Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2016-09-01 / 9. szám

2016 AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKÉVE Az én 56-om Egy kislány elindul... „Már őszülő fejjel írom e sorokat, s most értem meg igazán, milyen idők voltak iS azok az évek! Férjem tizennégy éve halott, az ő emlékére fogtam tollat Gyakran jelensz meg álmaimban. Hidegen, büszkén, gúnyosan, Egy mosolyod, egy jó szavad nincs, Könyörgök hozzád hasztalan Jársz-kelsz vidáman, hajnalarccal Csak én hozzám maradsz hideg, Én kedvesem, az álmok ugye Ellenkezőt jelentenek? I. fejezet Kolozsvár, 1955. augusztus 12. gyönyörű, verőfényes nyári nap volt. Szüleim már elmentek dolgozni, a bátyám Bukarestben töltötte a katonai éveit. Az érettségin túl voltam, boldogan készültem a nyári szabadságra. Délután az uszodába és edzésre készültem, s találkozóra Imrével. Pár hónapja tartott ez a barátság. Imre foot­­ballista volt és nagyon szép szőke, kék szemű, magas fiú. Boldog voltam, s büszke, hogy sokan, főleg a lányok irigykedve néztek minket, úgy mondták szép pár, hiszen az ő szőkeségéhez jól illet az én fekete hajam, fekete szemem és a napsütötte barnaságom. A család örökmozgónak nevezett, de nem csoda, hiszen négyéves koromtól balettoztam, tornáztam, az 1950-es évektől válogatott szinten kosárlabdáztam. Itt volt egy szabad délelőtt, eszembe jutott, hogy elm­egyek Ella nénihez könyvért. Ella néni egy ezredesnek volt az özvegye, kellemes jelenség, sok mindent tanultam tőle. Ella néni mindig nagy örömmel fogadott, de most valami huncut mosolyt láttam a szemében. - De jó, hogy jöttél - mondta, kiolvastad a könyveket? Hát igen! Ella néni jelentette nekem a magyar könyvtárat... Szép magyar könyvei voltak, sajnos hiányosan, hiszen a második világháború ezeket sem kímélte, sokszor tüzeltek velük, vagy élelemre cserélték el. Alig tudtunk pár szót beszélgetni, amikor nyílt a másik szoba ajtaja és belépett egy férfi. - Éva bemutatom az unokaöcsémet, aki tanársegéd a budapesti egyetemen, szólt Ella néni! Meglepetten néztem a tanáriasan öltözött férfit, aki számomra bizony meglett embernek tűnt a harminckét évével. Nem szólt csak nézett, akkor tűnt fel az égő fekete szeme és haja. Nagyon rövid beszélgetés következett, megkérdezte mi volt a magyar irodalom tételem az érettségin. A válaszom meglepte - „Eminescu költészete” - mondtam. Rövidesen búcsúztam, amikor Ella néni a következőket mondta: - Béla, kísérd el az Évát. Számomra a válasz meglepő volt, tömör. - Nem érdekes. -. Ez a két szó egy életre az agyamba vésődött és soha nem felejtettem el. Nekem még addig ilyet nem mondtak. El voltam kényeztetve, a fiúk körülrajongtak, s bizony én ezt ki is használtam. A kolozsvári főtérre érve már nem gondoltam a komoly tanár úrra, a meglepetés az esti edzésről hazatérve ért. Édesanyám csillogó, könnyes szemmel mondta, hogy tudom-e ki volt itt? Nem. A Béla, a budapesti egyetem tanársegédje. Sok mindent mesélt a szüleimnek, Mag­yarországról, az ottani életről. Édesanyám még mindig könnyes szemmel mondta, látta a magyar útlevelet, rajta természetesen a magyar címert. Akkor még nem értet­tem, hogy mit jelent ez a szüleimnek, én már más helyzetben nőttem fel és éltem. Nekem Kolozsvár volt a szülőföldem, hazám. A szüleim magyarságukra büszkék voltak, sajnos a történelem elszakította őket a magyar hazától. Édesanyám arra kért, hogy másnap ne menjek edzésre, mert újra eljön hozzánk a budapesti vendég. Természete­sen másnap sem találkoztunk, mert nekem fontosabb volt mindennél a kosárlabdázás, s persze Imre. Már kezdtem elfelejteni a különleges vendéget, mikor egy pár nap múlva a kolozsvári reptérről telefonált. Két óra múlva indult a repülőgépe Bukarestbe, arra kért, hogy szeretné, ha még egyszer találkoznánk, menjek ki a reptérre. A válaszom csak annyi volt: Nem érdekes és nem mentem. Pár hét múlva elutaztam a román tengerpartra, ez volt az első önálló nyaralásom. A sportban elért ered­ményeimért kaptam az egyesületemtől. A sok élmény gyorsan felejtette a tanár urat. Itthon Édesanyám nagy álmokat szőtt, nélkülem! Mire haza­jöttem a tengerparti nyaralásból, itthon már várt 28 Havi Magyar Fórum, 2016. szeptember

Next