Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-09-03 / 19. szám
'59 ( — iszákos embert, és hathatósan előadja, hogy az Isten a’ férfiat rendelte arra, hogy orczájának veretékével keresse kenyerét, ’s Ő még azt is beissza, a’ mit Felesége keres. Erre a’ Czigány legkevesebbet sem háborodván meg: hát, úgymond, Plébánus Uram, lám az ökör szántja az ablakot, ’s a’ ló eszi meg.-------Nem rég Váczról búcsúra ment egy Pap a szomszéd faluba. Visszajövetelekor ittas lévén Kotsisa mindig a’ vágáson kívül járt, sőtt az úttól távolabbra el is tért. Nem használt neki a’ Pap többszöri intése. Végre a’szemközt jövökhöz folyamodott és hangosan kérdi a’ Pap: hol az út? Azok felelik, hogy ott volna, a’ hol ők vannak. Erre a’ kotsis , mi Isten nyila vitte oda azt az útat, hiszen az előtt itt volt. — A Magyar Nyelv' Külömbözései. Vagyon a’ Magyar Nyelvnek elavult kora, mint volt régenten a’ Deáknak. Vagyon nagy tájakon bévett szójárása, mellyet más tájbéliek hiréről sem ismérnek. Ha valaki a’ Székely földet figyelmetesen megjárta Erdélyben, ismeri a’ Mátra melléki Palóczokat. Forgódott Tsalóközben ; Götsejben N. Szala vármegyében a’Lakossokkal társalkodott. Baranya Vármegyének felső részét megvisgálta; nagy külömbözésekre akadott ugyan , de egyszersmind eredetiségre is.— Ezeket sem idegen nemzetekkel való Öszvekeveredés meg nem változtathatta; sem a’ tanulatlan Tanítóknak példájuk et nem ronthatta. Megmaradtak az ő légi együgyüségökben *). Például adom egy Baranya Vármegyei Vén asszony panaszát, s nem rég így szóllott: „Tsuda dolog, hogy az Isten adi áldását, mint hordozi magát a’fejér cseléd. Magik magikat tsúfitik illetlen tsuhájokkal. A’ mostani ifjú fejér cseléd azt se tudi, mit vegyen magára, kevély , veszteget, szégy élné , ha négyke pántlika nem nyúlna élőről is a’ nyakából, hátúlról is a’ haja alól. Olyik már tarka szoknyát is kezd viselni, szörnyűség ! Gyeretske koromba nem volt több pántlika tsak egyke, az is szépke , kékke, zöldke, vereske. “ — De ez ilyen régiségekről méltán mondhatja valaki Pacuvii proavis atavisque utenda relinque. •) Nyelvünknek teljes ismeretére szükséges volna azon különbözéseket figyelmetesen feljegyezni. Nagy hasznot tennének tehát kik azon külömbféle tájakról közölnék a’ ritkább szókat, szó ejtéseket, kifejezéseket. — ZSIDÓSÁG. , A’ Párisi Zsidó Gyülekezet egész Európát figyelmetességre gerjesztette. Tsak 12. Rabinus vagyon a’ Követek között. Most az olasz Or. ) —