Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)

1806-09-03 / 19. szám

'59 ( — iszákos embert, és hathatósan előadja, hogy az Isten a’ férfiat rendel­te arra, hogy orczájának veretékével keresse kenyerét, ’s Ő még azt is beis­sza, a’ mit Felesége keres. Erre a’ Czigány legkevesebbet sem háborodván meg: hát, úgymond, Plébánus Uram, lám az ökör szánt­ja az ablakot, ’s a’ ló eszi meg.-------Nem rég Váczról búcsúra ment egy Pap a­ szomszéd faluba. Vis­szajövetelekor ittas lévén Kotsisa mindig a’ vágáson kívül járt, sőtt az úttól távolabbra el is tért. Nem használt neki a’ Pap többszöri intése. Végre a’szemközt jövökhöz folya­modott és hangosan kérdi a’ Pap: hol az út? Azok felelik, hogy ott volna, a’ hol ők vannak. Erre a’ kotsis , mi Isten nyila vitte oda azt az útat, hiszen az előtt itt volt. — A Magyar Nyelv' Külömbözései. Vagyon a’ Magyar Nyelvnek elavult kora, mint volt régenten a’ Deáknak. Vagyon nagy tájakon bévett szójárása, mellyet más táj­bé­liek hiréről sem ismérnek. Ha valaki a’ Székely földet figyelmetesen megjárta Erdélyben, ismeri a’ Mátra melléki Palóczokat. Forgódott Tsalóközben ; Götsejben N. Szala vármegyében a’Lakossokkal társalko­dott. Baranya Vármegyének felső részét megvisgálta; nagy külömbözé­­sekre akadott ugyan , de egyszersmind eredetiségre is.— Ezeket sem ide­gen nemzetekkel való Öszvekeveredés meg nem változtathatta; sem a’ tanulatlan Tanítóknak példájuk et nem ronthatta. Megmaradtak az ő légi együgyüségökben *). Például adom egy Baranya Vármegyei Vén as­szony panaszát, s nem rég így szóllott: „Tsuda dolog, hogy az Isten adi áldását, mint hordozi magát a’fejér cseléd. Magik magikat tsúfitik illetlen tsuhájokkal. A’ mostani ifjú fejér cseléd azt se tudi, mit vegyen magára, kevély , veszteget, sz­égy élné , ha négyke pántlika nem nyúlna élőről is a’ nyakából, hátúlról is a’ haja alól. O­lyik már tarka szoknyát is kezd viselni, szörnyűség ! Gyeretske koromba nem volt több pántlika tsak egyke, az is szépke , kékke, zöldke, veres­ke. “ — De ez i­lyen régiségekről méltán mondhatja valaki Pacuvii proavis atavisque utenda relinque. •) Nyelvünknek te­ljes ismeretére szükséges volna azon különbö­­zéseket figyelmetesen feljegyezni. Nagy hasznot tennének te­hát kik azon külömbféle tájakról közölnék a’ ritkább szó­­kat, szó ejtéseket, kifejezéseket. — ZSIDÓSÁG. , A’ Párisi Zsidó Gyülekezet egész Európát figyelmetességre gerjesz­­tette. Tsak 12. Rabinus vagyon a’ Követek között. Most az olasz Or­. ) —

Next