Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-12-06 / 46. szám
veléséből Morúzi Sándor Fejedelemnek helyére rendeltetett; mert alig ért Galata nevű Kilastromba, melly Jászvásár mellett (Jasszi) az új Fejedelmeknek szállásúl szokott szolgálni, minekelőtte Jászvásárba bémennének. Ugyan ott nyomban követte a’ Nagy Úrnak parantsolatja (Ferman) melly által tudtára adatott az a’ kedvetlen, és váratlan hír, hogy a’ Fejedelemség tőle elvetetik , és Morúzi Sándor Herczegnek vis’zszaadatik. — Hasonló hír vagjon Luczó Sándor Havasalföldi új Fejedelemről, hogy Méltóságát Ypsilandi Fejedelemnek viszszaadni kimeleníttetik. — Moruzi nemes szívének nagy bizonyságira még azt is halljuk , hogy ezen reménységében raegisalatott Callimaches Fejedelemnek szép ajánlások mellett azt írta volna, hogy maradna Moldvában. Ezen hirtelen való nagy változást kiki az Orosz Udvarnak tulajdonítja. LUBLOg 3. Nov. Boldogult Palotsa Jkbel Báró Úrnak Maradéki atjafiságosan megeggyeztek, és a' reajok maradott nagy jószágokat akkepen osztották fel, hogy a’ három Ifjú Báró Uraknak, úgymint András, Fridrik, és Ferdinándnak: Plavnicz, Schőnvicz és Palotsa jutna. Azon derék Bibliotheca is, melly mintegy Jovo válogatott könyvekből állott, a’ három Örökös között feloszlatott. Tsak a’ Szepes Vármegyei Jószágok maradtak osztatlan. — ZEMPLÉNY Vármegyéből, 25. Nov. A’ mi szüreteink közönségesen Simon Juda napjával (23. Oct.) kezdődnek. De a’ tavalyi lucskos szüret emlékezete, ’s annak látása, hogy Sept. közepe óta tsak annyi esőnk sem esett, melly jól elverte volna a’ port, elrémítették szőllösgazdáinkat, hogy az előző Jupiter úgy kitalálja pótolni a’ mit elmúlasztott, hogy nem lesz köszönet benne , ’s ez idén egy egész héttel elébb hozzá fogattak a’ szedéshez. Az egész Hegyalján csak két neme van szokásban a’ hordóknak ; a’ Gönczi hordó , melly Vármegyénk végezése szerént nem lehet kissebb száz nyolczvan iczénél, és az átalag, melly amannak éppen fele, és úgy 90 icze. Egy Gönczi hordó színház ez idén Tarczalon , Mádon, Zomboron 5200d forinton is elkelt. A’ Kamara, látván a’ bor drága árát, a maga termését kótyavetyén adatta el, ’s 113 forinton adta. Ez hallatlan ár, és minden bizonnyal onnan vagyon, hogy sok esztendök oka nem lévén már szüretünk , pinczéink mind üresen állanak. A külföldi Vevők hemzsegtek hegyeinken, kivált a’ Lengyelek. Ezek, és a Zsidók , kik a’ Vármegye Rendelése által el vannak tiltva a borcsinálástól, boraink betsületének igen nagy kárt fognak tenni. Nem ismérvé®