Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2016-09-01 / 9. szám
2016 AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKÉVE Az én 56-om Egy kislány elindul... „Már őszülő fejjel írom e sorokat, s most értem meg igazán, milyen idők voltak iS azok az évek! Férjem tizennégy éve halott, az ő emlékére fogtam tollat Gyakran jelensz meg álmaimban. Hidegen, büszkén, gúnyosan, Egy mosolyod, egy jó szavad nincs, Könyörgök hozzád hasztalan Jársz-kelsz vidáman, hajnalarccal Csak én hozzám maradsz hideg, Én kedvesem, az álmok ugye Ellenkezőt jelentenek? I. fejezet Kolozsvár, 1955. augusztus 12. gyönyörű, verőfényes nyári nap volt. Szüleim már elmentek dolgozni, a bátyám Bukarestben töltötte a katonai éveit. Az érettségin túl voltam, boldogan készültem a nyári szabadságra. Délután az uszodába és edzésre készültem, s találkozóra Imrével. Pár hónapja tartott ez a barátság. Imre footballista volt és nagyon szép szőke, kék szemű, magas fiú. Boldog voltam, s büszke, hogy sokan, főleg a lányok irigykedve néztek minket, úgy mondták szép pár, hiszen az ő szőkeségéhez jól illet az én fekete hajam, fekete szemem és a napsütötte barnaságom. A család örökmozgónak nevezett, de nem csoda, hiszen négyéves koromtól balettoztam, tornáztam, az 1950-es évektől válogatott szinten kosárlabdáztam. Itt volt egy szabad délelőtt, eszembe jutott, hogy elmegyek Ella nénihez könyvért. Ella néni egy ezredesnek volt az özvegye, kellemes jelenség, sok mindent tanultam tőle. Ella néni mindig nagy örömmel fogadott, de most valami huncut mosolyt láttam a szemében. - De jó, hogy jöttél - mondta, kiolvastad a könyveket? Hát igen! Ella néni jelentette nekem a magyar könyvtárat... Szép magyar könyvei voltak, sajnos hiányosan, hiszen a második világháború ezeket sem kímélte, sokszor tüzeltek velük, vagy élelemre cserélték el. Alig tudtunk pár szót beszélgetni, amikor nyílt a másik szoba ajtaja és belépett egy férfi. - Éva bemutatom az unokaöcsémet, aki tanársegéd a budapesti egyetemen, szólt Ella néni! Meglepetten néztem a tanáriasan öltözött férfit, aki számomra bizony meglett embernek tűnt a harminckét évével. Nem szólt csak nézett, akkor tűnt fel az égő fekete szeme és haja. Nagyon rövid beszélgetés következett, megkérdezte mi volt a magyar irodalom tételem az érettségin. A válaszom meglepte - „Eminescu költészete” - mondtam. Rövidesen búcsúztam, amikor Ella néni a következőket mondta: - Béla, kísérd el az Évát. Számomra a válasz meglepő volt, tömör. - Nem érdekes. -. Ez a két szó egy életre az agyamba vésődött és soha nem felejtettem el. Nekem még addig ilyet nem mondtak. El voltam kényeztetve, a fiúk körülrajongtak, s bizony én ezt ki is használtam. A kolozsvári főtérre érve már nem gondoltam a komoly tanár úrra, a meglepetés az esti edzésről hazatérve ért. Édesanyám csillogó, könnyes szemmel mondta, hogy tudom-e ki volt itt? Nem. A Béla, a budapesti egyetem tanársegédje. Sok mindent mesélt a szüleimnek, Magyarországról, az ottani életről. Édesanyám még mindig könnyes szemmel mondta, látta a magyar útlevelet, rajta természetesen a magyar címert. Akkor még nem értettem, hogy mit jelent ez a szüleimnek, én már más helyzetben nőttem fel és éltem. Nekem Kolozsvár volt a szülőföldem, hazám. A szüleim magyarságukra büszkék voltak, sajnos a történelem elszakította őket a magyar hazától. Édesanyám arra kért, hogy másnap ne menjek edzésre, mert újra eljön hozzánk a budapesti vendég. Természetesen másnap sem találkoztunk, mert nekem fontosabb volt mindennél a kosárlabdázás, s persze Imre. Már kezdtem elfelejteni a különleges vendéget, mikor egy pár nap múlva a kolozsvári reptérről telefonált. Két óra múlva indult a repülőgépe Bukarestbe, arra kért, hogy szeretné, ha még egyszer találkoznánk, menjek ki a reptérre. A válaszom csak annyi volt: Nem érdekes és nem mentem. Pár hét múlva elutaztam a román tengerpartra, ez volt az első önálló nyaralásom. A sportban elért eredményeimért kaptam az egyesületemtől. A sok élmény gyorsan felejtette a tanár urat. Itthon Édesanyám nagy álmokat szőtt, nélkülem! Mire hazajöttem a tengerparti nyaralásból, itthon már várt 28 Havi Magyar Fórum, 2016. szeptember