Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)

1806-09-03 / 19. szám

( 15* ) &Ь láb földet tavalyi, és tehát nem elég száraz búzával, az utolsót esz­­tendős az az 1804 dik esztendőben termett búzával vetettték be. De ismerek o­lyan Gazdát, a­­ki azt mondja, hogy ő mindenkor esztendős magot szokott vetni, és soha üszöges búzája nem terem. Itten az a­ hír kezdett repdesni, hogy a Muszkák Konstantiná­­polyt provisorio modo elfoglalták , de ezen hírnek valósága felett ba­jos volna kezességet vállalni. Mindazonáltal alig ha a’ Török Porta szembekötősdit nem jádzik egy nehány nagy Udvarokkal, de jaj sze­­génynek, midőn a’ játék végén a’ kötő sziméb­ől önként leesik. A’ táborból vis­szatért katonák a­ tavaszal valahol által utaztak, mindenütt eltöltötték volt Erdély Országát rothasztó természetű forró nyavalyával, melly abban kü­lönbözött a­ szokott hasonló nyavalyától, hogy a’ benne fekvő betegek testei kivétel nélkül mindnyájon szóval ki nem magyarázható különös szagot gőzöltek ki. Sok volt a’ beteg, mert tsak Kolosvárott némelly háznál egyszer’smind 6—9 beteg is fe­küdt a’tavaszal, de Istennek hála olly veszedelmes még se volt a’ nya­valya, mint gyakran hírdettetett. Most a’ nyáron Szeben városát ostrom­lova ez a’ betegség , ’s különösen az Árvák Házáról futamodott gyakran ollyan hír, hogy aztaz Pestis módjára elborította a’ fenn írt nyavalya , és a’ ház már Őrállókkal bé is záratott volna. De valóban ez a’ hír is kelletinél sokkal nagyobb volt, mert a’ holtak száma a’ betegek számá­­hoz képest nem nagy. Maga az Árvák Hizának Directora Tit. Eder Ignácz Úr írja 9. August, ezeket: ,,Nagy volt az epidémia közöttünk, de ma az egész Árvaház kerületében, melly valóban nagy és sok em­berből áll, még egy beteg sintsen kivévén három gyermeket, kik vala­mi külső nyavalya miatt vannak az ispotályban, ti’zveséggel ezen epi­démia alatt 2 ember halt meg, jóllehet a’ külső hír minden napra ennyire tette a’ halottak számát.“ Apró Történetek. Pétsre menvén minapában egy Pap, az útközben megállótt. Az órája kultsa elesett a’kotsiban. Keresgéli tehát, hogy óráját felhúzhas­sa. A Paraszt látván a’ Tiszteletesnek forgolódását kérdi: mi baja lé­gyen? Ez megfelel. Ő is segit tehát, és midőn látá , hogy ketten sem találhatják fel; hagygyán , úgymond, hiszen elég Lakatos vagyon Pé­­tsett, majd felnyitják. Inkább magam is adok hozzá valamit, hogy kissebb legyen a’ kár. — Somogyban egy Czigány meg nem elégedvén a’ maga keresetével, azt is a­ kortsmaára hordotta, a­ mit a’ felesége napszámban szolgált, így többször szorúltságra jutván az as­szony , vég­re a’ Plébániához folyamodott. Ez magához hivatvánt dorgálja as

Next