mihá bácsi! ... Hát aszonta Mátyás kirá ott kinn a réten, mikor úgy járt, hogy de jó vóna ha megázna ez a kis nád is eccer! Ekene nékik egy kis esső! - Aztán azok a többi nagy urak meg igen kinevették, hogy hát minek ara esse, mikor úgyis mindig vízbe áll! - Ere gondot egyet a kirá. Meghíta ezeket az urakat eccer ebédre magába, de igen nagy vendégséget csapott; temérdek sok mindenféle ennyivalót ösz­­szehordatott, de meghatta a szógáknak, hogy egy csöpp itat se mergyenek tennyi az asztara, hanem mindenkinek a lábához tegyenek egy nagy sajtárt, oszt ászt öntözzék teli finom borokká. Hát jó van, emennek a kiváhó, de még sokáig nem keszték az ebédet, hogy azok jó megehnje­­nek, oszt sokat tuggyanak ennyi. Hát asztán a mind nagysokára leühtettek, eccerre csak nekik esik az a sok szaga, asztán csak kapkoggyák ám el a lábát valamennyinek, oszt lecincáták kinek csiz­máját, kinek amije vót a lábán, egy-kettőre. Oszt bele köllött raknyi a lábukat a sajtárba. Mikor má jó sokat ettek, ekezdi sugnyi az eggyik a pajtássának, hogy te, uffordú itt még vizet se kapunk innya, nem hogy bort, csak azt nem tem elértenyi, minek a haragos istennyilánok kő a lá­bunkat lóggatnyi ebbe a sok finom itala! Le is akart bujnyi az asztal alá eik, hogy már bele­iszik a sajtárba, de hát nem lehetett, mer a kirá mind szemme tartotta üket, meg hát beszél is hoz­zájuk. Mikor aztán má sorba megszongyútak, mégis csak megszólal az egyik, hogy: - Má enge­­delmet kérek uram, fölséges királom, ne tegye meg velünk aszt a csúfságot, hogy nem ad innyavalót, má mind összedülünk a szongyasságta! - Hát asz­tán megmondta nekik Mátyás kirá, hogy láttyátok fiaim, igy van a nád is; héjába ál a vízbe a lába, azér fönn is megkivánnya a nedvességit! (Csákberény, Udvardy 1912­, 431-432.) Mátyás király halála 10. Mátyás erdélyi születésű volt, nagyon jó ma­gyar lehetett. Nem akarták ám az urak! Kapáltatott velük a szőlőhegyen, kellett menni felfele. Hara­gudtak rá, oszt a királyt el is emésztették, még pe­dig csúnya módon. Felfogadtak embereket, aztán a klozetba, mikor a király kiment, hátulról bele­szúrtak, alulról. Ott állt benn egy fölfogadott em­ber. Csúnya halála volt szegénynek. (Csákvár, Dobos Ilona gyűjtése, 1966. Elmondta Tóth Lajos, 79 éves. SzIKMNA. Lelt. sz.: 71.9.) A Mátyás királlyá választását elbeszélő gárdonyi monda (1.) magyarázza a magyar királyi korona

Next