Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-09-03 / 19. szám
( 15* ) &Ь láb földet tavalyi, és tehát nem elég száraz búzával, az utolsót esztendős az az 1804 dik esztendőben termett búzával vetettték be. De ismerek olyan Gazdát, aki azt mondja, hogy ő mindenkor esztendős magot szokott vetni, és soha üszöges búzája nem terem. Itten az a hír kezdett repdesni, hogy a Muszkák Konstantinápolyt provisorio modo elfoglalták , de ezen hírnek valósága felett bajos volna kezességet vállalni. Mindazonáltal alig ha a’ Török Porta szembekötősdit nem jádzik egy nehány nagy Udvarokkal, de jaj szegénynek, midőn a’ játék végén a’ kötő sziméből önként leesik. A’ táborból visszatért katonák a tavaszal valahol által utaztak, mindenütt eltöltötték volt Erdély Országát rothasztó természetű forró nyavalyával, melly abban különbözött a szokott hasonló nyavalyától, hogy a’ benne fekvő betegek testei kivétel nélkül mindnyájon szóval ki nem magyarázható különös szagot gőzöltek ki. Sok volt a’ beteg, mert tsak Kolosvárott némelly háznál egyszer’smind 6—9 beteg is feküdt a’tavaszal, de Istennek hála olly veszedelmes még se volt a’ nyavalya, mint gyakran hírdettetett. Most a’ nyáron Szeben városát ostromlova ez a’ betegség , ’s különösen az Árvák Házáról futamodott gyakran ollyan hír, hogy aztaz Pestis módjára elborította a’ fenn írt nyavalya , és a’ ház már Őrállókkal bé is záratott volna. De valóban ez a’ hír is kelletinél sokkal nagyobb volt, mert a’ holtak száma a’ betegek számához képest nem nagy. Maga az Árvák Hizának Directora Tit. Eder Ignácz Úr írja 9. August, ezeket: ,,Nagy volt az epidémia közöttünk, de ma az egész Árvaház kerületében, melly valóban nagy és sok emberből áll, még egy beteg sintsen kivévén három gyermeket, kik valami külső nyavalya miatt vannak az ispotályban, ti’zveséggel ezen epidémia alatt 2 ember halt meg, jóllehet a’ külső hír minden napra ennyire tette a’ halottak számát.“ Apró Történetek. Pétsre menvén minapában egy Pap, az útközben megállótt. Az órája kultsa elesett a’kotsiban. Keresgéli tehát, hogy óráját felhúzhassa. A Paraszt látván a’ Tiszteletesnek forgolódását kérdi: mi baja légyen? Ez megfelel. Ő is segit tehát, és midőn látá , hogy ketten sem találhatják fel; hagygyán , úgymond, hiszen elég Lakatos vagyon Pétsett, majd felnyitják. Inkább magam is adok hozzá valamit, hogy kissebb legyen a’ kár. — Somogyban egy Czigány meg nem elégedvén a’ maga keresetével, azt is a kortsmaára hordotta, a mit a’ felesége napszámban szolgált, így többször szorúltságra jutván az asszony , végre a’ Plébániához folyamodott. Ez magához hivatvánt dorgálja as