Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)
1807-04-22 / 32. szám
Felséges Tsászárnénk és Királynénk halálának kornyai állása. Aprilis’ ötödik napján hirtelen forró hideglelésbe és ízegezésbe esett. Ez okozta, hogy másod nap időnek előtte egy Herczeg Aszszonykát ízűtt, melly két nap múlva meghalt. A’ ízülésnek természetes következései öregbítették az előbbi nyavalyát annyira, hogy midőn n-dikben a’ Tsászár Felsége Bétsbe érkezett, már igen kevés reménység volna a’ Felséges Beteg életéhez. Ez is elenyészett más nap. Azért 12- dikben délután a haldoklók Szentségeiben nyílván részesűlt, estve pedig tíz órakor magzatait elhivatván Anyai áldását reájok adta. Ezen egész nap az Oltári Szentség előtt Érette a’ Városnak minden szentegyházaiban közönséges ájtatosságok tartattak. Illy végső szomorúság idején tsudálkozásra méltó volt a’ Felséges Tsászárnak és Királynak erős szívűsége. Nemtsak el nem távozott Felséges Párjának ágyától, hanem, valamint több egymást követő viszontagságaiban erős és tartós volt az Ő bátorsága, úgy most is a’ Kereszténységnek bíztató reménységétől indítatván a’ Haldoklót maga bátorította. Közelgetett az utolsó óra. A’ Beteg nagy lelkeket illető belső tsendességgel, ébredtt elmével volt végső pihenéséig. Végre 13-dikban reggel hetedfél órakor elnyugodott. Eltemettetése Apr. 16 dik napjára rendeltetett. Ezen boldog emlékezetű Felséges Aszszonyunk Maria Theresia IV - dik Ferdinand Nápolyi Király, és Maria Carolina Ausztriai Fő Herczeg Asszonytól született 1779 dikben. Felséges Urunkkal 1792 házasságra lépett. Melyben hív és buzgó szeretete gyűmölcsét íz magzatokat szűtt, kik közűl még 4 Fő Herczeg, és 3 Herczeg Asszonykák életben vagynak. A ki gondosan megtekénti ezen Fejedelem Aszszonynak életét, olly tulajdonságokra talál, mellyek őtét tsudálkozásra méltóvá teszik. Nem volt benne semmi nagyravágyódás, leereszkedéssel és nyájassággal bánt minden emberrel. Érezte ember társainak nyomorúságokat , és ha módját ejthette, rajta elmúlhatlanúl könnyebbített. Kevéssel megelégedett, nem szeretvén semmit inkább, mint az együgyüséget. De ellenben nagy lelkű és bőkezű volt másokra nézve. Igaz indúlattal kedvelte mind azt a’mi jó, szép, és nemes. A’ mesterségeknek kedveltőjök és Pártfogójok volt. Az igaz és minden vak buzgóságtól távol lévő kegyesség ékesítette több fényes erköltseit. Mind elméje, mind szive a’ legnemesebb módra ki volt mivelve. Tiszteletet gerjesztett mind azokban, kik őtet mint Feleséget, Anyát, és Fejedelem Aszszonyt ismerték. A’ késő Maradék is áldani fogja emlékezetét.